Kuik József Ignác (Kőszeg, 1741. december 28. – Zwischenbrücken, 1833. május 25.) magyar teológiai baccalaureus és bölcseleti magister, Jézus-társasági áldozópap.
Élete
19 éves korában Kőszegen lépett a rendbe és amikor az 1773-ban eltöröltetett, világi pap lett. A bécsi bíboros érsek Franciaországba küldte, hogy az ottani egyházi papnevelők berendezését és állapotát tanulmányozza, visszatérte után pedig Lengyelországba és Oroszországba, ahol a jezsuita-rendet megtűrték. Az ottani éghajlat azonban egészségére nem volt jó befolyással; tehát visszatért Ausztriába. Bécsben a költészet tanára volt; azután plébános lett Achauban (Alsó-Ausztria), később császári beneficiatus Zwischenbrückenben.
Munkái
De lapsu Napoleonis Bonaparte seu Epicedion Jacobinismi. Posonii. 1816. és 1817 (Ezernél több versből álló epos. Magyar ford. Döme Károlytól. Uo. 1826. Az eredeti szöveggel.) Abhandlung über die älteste sich vorfindende Urkunde von der Beichte. Wien, 1818 Sion et Pindus. Carmina diversi generis sacra mixta profanis. Viennae, 1823. és 1827, két kötet Horus relegatus seu Apologia pro veritate Christianismi quem. Author quidem anonymus sub Hori nomine astronomicis, astrologicis et mythologicis antiquorum fabellis subrure conatus est. Ugyanott, 1828, két kötet. Historia rerum in ecclesia gestarum a tempore imperatoris Constantini M. ad Basilicum Macedon. Orientis imperatorem. Uo. négy kötet.
Források
Scriptores Provinciae Austriacae Societatis Jesu (1855) 198. old.
További információk
De Backer-Sommervogel, Bibliothèque-Bibliogr. IV. 1274. h.
Kategória:Magyar jezsuita szerzetesek Kategória:Kőszegiek Kategória:1741-ben született személyek Kategória:1833-ban elhunyt személyek