A St. Marienkirche (Szűz Mária-templom) evangélikus templom a német főváros, Berlin központjában, az Alexanderplatz közelében, a tévétorony tövében. A Szűz Mária tiszteletére szentelt, három hajós gótikus csarnoktemplom Berlin legrégebbi, ma is egyházi célokra használt városi plébániatemploma, amely a város történelmi központjában, az egykor sűrűn beépített Marienviertel negyedben található, az eredeti 6 középkori templomépület egyike.

Története Építészeti szakértők véleménye szerint a jelenlegi templomot 1270 körül kezdték építeni, majd 1292. január 3-án említik először oklevélben plébániatemplomként (ecclesia St. Marie virginis, „Szűz Mária temploma”). A berlini Újvárosban (Neustadt) található, a Neuer Markt téren – nem messze a régebbi, óvárosi Nikolaikirchétől.

A háromhajós gótikus csarnoktemplomot az 1380-as tűzvész után bővítették, és az évszázadok során többször is átalakították. A Mária-templom alapfalai terméskőből állnak, amelyek fölé vörös téglából emeltek csarnoktemplomot a brandenburgi téglagótika stílusában. A 48 méter magas toronysisak rüdersdorfi kagylósmészkőből készült alépítménnyel rendelkezik. A többszöri leégést követően a gyülekezet 1663–1666 között Michael Mathias Smids tervei alapján és irányításával barokk stílusban újíttatta meg a torony felépítményét. A mai toronysüveg egy Carl Gotthard Langhans általi, 1789-ben végzett neogótikus stílusú átalakítás eredménye. A szakrális épület átfogó restaurálására és átalakítására 1893–1895 között került sor Hermann Blankenstein irányításával.

1938-ban a berlini evangélikus egyházközség átadta a Szent Miklós-templomot Berlin városának, így a Mária-templom lett a legrégebbi berlini igehirdetési hely. A második világháborút követően azon kevés nagy templomok egyike volt, amelyeket még a szekularizáció ellenére is használni lehetett. A templom a háborúban a szövetséges bombázópilóták számára központi tájékozódási pontként szolgált a légitámadásaikhoz, ami azt is megmagyarázza, miért nem pusztult el a környezetével ellentétben. 1945 után több templomot voltak össze, helyeztek a Marienkirche irányítása alá. Ilyen volt a Múzeum-sziget déli részén levő Szent Péter-templom is, mely a háborúban bár csak kisebb mértékben sérült, ám 1964-ben mégis lebontották.

A második világháborús károk elhárítása után, 1969–1970-ben az NDK az Alexanderplatz és környékének teljes körű átalakítása során ismételten restauráltatta az épületet. Ekkor alkotta újra többek között a bejárati kapuzatokat térben domborított rézből Achim Kühn berlini műkovács és fémszobrász. A kapuzatokba művészi módon építették be a kereszt szimbólumát.

A háborús pusztítások, valamint a berlini városmag – a Stadtbahn, a Karl-Liebknecht-Straße, a Rathausstraße és a Spree közötti területen végzett – 1960-as évekbeli nagyszabású átalakítása nyomán a Mária-templom a 21. század elejére várostervezési szempontból teljesen megváltozott helyzetbe került. Míg 1945-ig még az egykori Neuer Markt sűrűn beépített városi terét uralta, manapság szoliterépületként áll egy sokemeletes új épületekkel körülvett, tágas szabad területen, amelyet az 1969-ben megnyitott tévétorony dominál. Miután a környezetében lévő, háborút túlélt régi épületeket lebontották, és a középkorból származó városszerkezetet felszámolták, ezen a területen a Mária-templom maradt az egyetlen látható emléke annak, hogy egykor itt húzódott Berlin történelmi városmagja.

A 20. század vége óta a Mária-templom a Szent Péter–SzűzMária Evangélikus Egyházközség igehirdetési helye. Egyúttal a Berlin Belváros (Berlin Stadtmitte) Egyházmegye és a Berlini Tartományi Egyház rendezvényhelyszíne, valamint egyetemi istentiszteletek, ökumenikus istentiszteletek és egyházzenei események helyszíneként is szolgál. Különleges hagyománnyal bír a szenteste 22 óra tájban tartott orgonakoncert, bibliaolvasásokkal egybekötve. Az 1980-as évek NDK-jában az ezen való részvétel az értelmiségi blues-szubkultúra békemozgalom („Kardokból ekevasat”) melletti állásfoglalásának számított.

A templomépület a középkori talajszint eredeti magasságában áll. A bejáratnál évtizedeken át érzékelhető mintegy 1,50 méteres szintkülönbség egy NDK-korszakbeli terepfeltöltésre vezethető vissza. Az templom környezetének 2014–2017 közötti átalakítási munkálatai során egy részleges talajsüllyesztés révén ismét jobban láthatóvá tették az épület eredeti talajszint szerinti elhelyezkedését.

Jelenleg a templom az istentiszteleteket leszámítva belépőjeggyel látogatható.

Galéria

Jegyzetek

Források http://www.marienkirche-berlin.de

Kategória:Németország evangélikus templomai Kategória:Berlin építményei Kategória:Szűz Mária-templomok Kategória:13. századi vallási építmények Kategória:Németország gótikus vallási építményei