Regőce (szerbül Риђица / Riđica, németül Legin) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Zombor községben.
Fekvése A település a Kígyós-ér partján, Zombortól 27 km-re északra, a magyar államhatártól mindössze 2 km-re, 95-102 méter közötti tengerszint feletti magasságban fekszik. Földrajzilag a község beékelődik Magyarország területébe, így északkeletről a magyarországi Katymár, míg északnyugatról Gara (7 km) határolja. Délről három szerbiai település veszi körül: Haraszti (Rastina), Bácskörtés (Kruševlje) és Őrszállás (Stanišić) (7 km). A település határában folyik a Kígyós-főcsatorna.
Külterülete a következő pusztákból áll : Szalasity (Salašić): mezőgazdaságilag megművelt terület a falutól északra. Valószínűleg régebben egy település állhatott itt. E pusztának magyarul más névváltozatai is léteznek : Szallaszty (1797), Szallasity, Szállásity, Szalasics, Salásics (1905). Karmity (Karmić) Rávna (Ravna): mezőgazdaságilag megművelt terület a községtől délre Piako vagy Peákova (Veliko i Malo Pejakovo) Kríva (Kriva)
Környékén három tó található : Kolovrát-tó (Veliki Kolovrat) Ribolov Medura-tó (Medurina, Medurovo) : 8 hektár kiterjedésű sóstó, átlagos mélysége 1 méter, ellenben soha nem szárad ki. Iszapja a reumás betegek számára gyógyító hatású.
A közhiedelem azt tartja, hogy a Medura-tó közepén a török időkben egy kút volt, melybe szökött török katonák, elrabolt ékszereket, kincseket rejtettek. Az igazsághoz közelebb állhat az a feltevés, miszerint a török hódoltságot megelőzően a tó közelében fekhetett a hajdani Rég község. Ezt a feltevést az is erősíti, hogy a Regőcéről Ó-Legyenbe és Katymárra vezető úttól jobbra, a Klisza (Klisa) nevű domb mellett, az 1800-as évek elején épületromokat és 12. századbeli pénzérméket találtak az itt dolgozó helyi jobbágyok; sőt, nem messze onnan, a Medura-tó partján – ugyancsak a 19. század elején – régi lakóházak és egy templom maradványait is felfedezték.cf. Rigyiczai Kovách József: Rigica és környéke, 51. oldal
Története A község nevének eredete A falu ősi neve Rég, de a történelem során több néven volt ismert: magyarul: Bothalja-Szent-Péter (Bothaliascenthpetur (1323), Botaljaszentpéter), Rég (Reeg, Reeh, Reg, Régh, Régy, Régyszentmárton (1346)), Rigyica (1543) (Ridjic(z)a, Rig(y)ic(z)a, Rigyidcza), Legyen (1699) (Légyen, Ó-Legyen (1720), Új-Legyen, Ó-Legyen-puszta), Regőce (Regőcze (1904)) németül: Riedau, Deutsch-Baja, Rigitza (1822), Ridjitza, Legin szerbül: Ridjica, Riđica
A 20. század eleji magyar helységnévrendezés során – 1904-ben – kapja az addig Rigyiczaként ismert település a Regőce nevet, mely 1922-ig a település hivatalos elnevezése maradt.
Hivatalos pecsétek 1776-1781 között: Földműves eszközök egymás mellett. Felirat: Sig. Poss. Cam. Rigicza 1787-1790 között: Egy szántóvas, melynek hegyéből és oldalából egy-egy búzakalász áll ki. Felirat : Poss. R. C. Rigica 19. században: Földműves eszközök egymás mellett. Felirat: Rigyitza helység hiv. pecsétje. 1800.
Kezdetek A település környéke már a kelták idején lakott hely volt, amit a falutól nem messze talált kelta erőd maradványai is jeleznek.
Az első írásos emlék a faluról 1346-ból maradt fenn mikor is a Rég nevű birtokot a hájszentlőrinci káptalan más Bodrog vármegyei birtokkal együtt Tőttösnek adta bérbe, aki ennek fejében elvállalta a falu betelepítését. 1399-ben Rég a Czobor család birtoka lett.
1519-ben barki Bornemissza Mihály megvásárolta Rég, Bakács és Szentmiklós részbirtokokat, melyek azelőtt Chókach Benedek özvegyének, Margit tulajdonát képezték. 1535-ben, Kerecsényi László feleségül vette Orlovics Katalint, ami által megszerezte az asszony édesanyja, özvegy Orlovics Márta minden birtokát, többek között Rég községet is.
Török hódoltság A mohácsi vészt követően a török defterekben Rigyica néven említették a falut, 1590-ben 21 adózó házzal. A következő időszakban azonban a helység, a török uralom alatt valószínűleg teljesen elnéptelenedett, és csak a 17. században telepedtek meg itt a törökök elől menekülő rácok.
1640-ben a település és környéke (Szalasics, Aranyos és Ricsa) Szombathelyi János (Johannes Szombathelyi) birtokává vált. 1663-ban a szerb nemzetiségű Nikola Dvoriković kapta meg Rigyicát és környékét a bécsi udvartól.
A török kiűzése után, a település ugyancsak Rigyica néven, de már királyi kamarai faluként szerepelt az 1699-es első Bács vármegyei összeírásban. Ekkor 39 gazdát tartottak itt számon.
Regőce betelepítése jobbra|bélyegkép|250px|Regőcei ortodox templom (1844.) Az 1715-ös összeírás szerint 15 adózó volt a faluban, személy szerint:
Sztipán Todorovity (Todorović), Mihájló Legjenácz (Leđenac), Vukmán Novkóvity (Novković), Zivka Kátyánin, Sztánkó Trepávi, Osztoja Gváriács, Putnik Kátyánin, Ládisáv Rádivojev, Pána Mihajlóv, Zahária Sarcsanin, Rádisáv Felityánin, Vukájló Ivkovics (Ivković), Nirika Peakovtyánin, Iván Peákovcsánin, Milován Csereleminácz.
1720 körül a szomszédos Legyen falu lakói Regőce község mai helyére telepedtek át, ezért korabeli forrásokban a település Új-Legyen néven is fel-feltűnt, egészen az 1740-es évekig. Az elhagyott pusztát a mai napig Ó-legyen pusztának hívják.
Majd korabeli okiratok arról tanúskodnak, hogy 1721-ben, a kincstári kamara Billárd Mihály (Franz Michael Pillard császári főhadbiztos) részére bérbe adta a rigyiczai birtokot, 140 forint ellentételezés fejében.
A település még 1786-ban is többségében délszlávok által lakott helység kellett, hogy legyen, legalábbis az alapján, hogy Korabinszky a következőket írta a faluról Ungarn, in welchem die vorzueglichsten Oerter des Landes in alphabetischer Ordnung angegeben … című könyvében:
Rigyidcza, ein Illyrisches Dorf im Bátscher Komitat an der Landstrasse 2 M von Sombor.
Vályi András, Magyar Országnak leírása című munkájában is még egy szerb településről ír 1799-ben:
Rigyicza, rátz falu Báts Várm., földes Ura a’ Kir. Kamara, lakosai ó hitüek, fekszik Sztanisityhoz 3850, Katymárhoz pedig 5050 b. ölnyire; dombos, és alatson határja 3 nyomásbéli, leginkább tiszta búzát, és zabot terem, erdeje nints, szőleje középszerű bort terem; vagyon székes vize a’ határban, piatza Baján, és Zomboron.
Kovách-család uradalma jobbra|bélyegkép|250px|A regőcei Kovách-kastély (1806) Horthi és rigyiczai Kovách Imre, a Grassalkovich hercegi család gödöllői uradalmának egykori igazgatója, I. Ferenc királytól, adományként, 1801. július 10-én kapja meg a 3000 holdas rigyiczai birtokot, és 10 korona ellentételezés fejében. Ekkor Rigyiczán 165 jobbágytelek volt, melynek lakói szinte kizárólag "óhitű" szerbek voltak.
A Kovách-család őse, Kovách Pál, 1613. március 26-án Pozsonyban kapott nemesi címet II. Mátyás királytól, mivel a török elleni végvári harcokban, mint Fülek várának lovaskapitánya jeleskedett (ezt jelzi a család címerében található három levágott török fej).
A 19. század elején ők telepítenek be a faluba – a Pest vármegyei Miskéről és Tatárszentgyörgyről – magyarokat, később pedig Soroksárról, melyet akkor a Grassalkovich uradalom részeként túlnépesedés jellemzett, német anyanyelvű svábokat. A család a rigyiczai birtok keretében egy 200 holdas szőlőgazdaságot működtetett és itt volt az 1848-49-es szabadságharcot megelőzően, az ország egyik legnagyobb faiskolája is. A községben egy szivargyár is működhetett, melyet Fényes Elek Magyarország leirása (1847) nevű monográfiai művében meg is említ. Ugyancsak Fényes Elek szerkesztésében, 1850-ben megjelent Magyarország geographiai szótára így ír a faluról : jobbra|bélyegkép|250px|Kovách-család címere Rigyicza, német-szerb-magyar falu, Bács vmegyében, a Kígyós-ér mellett, Bajához délkeletre 4 órányira: 2242 kath., 983 óhitü, 11 zsidó lak. Kath. és óh. anyatemplomok. Földe minden gabonát bőven terem. Juhot nem csak az uraság, hanem a lakosság is sokat tart. F. u. a Kovács nemzetség. Első osztálybeli határa 1100 négyszögölével tesz 15,428 holdat, mellyből 162 4/8 urbéri, 3 4/8 szabad telek után van 5731 hold szántó, 3634 hold rét és beltelek; 2614 hold legelő, 235 hold szőlő. Uradalmi föld és rét 2930 hold, mocsár 230 hold, utak 54 hold.
Egy érdekes eseményről számol be a Vasárnapi Ujság 1862. július 6-ai száma: (Korán érett szőlő) Rigiczán Kovács József kertjében, egy alant művelt névtelen, először termő, apró vörös fürtü tőkén mult hó 28-án már érett szőlőt találtak.
A vasút fejlődése
Regőcét 1895. szeptember 14-én kapcsolják be a Magyar Királyság vasúthálózatába amikor is, üzembe helyezik a Zombor-Regőce közti 28,2 km hosszú vasútvonalat. A községet Kiskunhalassal összekötő helyiérdekű vonal (hossza : 70 km) csak 1903. szeptember 30-ára készül el. A második világháborút követően, a határ közelsége miatt a falu és a magyar államhatár közti 2,5 km-es szakaszt felszedik, majd Zombor és Regőce között 1978-ban leáll az utasforgalom és 1995-ben végül a teherforgalmat is megszüntetik.
Regőce a 20. században A század elején, 1901-ben, Pocskay Béla patikus megnyitja "Segítő Mária" elnevezésű gyógyszertárát.
A település német anyanyelvű lakosai 1922. február 2-án megalakítják a Sváb Kultúregyletet (Schwäbisch-Deutscher Kulturbund – SDKB), melynek első vezetője, a helyi molnár, Josef Rickert lesz.
A második világháború alatt a község határában, 1944. április 3-án, egy négy-motoros amerikai bombázó repülőgépet lőttek le, melynek személyzetéből hét fő ejtőernyővel sikeresen földet ért, azonban a helyi lakosok elfogták őket.
A falu zsidó lakosságát 1944. május-júniusában a bácsalmási gettóba gyűjtötték össze, innen Felső-Bácska más zsidó polgárával együtt, 1944. június 25-én és 26-án, őket is Auschwitzba, valamint Strasshof an der Nordbahnba deportálták.
A szovjet csapatok 1944. október 21-én érik el a falut. Nem sokkal később, 1944. december 29-én 104 sváb lakost hurcolnak el a Szovjetunióba. Pár hónappal később, 1945. augusztus 7-én, a település teljes sváb lakosságát összegyűjtik és a szomszédos gádori és bácskörtési internáló táborokba küldik.
A második világháborút követően a szerb hatóságok 7 magyar származású regőcei lakost nyilvánítottak háborús bűnösnek, akik közül 5-öt ki is végeztek. A németajkú lakosság nagy részét végül kitelepítették és helyükbe a horvátországi Benkovácból, Zárából, Šibenikből, Kninből, Drnisből és Sinjből telepítettek be a jugoszláv szervek szerb anyanyelvű lakosokat.
Az ötvenes években szűnik meg a magyar nyelvű alapoktatás a településen – pedig a falu Magyarországhoz való visszacsatolásakor, 1941-ben még 103 magyar gyermek iskoláztatására volt igény – melynek eredményeképpen a magyar kisebbség száma fokozatosan csökken. Napjainkban már csak kizárólag a hétvégeken, anyanyelvápolás címén zajlik a magyar oktatás. Néhány régi könyvön kívül gyakorlatilag a tanítók szavai adnak alapot a tudásszerzésre.
A 2008-as parlamenti, tartományi és helyhatósági választásokon az 1917 szavazásra jogosult regőcei polgárból 1142 (59,57%) ment el szavazni. A legjobb eredményt a Szerb Radikális Párt (jobboldali konzervatív párt) nyerte el, voksok körülbelül felével. A Magyar Koalícióra leadott szavazatok száma 18-19 voks között mozgott, mely a szavazásra jogosult polgárok 1,5%-1,6%-át jelenti.
Lakossága A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Bajai járásához tartozott. 1787-ben 1364 lakosa volt. 1790-ben 1316 görögkeleti vallású lakosa volt. 1815-ben 2873 lakosából 1948 német (67,8%) volt. 1822-ben 2773 lakosából 1848 német (66,6%) volt. 1825-ben 2931 lakosából 1981 római katolikus (67,6%), 931 görögkeleti (31,8%) és 19 izraelita (0,6%) vallású volt. 1836-ban 3236 lakosából 2242 római katolikus (69,3%), 983 görögkeleti (30,4%) és 11 izraelita (0,3%) vallású volt. 1850-ben 3539 lakosa volt. 1855-ben 3374 lakosából 2755 római katolikus (81,6%), 565 görögkeleti (16,7%), 49 izraelita (1,5%) és 5 református vallású volt. 1857-ben 3422 lakosából 2091 német (61,1%) volt. 1877-ben 3395 lakosából 2871 római katolikus (84,6%), 448 görögkeleti (13,2%), 73 izraelita (2,1%) és 3 református vallású volt.