Betlen Gyula, született Weisz Gyula (Budapest, 1879. május 8. – Budapest, 1963. szeptember 12.) magyar szobrász, éremművész.
Életpályája Weisz Gábor és Grünbaum Emma fia. Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában végezte el Mátrai Lajos György és Loránfi Antal tanítványaként. Ezután Párizsba utazott, és itt folytatta tanulmányait. 1901-től állította ki műveit. 1904-től haláláig a fővárosban élt és dolgozott. 1915–1939 között rajztanárként tevékenykedett a fővárosi iparrajziskolában. Az 1920-as, 1930-as években leginkább emlékműveket készített. Felesége Boór Emília Klotild volt, akivel 1916. július 2-án Budapesten kötött házasságot.
Művei I. világháborús emlékfal (Gárdony-Agárd) Tóth család sírboltja (Budapest, 1907) Fekete József-emléktábla (Budapest, 1910) Kereskedelem és ipar (Debrecen, 1911) Glóbuszt tartó nők (Debrecen, 1911) A Kereskedelmi és Iparkamara épületének fríze (Debrecen, 1911) Kossuth-emlékmű (Nyíregyháza, 1912) I. világháborús emlékmű (Berhida, 1926) I. világháborús emlékmű (Mórahalom, 1927) Patrona Hungariae (Miskolc, 1939) Pihenő lány
Díjai Az Éremkedvelők Egyesülete plakettpályázatának 2. díja (1906)
Jegyzetek
Források
További információk Névpont.hu
Kategória:Magyar szobrászok Kategória:Magyar éremművészek Kategória:1879-ben született személyek Kategória:1963-ban elhunyt személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek