Edmund Kirby Smith (St. Augustine, Florida, 1824. május 16. – Sewanee, Tennessee, 1893. március 28.) az Egyesült Államok szárazföldi hadseregének hivatásos tisztje volt, aki az Amerikai Konföderációs Államok hadseregében szolgált az amerikai polgárháború folyamán. Egyike volt a Konföderáció hét tábornagyának, mely rangot 1864-ben kapta meg.
Az első Bull Run-i csatában dandárparancsnokként vett részt és a harcban megsebesült. A Közép- és Keletfloridai adminisztratív körzet parancsnoka lett, majd felépülése után, 1861 októberében hadosztályparancsnoki beosztást és vezérőrnagyi kinevezést kapott az Észak-Virginiai hadseregnél. 1862 elején megkapta a Kelet-Tennessee adminisztratív körzet és annak hadseregének irányítását. Augusztusban Braxton Bragg altábornaggyal együtt részt vett a konföderációs Heartland hadjáratban, mely Kentucky visszaszerzését célozta.
A visszavonulást követően kinevezték altábornaggyá és Bragg Tennessee hadseregének hadtestparancsnoka lett. 1863 januárjában kinevezték a Trans-Mississippi adminisztratív körzet parancsnokának. A Mississippintúli hadszíntér azonban nagyban elszigetelődött a Konföderáció többi területéről az uniós hadseregek és a flotta előrenyomulásával a Mississippi-völgyében. Területét 'Kirby Smithség' néven emlegették. A Red River hadjáratban 1864 tavaszán az irányítása alá tartozó Richard Taylor altábornagy legyőzte a Nathaniel P. Banks vezérőrnagy parancsnoksága alatt a mexikói határ felé előrenyomuló hadseregét. 1865. május 26-án a texasi Galvestonban letette a fegyvert és a fenyegető letartóztatás elől külföldre szökött. Felesége eszközölte ki hazatérését. A háború után Smith a távíró- és vasútiparban dolgozott és főiskolai professzor lett.
Ifjúsága és az Egyesült Államok hadseregében való szolgálata Edmund Kirby Smith 1824. május 24-én született a floridai St. Augustine-ban, Joseph Lee Smith és Frances Kirby Smith gyermekeként. Mindkét szülője a connecticuti Litchfieldből származott, ahol idősebb gyermekeik születtek. Jogász apja az brit–amerikai háborúban (1812) a hadsereg tisztjeként szolgált és csak 1821-ben szerelt le a hadseregtől, több évvel a háború vége után.
Ugyanebben az évben a család a Spanyolországtól frissen megszerzett Floridába költözött és Joseph a Florida Territórium keleti körzete Legfelsőbb Bíróságának bírája lett. Apai nagyapja Elnathan Smith volt, a Hétéves háború és a Függetlenségi háború tisztje, apai nagyanyja pedig Isaac Lee ezredes lánya. Frances annak az Ephraim Kirbynek a lánya volt, aki tizennyolc évesen az Amerikai függetlenségi háború alatt belépett a Kontinentális hadseregbe és tizenkilenc ütközetben tizennyolcszor megsebesülve végül ezredesként szerelt le. Ephraim civilben jogász lett és barátja, Reynold Marvin Ruth nevű lányát feleségül véve három gyermeket nemzett, akik közül lánya, Frances Marvin Kirby nőül ment Joseph Lee Smith jogászhoz. Két fia, a jövendő Edmund Kirby Smith nagybácsikái, Edmund Kirby és Reynold Marvin Kirby névre hallgattak.
Edmund a család negyedik, legfiatalabb gyermeke volt, bátyja és két nővére után. Ephraim 1807-ben, Frances 1809-ben született, legifjabb nővére pedig Josephine névre hallgatott. Josephine 1835-ben valószínűleg tuberkulózisban meghalt. A családfő rengeteget utazott és ritkán látta gyermekeit. A gyermekek katolikus nevelést kaptak, Edmund pedig egész életében mélyen hívő ember lett. Edmundot szülei 1836-ban egy virginiai bentlakásos katonai iskolába küldték Alexandriában. Frances nővére 1837-ben hozzáment Lucien Bonaparte Webster hadnagyhoz. Webster segítette tanulmányaiban, felkészülésében a fiatal Edmundot, aki annak dacára, hogy rövidlátóként egész életében szemüveget kellett viselnie, katonai ambíciókat táplált. 1838-ban korábbi hobbija az ásványtan mellé későbbi hivatását, a növénytant is felvette tanulmányai közé.
A West Pointon végzett tanulmányok
Edmund nevét hosszú ideig Edmund K. Smithként jegyezte, míg bátyja Ephraim Kirby Smithként volt ismert. 1841. július 1-jén E. K. Smith néven felvették a West Point katonai akadémiára. A diákoktól a Szeminol becenevet nyerte, floridai származása miatt. Évfolyamtársa volt többek között Charles P. Stone, Fitz John Porter John P. Hatch és Delos B. Sacket. Az akadémián barátságot kötött George W. Morgannel és szobatársával, William F. Smith-szel, akit már kadétkorában elneveztek Kopasz Smith-nek. Gustavus W. Smith a mérnöki tudományok tanársegédje volt, A. P. Stewart a matematikaprofesszor segédje volt, Horatio G. Wright pedig a francia nyelv professzorának segédje. Joseph Hooker Webster ezredének hadnagya volt és 1841-ben a West Point adjutánsa lett, így néha Webster feleségének ajándékait továbbította Edmundnak.
A West Point tanulmányai híresen nehezek voltak, a kadétok többsége általában nem tudta elvégezni a négy évfolyamot. Edmund depresszióval és megbetegedésekkel küzdött és többször is a feladás határára került. Csak szüleire való tekintettel tartott ki. Edmund a karrierváltoztatás gondolatával foglalkozott, mert elhivatottságot érzett rá, hogy határvidéki misszionáriusként hirdesse az igét. Tanulmányi eredménye a 41 kadétból a 25. helyre minősítette. A katonai beosztást azonban először megtagadták tőle, mert látását olyan gyengének ítélték, hogy az alapján szolgálatra alkalmatlanná vált.
Edmund kitartó küzdelmet folytatott beosztásáért, melynek nyomán 1845. július 1-jén címzetes hadnagyi rangot kapott, saját kérésére a gyalogság 5. ezredében. Az ezred először Detroitban, majd a texasi Corpus Christiben állomásozott és a feszült amerikai-mexikói viszony miatt a háborúra készült. Az 5. gyalogezredben szolgált bátyja, Ephraim Kirby Smith is, aki 1826-ban végzett a West Pointon és a reguláris hadsereg századosaként egyaránt részt vett Taylor és Scott mexikói hadjárataiban.
A mexikói háború
A mexikói–amerikai háború hivatalos kitörése, vagyis a hadüzenet elküldése előtt Smith Zachary Taylor tábornok parancsnoksága alatt részt vett a Palo Altó-i ütközetben. A visszavonuló mexikói hadsereget ismét megverték a Resaca de la Palma-i ütközetben. Nagybácsikája, Edmund Kirby ezredes Taylor tábornok törzsének tagja volt. 1846. augusztus 22-én tényleges hadnagyi rangra emelkedett, és áthelyezték a 7. gyalogezred kötelékébe, Winfield Scott parancsnoksága alá. Ezután 1846. szeptember 21–24-e között a Monterreyi ütközetben három napos kemény harcokban bevették a várost. 1847. január 5-én már Ciudad Victoriába értek. Ezután kb. hat hónapot Monterreyben töltött, egy részét valamely trópusi betegségben szenvedve. Don Jesus Prieto, a mexikói parlament volt elnöke, jogász és a Nuevo Leon-i körzet elöljárójának házában ápolták. Kirby Smith nagy megbecsüléssel ír vendéglátójáról és családjáról, akik kedvességgel és törődéssel vették körül. A spanyol nyelvet kissé elsajátítva sok barátra tett szert Monterrey-ben.
Betegségéből felépülve visszatért Ciudad Victoriába, ahol a szegénységről és a pusztulásról szólnak levelei. A lakosság a spanyol uralomra mint boldog békeidőkre emlékezett és az indiánok támadásától félt. Ezredét nyugatra, Santa Barbarába készültek vezényelni, az ország belsejébe. Winfield Scott azonban másként döntött és a partvidékről Veracruz alá hajózta az ezredet és a várost rohammal bevette. Kirby Smith 1847. április 3-án írt leveléből kiderül, hogy bár a haditettet dicsőnek ér kiválónak érezte, de a San Juan de Ulua erőd bevétele idején leadott és elszenvedett tüzérségi csapások megrendítették. Szavai szerint „Imádkozom istenhez, hogy ne kelljen többé bombázást látnom” és remélte, hogy a buena vistai és veracruzi vereségek meggyőzték Mexikót, hogy fel kell adnia a harcot. Nem így történt.
Kirby Smith Twiggs dandárjában a hadsereg bal szárnyán folyamatos elővédharcokat vívott a visszavonuló mexikói hadsereggel. Bátyja, Ephraim hazaírt leveléből tudjuk, hogy míg ő maga nem vett részt a Cerro Gordói ütközetben, Edmund betegen is a csatasorba állt és vitézen küzdött. Idézi a 7. gyalogezred tisztjének, Plympton alezredesnek a jelentését, aki szerint Kirby-Smith az első tisztek egyike volt, aki a mexikóik sáncokat elérte az április 18-án a Telegraph Heights ellen indított roham során. Pár nappal az ütközet után előléptették címzetes főhadnaggyá és Plan del Rióba vezényelték a sebesültek hazavitelének kíséretére. Ephraim 1847. szeptember 8-án a Molino del Rey-i ütközetben a betegség miatt harcképtelenné vált Charles Ferguson Smith zászlóalját vezette, mikor egy golyó eltalálta bal szemét és a lövedék a bal fülén távozott. A súlyos de nem föltétlenül halálos sebesüléstől találva eszméletét vesztette és olyan szerencsétlenül zuhant a földre, hogy arca jobb fele is összezúzódott és pár nappal később a sebészi beavatkozás ellenére elhunyt. Edmund a halála után kezdte magát is Kirby Smithként megnevezni, talán bátyja iránti tiszteletét kimutatva.
A hazaküldött levelek elapadtak, részben talán a gyász, részben a meghosszabbodó utánpótlási vonalak túlterheltség miatt. A fegyverszünet és a béke megkötése után nagybácsikája, Kirby ezredes leveléből tudjuk, hogy a Kongresszus elé terjesztett előléptetések között volt Edmund főhadnagyi rangja és hogy Kirby ezredes Edmund keresztapjával, Twiggs tábornokkal karöltve a címzetes századosi előléptetését szorgalmazták. Az erőfeszítések sikerre vezettek, Edmund végül címzetes századosi rangot kapott a Contrerasi ütközetben és a Churubuscói ütközetben tanúsított kiváló szolgálatáért.
A vadnyugati határvidéken
A háború után ezredével visszatért a missouri-i St. Louis közelében fekvő Jefferson kaszárnyba. Édesapja már a háború előkészítő szakasza alatt elhalálozott és Edmund még Mexico City felé való menetelés közben írt a hagyaték gondnokának, hogy egy éven belül szeretné a házat tehermentessé tenni és a birtok minden jövedelmét édesanyja részére biztosítani. Edmund a kaszárnyaéletet lehangolóan unalmasnak és egészségtelennek találta, még ha William W. Loring ezredes parancsnokságával elégedett is volt. 1849 nyarán kolerajárvány tombolt St. Louisban és környékén, napi 400 áldozatot szedve. A lakosság menekült és Edmund a West Pointra kívánkozott, hogy tanulmányait folytathassa arra az esetre, ha leszerelne a hadseregtől. New Yorkba utazása közben, a New York állambeli Syracuse városában is megállt, bátyja családjánál, mely nagy megbecsüléssel fogadta őt.
1849-től 1852-ig West Point-i instruktorként matematikát tanított és édesanyjának írt levelei tanúsága szerint elégedett volt megbízatásával, bár tanári feladata mellett gyakorlatilag semmi ideje nem maradt saját maga képzésére. A nyarakat édesanyjánál, St. Augustine-ban töltötte. Ekkoriban megint foglalkoztatta, hogy az egyház szolgálatába lép, de mérlegelését félbeszakítva 1852-ben újra aktív szolgálatba vezényelték a Texasban állomásozó 7. gyalogezrednél. Edmund nem volt elkeseredett, hanem megbékélt a gondolattal, hogy ismét aktív katonai életet fog élni és leszámolt magában a tudományos és egyházi hivatással. Texasból írt leveleiben sokat panaszkodott a kaotikus közállapotokra és hosszú tájleírásokkal kínált betekintést édesanyjának a határvidék életébe. 1854 januárjában maga is megbetegedett a sárgalázjárványban, amelyben Frances nővére férje, Webster ezredes és a helyőrség minden ötödik embere meghalt. Felépülése után hosszú ideig nem nyerte vissza erejét.
Más tisztekhez hasonlóan tudományos munkát is végzett; botanikai megfigyeléseket végzett és növényeket gyűjtött, különös érdeklődést mutatva a gombák és zuzmók iránt. A West Pointon tartott gyűjteménye egyes darabjait a Smithsonian Intézetnek adományozta. William H. Emory őrnagy parancsnoksága alatt 1854-ben részt vett az Amerikai-Mexikói Határfelmérő Bizottság tanulmányában. Az bizottság expedíciójának kíséretében írt növénytani cikkeit a Smithsonian Intézet 1855-ben publikálta.