Purgatórium

bélyegkép|210px|Gustave Doré illusztrációja Dante Isteni színjátékához.

A purgatórium (vagy tisztítótűz, tisztítóhely, vö. lat. purificatio = megtisztulás) a katolikus egyház tanításában azok ideiglenes helye vagy állapota, akik a megszentelő kegyelem állapotában haltak meg, de még tisztulásra van szükségük ahhoz, hogy beléphessenek a mennyei boldogságba.A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, Szent István Társulat, 2006

Néhány más keresztény felekezet szintén állítja a tökéletesedés lehetőségét a lélek spirituális állapotában a halál után. A keleti ortodox kereszténység vallja, hogy a halottak lelkeinek állapotában változás történhet az élők imái és az isteni liturgia felajánlása által. A judaizmus szintén hisz a halál utáni megtisztulás lehetőségében, és még a „tisztítótűz” szót is használják, hogy a Gyehenna jelentését visszaadják, azonban a lélek halál utáni „megtisztulásának” lehetőségét a többi vallás hagyományaiban kifejezetten tagadják.

A Szentírásban A tisztítótűz fogalma több szentírási motívumból tevődik össze.

A Makkabeusok második könyve a (tisztítótűzben lévő) halottakért való (engesztelő) ima fontosságáról beszél. "Aztán imádkozni kezdtek, és könyörögtek, hogy az elkövetett bűnök teljes bocsánatot nyerjenek. A nemeslelkű Júdás azonban figyelmeztette a csapatokat, hogy óvakodjanak a bűntől, hisz saját szemükkel láthatták az elesettek példáján a bűn következményeit. Aztán gyűjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe engesztelő áldozat bemutatására. Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra. Ha ugyanis nem hitt volna az elesettek föltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni."2Makk 12,42-44

Máté evangéliumában a bűnökért való maradéktalan megfizetés jelenik meg, bár ez elvontan jelenik meg: Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.Mt 5:26

A bűnökért való maradéktalan megfizetést szinte egyik egyház sem tagadhatja, viszont legtöbben azt vallják, hogy Jézus halálával már maradéktalanul megfizette a bűneink árát. Így ez az igevers nehezen támogatja a purgatórium bibliai alapját. Pál apostol a halottakért való engesztelésről és a tűzről beszél: "Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? Miért tesszük ki mi is magunkat szüntelenül veszélynek?"1Kor 15,29-30

"De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által."1Kor 3:15 Legtöbben akik hisznek a purgatóriumban a Makkabeusok könyveire támaszkodnak leginkább, viszont fontos megjegyezni azt is, hogy a Makkabeusok könyvei az apokrifához vagy deuterokánonhoz tartozik, így legtöbb keresztény egyház ezt nem vallja megbízható, Istentől való, igaz forrásnak. Az összes idézetet érdemes kontextussal olvasni.

Tisztítóhely a katolicizmusban

A római katolicizmus az egyetlen keresztény vallás mely tételesen tanítja a Szentírás alapján a tisztítóhelyről szóló hittételében, hogy az egy olyan hely vagy állapot, amelyet bizonyos lelkek tapasztalhatnak meg a halál után.

Menny és pokol

A katolikus hit szerint közvetlenül a halál után az ember ítéletben részesül, ahol eldől a lélek örökös sorsa. Egyesek a mennyei boldogságba mennek, ahol mindig Istennel lesznek, ami legmélyebb vágyaiknak beteljesedése, a végső és teljes boldogság állapota. Ellenben mások az örök kárhozatra jutnak, az Istentől való teljes és végső elszakítottságban, ahol a pokol kínját, az „olthatatlan tüzet” szenvedik el.A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1021-1023.1033-1034.

A tisztítóhely szerepe bélyegkép|410px|A halál utáni állapot katolikus szempontból

A római katolicizmus a menny és a pokol állapota mellett egy harmadik állapottal is számol, ami közvetlenül a mennybe vezet. A római katolikus tanítás szerint, ha az ember nem annyira bűnös, hogy a pokolba jusson, viszont még nem szabadult meg elégségesen a bűntől, és annak következményeitől, azaz nem eléggé tiszta, akkor nem léphet be egyből a mennybe. Ezek a lelkek végső soron a mennybe fognak jutni, de először el kell szenvedniük a tisztítótüzet, azaz a megtisztulás állapotát.KEK 1030-1032 Ide azért kerülnek, hogy „elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek.”KEK 1054

A bűn

A római katolikusok különbséget tesznek a bűn két fajtája között. A halálos bűn „Isten törvényének súlyos megsértése”, ami „az embert elfordítja Istentől”, és ha a bűnbánat és Isten bocsánata nem orvosolja, akkor „kizár Isten országából és a pokol örök halálát okozza”.KEK 1854-1855.1861

Ezzel szemben a bocsánatos bűn „nem foszt meg a megszentelő kegyelemtől, Isten barátságától”, és bár „erkölcsi rendetlenséget hoz létre” nem szakítja meg a szövetséget Istennel, következésképpen az ígért örök boldogságot sem veszti el.KEK 1863.1875

A római katolicizmus szerint a bűnök bocsánata és a megtisztulás az élet során következhet be – például a keresztség szentségében és a bűnbánat szentségében. Azonban, ha a megtisztulás nem valósul meg az életben, akkor a bocsánatos bűnök miatt az ember tisztuláson megy át. Ennek a halál utáni, végső tisztulás helyének a sajátos neve „purgatórium”.

A bűnök büntetése

A katolikus tanításban a bűnnek nem csak két fajtája van, hanem – ebből következően – kettős következménye, azaz kétféle büntetése is. A súlyos, avagy halálos bűn alkalmatlanná teszi az embert az örök életre, és az ettől való megfosztottság „az örök büntetés”. „Másrészt minden bűn, még a legkisebb is, a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással jár, ami szükségessé teszi a tisztulást”, és ez a „tisztulás szabadít meg attól, amit „ideigtartó büntetésnek” nevezünk.”.KEK 1472. Ezt az erkölcsi rendetlenséget vagy ragaszkodást nem szünteti meg automatikusan a jézusi megbocsátás, Isten bár magát a bűnt megbocsátja, és helyreáll a kegyelmi állapot, de a bűnökért járó ideiglenes büntetés ettől függetlenül fennmarad, hacsak nem 1) a keresztség szentségében részesül, ami ezeket a büntetéseket is eltörli,KEK 1263. ha 2) „lángoló szeretetből fakadó megtérés” során ment végbe a megbocsátás, és ha 3) jóváteszi, levezekli ezeket a büntetéseket. Ha ezek nem történnek meg, akkor Isten maga tisztítja meg az embert „akár itt a földön, akár a halál után, az úgynevezett purgatóriumban (tisztítótűz, tisztítóhely).”

Fájdalom és tűz

A purgatórium egy megtisztítási folyamat, ami fájdalmas büntetést is magában foglal. Ez a tűz fogalmával kapcsolódott össze (tisztítótűz = ignis purgatorius), ami így a pokol fogalmával is asszociálódott. Tisztító tűzről beszél már Hippói Szent Ágoston, aki ezt úgy írja le, mint ami fájdalmasabb mint bármi ebben az életben. Hasonlóképpen ír Nagy Szent Gergely is, akinek szavai klasszikussá váltak a tisztítóhellyel kapcsolatban:

„Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az »sem ebben, sem az eljövendő világban« (Mt 12,32) nem nyer bocsánatot. E kijelentésből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg.”Nagy Szent Gergely: Dialogi 4, 41, 3: SC 265, 148 (439: PL 77, 396); vö. KEK 1031.

Szent Bonaventura szintén azt mondta, hogy ez a tűz általi büntetés keményebb, mint ami az embert ebben az életben érheti.

A múltban a legtöbb teológus azt tartotta, hogy a tűz valamilyen formában anyagi tűz, jóllehet természetében különbözik a közönséges tűztől. Azonban azoknak a teológusoknak a véleményét sem vetette el az Egyház, akik a „tűz” szentírási vizsgálatára alapozva azt metaforikusan értették,Catholic Encyclopedia (1917), Hell - Poena sensus és ami manapság az általános nézetté vált. A Katolikus Egyház Katekizmusa beszél a „tisztító tűzről”, mint ami „ami teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől”, és Nagy Szent Gergely pápa fenti szavait is idézi.KEK 1031 Viszont a tisztítóhelyet is tárgyaló második lyoni zsinat (1274), a firenzei zsinat (1438-1445) és a tridenti zsinat (1545-1563) határozataiban „tűzről” nincs szó.Vö. Heinrich Denzinger – Peter Hünermann: Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai, Szent István Társulat, 2004., 856-857. 1304-1306. 1580. 1743. 1753. 1820. XVI. Benedek pápa a 2007-ben kiadott „Spe Salvi” enciklikájában a következőképpen magyarázza a purgatóriumi tisztító tüzet:

"Néhány újabb teológusnak az a véleménye, hogy az égető s ugyanakkor megmentő tűz maga Krisztus, a Bíró és Üdvözítő. A vele való találkozás az ítélet döntő aktusa. Az ő tekintete előtt elolvad minden hamisság. A vele való találkozás égető tüze átalakít és megszabadít, hogy valóban önmagunkká váljunk. Eközben életünk építménye szalmának, merő hencegésnek bizonyulhat, és összeomlik. Ám a megmenekülés e találkozás fájdalmában történik, melynek során létünk tisztátalansága és betegsége nyilvánvalóvá válik. Az ő tekintete, az ő szívének érintése meggyógyít bizonyos fájdalmas átváltoztatásban, mintegy „tűz által”. De ez a fájdalom boldog, amelyben az ő szeretetének szent hatalma lángként átjár bennünket, úgy, hogy végre teljesen önmagunk, s ezáltal teljesen Istenéi leszünk. Így válik láthatóvá az igazságosság és a kegyelem egymásban léte is: életünk nem közömbös, de szennyezettségünk nem piszkít be minket örökre, föltéve, hogy legalább megmaradtunk Krisztus, az igazság és a szeretet felé való törekvésben. Szennyezettségünk Krisztus szenvedésében végső soron már elégett. Az ítélet pillanatában megtapasztaljuk és megkapjuk szeretetének ezt a győzelmét minden, a világban és a bennünk lévő rossz fölött. A szeretet fájdalma lesz megmenekülésünk és alakul át örömünkké."XVI. Benedek Spe Salvi kezdetű enciklikája a keresztény reményről, 2007.

Imádság a holtakért és a búcsúk bélyegkép|210px|Avilai Szent Teréz közbenjár a tisztítóhelyen lévő lelkekért. Peter Paul Rubens (Flandria, 1577–1640) A római katolikus egyház azt tanítja, hogy az élőknek a cselekedetei (szentmiseáldozat-felajánlás, imádság, alamizsna stb.) hatással lehetnek azoknak a sorsára, akik a tisztítóhelyen vannak.KEK 1032.

Ugyanebben az összefüggésben említhető meg a búcsúk gyakorlata. „A búcsú Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideigtartó büntetések elengedése”.KEK 1471. Búcsút lehet nyerni mind magunk, mind olyan keresztények számára, akik már meghaltak,KEK 1479. bár van némi különbség a kettő között. Az élők számára biztosan bekövetkezik a büntetés elengedése, mivel ők az egyház joghatósága alatt állnak; viszont a tisztítóhelyen szenvedő lelkek esetében a búcsú csak kérés, azaz az egyház csak kéri, nem kiosztja az elengedést, ugyanis ezek a lelkek már nem az egyház jogkörébe tartoznak.Dr. Szabó Gyula: Dogmatika, Egri Érsekség. III. k. 261. o.

Az imádságokat a halottakért és a búcsúkat úgy szokták leírni, mint amelyek csökkentik azt az „időt”, amelyet a halottnak a purgatóriumban kellene eltöltenie. Hagyományosan a búcsúkat napokban, „quadraginta”-ban (40 napos időtartam, miként a nagyböjt), vagy években mérték, mivel eredetileg a nyilvános, bizonyos időre kiszabott egyházi (kánoni, vagy penitenciális) vezeklés elengedése volt,Karl Rahner – Herbert Vorgrimler: Teológiai kisszótár, Szent István Társulat , 1980. „Búcsú” szócikk és ezt vonatkoztatták a meghalt keresztények purgatóriuimban eltöltött szenvedési idejére is. VI. Pál pápa a búcsúkra vonatkozó szabályok felülvizsgálatakor megszüntette ezeket kifejezéseket, és helyettük csak a „részleges búcsú” kifejezést írta elő, melyhez nem köthetőek meghatározott napok vagy évek. Ez esetben annak, aki részleges búcsúval ellátott jó cselekedetet tesz, „az Egyház ugyanannyi büntetés elengedését ajándékozza, amennyi a saját cselekedetéért elengedtetett neki.”VI. Pál pápa: Az „Indulgentiarum Doctrina” kezdetű apostoli konstitúciója a búcsúkról , 1968.