Bátai György (? – Zilah, 1672) református lelkész.
Élete 1644–től 1652-ig a franekeri, deventeri és leideni egyetemeken tanult. Franekerben Kloppenburgius János alatt vitatkozott Krisztus istenségéről Smaltzius ellen. Hazájába visszatérve Kolozsvárott lett iskolarektor, később református másodlelkész. A II. Rákóczi György uralkodásának végén bekövetkezett zavaros állapotok alatt, 1664 körül elment a városból, és Zilahra költözött. Ezt követően készítette elő kiadásra korábban elmondott prédikációit.
Munkásságára a presbiterianizmus ellenzése jellemző. 1649-ben Kolozsváron az egyházi főgondnok Váradi Miklós mellett szerepet játszott Gidófalvi János, Csaholczi János, és Tótfalusi István presbiteri felfogású lelkészek eltávolításában. Apáczai Csere Jánossal is összeveszett, amit a filozófus így panaszolt fel Geleji Katona István espereshez írott levelében: „Bántódásom is nagyon vagyon, a miá' a kevély Bátai (György lelkész) miá'. Tellyességgel azon vagyon, mint kevés böcsületecskémben megkárosíthasson. Vasárnap a (professzori) titulusért erősen ki praedicála.”
Végrendeletében könyveit részben a kolozsvári református kollégiumra hagyta.
Munkái Disputatio praeliminaris de divinitate Jesu Christi. Franequerae, 1652. Az Isten kegyelmében lévő ember megismeréséről. Szeben, 1665. Az istenfélő ember könyörgésére való választétel. Szeben, 1665. Lydius S. Scripturae lapis, Lelki próbakő. Szeben, 1666. Meta electorum. Választottak tárgya. Szeben, 1666.
Források
Kategória:Magyar református lelkészek Kategória:Zilahiak Kategória:1672-ben elhunyt személyek