Dalok esetén a kadencia, kadenciarend, vagy sorzárlat a sorok utolsó hangjainak magasságai a dal utolsó hangjához képest. A dalok kadenciarendje csoportosítási szempontot ad például a népzenekutatásban. A kadenciarend meghatározását használta először a finn népdalok rendszerezésére. Bartók Béla 1912-ben javasolta az eredeti Krohn-rend a módosítását, azaz hogy a magyar népdalok esetén a fő kadencia szerinti rendezést alkalmazzák.

Jelölése Hangköz Feljebb Lejjebb prím 1 kis szekund ♭2 ♯ VII nagy szekund 2 VII kis terc ♭3 VI nagy terc 3 ♯ V kvart 4 V tritónusz ♯4 ♯ IV kvint 5 IV kis szext ♭6 III nagy szext 6 ♯ II kis szeptim 7 II nagy szeptim ♯7 ♯ I oktáv 8 I A sorvégi záróhang magasságát arab számokkal adjuk meg, ha azok magasabbak a strófazáró hangnál az alábbiak szerint: 1=prím (azonos hang), 2=nagyszekund, 3=nagyterc stb. A hangközöket a szám elé írt ♭ fél hanggal csökkenti, a ♯ fél hanggal növeli.

Ha a hang alacsonyabb a dal utolsó hangjánál, a viszonyítási alap az utolsó hangnál egy oktávval mélyebb. Ekkor a hangközöket római számokkal jelöljük. Ebből következik, hogy egy római és a vele azonos arab számmal jelölt két kadencia oktáv távolságra van egymástól.

A dalokat nemzetközi megállapodás alapján úgy transzponálják, hogy utolsó hangjuk G legyen.Bartók és Kodály Krohn javaslatával összhangban így ír erről: „Népdalban nincs jelentősége az abszolút hangmagasságnak, s az énekes úgyis mindent áthelyez a maga hangteijedelmébe.” A G-ről induló előjegyzés nélküli (mixolíd) skálában pedig nagyterc és nagyszext van.

A főkadenciát zárójelbe teszik, mely nyomtatásban olykor keretezve vagy karikázva jelenik meg. Négysoros népdaloknál ez csaknem mindig a második sor utolsó hangja. Az utolsó sor kadenciája a fenti szabályok szerint mindig 1, ezért ezt fel sem tüntetjük.Az igen gyakori négysoros strófát négy sorzárlat alakítja ki, melyek közül a második és a negyedik a legteljesebb kadencia, melyeket Bartók „főkadenciáknak” nevezett. (Lásd: Autentikus kadencia) A második sorzárót jelölő számot ezért emelik ki írásban.

Példák A Madárka, madárka ötsoros strófájának végződései például rendre D, A, A, A, D.Ezek a hangok a kottázás módjától függnek, valójában csak a sorzáradékok foka mondható meg. Példaképpen azonban egy adott kottázás záróhangjai használhatók. A strófazáró hang tehát D, mely tonikához a többi fokot viszonyítjuk. Ennek megfelelően D első fok, A pedig ötödik fok. Az utolsó sor triviális 1-ét a szabályok szerint elhagyva a népdal kadenciarendje tehát 1 5 (5) 5. Az Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt kezdetű magyar népdal négysoros strófájának sorzárlatai rendre: G, C, D, C. A második sor tonikán álló zárlata a strófát két félperiódusra osztja. Megállapítható, hogy ez lesz a főkadencia, melyet zárójelezve jelölünk. A kadenciarend ennek megfelelően: 5 (1) 2. Az Az hol én elmegyek négy sorzárlata: A, F, C, D, azaz a D tonikához viszonyítjuk a fokokat. Arab számmal jelöljük az első kettőt, mivel a strófazáró tonika felettiek, de római számmal a harmadikat, mely az alatt található. Így a kadenciarend: 5 (♭3) VII.

Megjegyzések

Hivatkozások

Források

Kategória:Zeneelmélet