Frisch Ármin (Migléc, 1866. január 13. – Budapest, 1948. április 13.) magyarországi zsidó tanár, rabbi, irodalomtörténész.
Élete Frisch Ignác és Weisz Janka fia. Az Abaúj-Torna vármegye területén fekvő Miglécen született. 1884 és 1894 között a budapesti Rabbiképző Intézet növendéke volt. 1893-ban bölcsészdoktorrá avatták a fővárosban, 1895-ben pedig rabbi lett. Emellett középiskolai tanári oklevelet szerzett a görög- és latin nyelvből. 1898-tól a Pesti Izraelita Hitközség vallástanára, majd 1920-tól az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület kultúrtanácsosa. Komoly érdemeket szerzett a Magyar zsidó okmánytár szerkesztése által, illetve tankönyvíró munkásságával. Az ő nevéhez fűződik a Közművelődési Egyesület tanoncotthonának és művészképzőjének megszervezése. 1948-ban hunyt el 82 évesen.
Felesége Bloch Ilona volt.
Művei Kant ethikájának elmélete, különös tekintettel az általánosságra és szükségességre, Budapest, 1893 Szemelvények a zsoltárok könyvéből. Bevezetéssel, tárgyi és nyelvi magyarázatokkal, Budapest, 1901 Monumenta Hungariae Judiaca, Budapest, 1903 Szemelvények a Biblia utáni zsidó irodalomból, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1906 (→ reprint kiadás: Auktor Könyvkiadó, Budapest, 1993, , 413 p) Vallásoktatás a középiskolában a Zsoltárok könyvéből, Budapest, 1899 Szemelvények a prófétai könyvekből, Budapest, 1903 A zsidók története 1492-től napjainkig, Budapest, é. n.
Jegyzetek
Források
Petrik Géza Könyvészete
Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Rabbik Kategória:1866-ban született személyek Kategória:1948-ban elhunyt személyek Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek