Sárvárfelsővidéki gróf Széchenyi István (Bécs, 1791. szeptember 21. a német nyelvű bejegyzésben az ékezetes é betűt is feltüntettékGróf Széchenyi István születése Zichy Antal: Gróf Széchenyi István életrajza (1791–1860) – Döbling, 1860. április 8.Halotti anyakönyv Bécs – Döbling; lap 02-Tod_0029) államférfi, valóságos belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, író, polihisztor, közgazdász, a Batthyány-kormány közlekedési minisztere, „a legnagyobb magyar” (Kossuth Lajos – egyik legnagyobb politikai ellenfele – méltatta így: „polgári erényben nagy férfiak, minő például az, kit én, nem gyáva hizelgésből, hanem meggyőződésből, a’ magyarok legnagyobbikának szoktam nevezni.”).Felelet Gróf Széchenyi Istvánnak Kossuth LajostólKossuth Lajos Pest vármegye 1840. november 19-én tartott közgyűlésén tisztelte meg ezzel a jelzővel Széchenyit. Ugyancsak ezt mondta Kossuth 1841-ben is a Kelet Népére írottFeleletben: „Gróf Széchenyi ujjait a korszak üterére tevé és megértette lüktetését. És azért tartom én a legnagyobb magyarnak; mert nem ismerek más senkit historiánkban, kiről elmondhatnók, hogy százados hatásra számított lépései sem korán, sem későn nem érkeztek." (A Pallas nagy lexikona, Legnagyobb magyar címszó.) Eszméi, hatása és gyakorlati tevékenysége által a modern Magyarország egyik megteremtője. A magyar politika egyik legkiemelkedőbb és legjelentősebb alakja, akinek nevéhez a magyar gazdaság, a közlekedés, a külpolitika és a sport területén végrehajtott reformok fűződnek. Eszméit tartalmazó könyvei, a Hitel, a Világ és a Stádium óriási hatást gyakoroltak kora szellemi megújításában.
1827-ben a londoni és párizsi klubélet mintájára megalapította a Nemzeti Kaszinót, hogy társasági fórumot teremtsen a nemesség, az értelmiség és a tenni vágyó hazafiak számára. Gyakorlati alkotásai közé tartoznak a mai Magyar Tudományos Akadémia alapjának (Magyar Tudós Társaság) létesítése, a Lánchíd részvénytársaság megalkotása, a hajózás és hajógyártás (Óbudai Hajógyár), a balatoni gőzhajózás megteremtése, a Vaskapu szabályozása, a Tisza-vidék árvízmentesítése, valamint ő volt a korszerű bortermelés, a selyemhernyó-tenyésztés, a cukorgyártás, a gázvilágítás, az országos vasútfejlesztés egyik előmozdítója. Az első gőzhengermalom létrehozásával a modern lisztgyártás megalapozója. 1842-ben ő javasolta a budai alagút építését a Várhegy keresztülfúrásával az épülő Lánchíd budai hídfőjénél. Ő volt a lóversenyzés és lótenyésztés, később az evezőssport meghonosítója Magyarországon: létrehozta az első csónakházat (Csónakda),A magyar nyelv szótára – Czuczor–Fogarasi CSÓNAKDA , arcanum.hu 1841-ben megalapította az első Hajós Egyletet, beindítva az első evezősversenyeket. Számos intézmény alapítója és névadója, az ipar és gazdaság fejlődésében fontos részvénytársaságok megalapítója. Kezdeményezésére nyílt meg 1837-ben Pest-Buda első magyar nyelvű színháza (mely 1840-től a Nemzeti Színház nevet viselte). Széchenyi Béla és Széchenyi Ödön édesapja. Leszármazottai napjainkban is (2023) Magyarországon élnek. Dédunokája Széchenyi Géza. Ödön nevű fia ágán. Gróf Széchenyi István és testvéreinek a leszármazói megalapították 2013-ban a Gróf Széchenyi Család Alapítványt, amely a nemzeti értékrend továbbvitelén tevékenykedik.
Gyermekkora bélyegkép|balra|160px|A Wilczek-palota, Széchenyi István szülőháza Bécsben balra|bélyegkép|Johann Ender vízfestménye az ifjú Széchenyiről 1818-ban Bécsben született 1791. szeptember 21-én, a Herrengasse 5. szám alatti Wilczek-palotában, amit akkoriban a téli időszakra bérelt a család. A közeli Szent Mihály római katolikus plébániatemplomban keresztelték meg. A gróf Széchényi család a legtehetősebb magyar főúri családok egyike. Édesapja, gróf Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, édesanyja tolnai Festetics Julianna grófnő, gróf Festetics Pál lánya, aki első férje, Széchényi József 1775. november 20-án bekövetkezett halála után, 1777. augusztus 17-én pápai engedéllyel annak testvéréhez, Ferenchez ment feleségül. A házasságukból hat gyermek született, közülük három fiú- és két leánygyermek érte el a felnőttkort, köztük István volt a legfiatalabb.A Széchenyi család
Széchenyi István gyermekkorát Nagycenken és Bécsben töltötte. Nevelését atyja irányelvei szerint Lunkányi János magántanító vállalta magára, egyes tantárgyak oktatását azonban külön szaktanárok végezték. Ezek között volt például Révai Miklós, a magyar nyelvészet egyetemi tanára, aki kiemelkedő rajzkészséggel is rendelkezett, az építészetre tanította – a Franciaországból menekült – Antoine Poupar házi káplán pedig olasz és francia nyelvből adott neki órákat.
A család körében a magyar nyelv volt az uralkodó és a gyermekek nevelése is magyar szellemben történt., Széchenyi István címszó. A kis Széchenyi István gyermekkorában összességében többet találkozott a német nyelvvel, kevesebbet a magyarral,Kéri Edit kutatása szerint a bécsi udvar Széchenyi halála után – a császárról írott szatirikus írásai miatti bosszúból – igyekezett emlékét hamis életrajzi adatok sajtóközlésével a magyarok szemében befeketíteni: 1. Gyönge, beteges gyerek volt, aki iskolai tanulmányait csak 9 évesen kezdhette meg, 2. „A legnagyobb magyar” gyermekkorában egyáltalán nem is tudott magyarul, csak felnőttkorában tanult meg. Kéri szerint ennek „köszönhetően” vették át a későbbi magyar életrajzírók és lexikonok a dezinformációt: 1920-as évek: Révai nagy lexikona: „Mint gyenge, átlátszó bőrű, a görvélykórra (gümőkór) hajlamos gyermek… iskolai tanulmányait csak 9 éves korában kezdte meg.” 1924. Viszota Gyula: Magyar Nyelv: „Iskolai neveltetése 1801-ben, tízéves korában vette kezdetét.” – 1932: Pintér Jenő: Magyar Irodalomtörténet. V. k.: „Nehéz felfogású gyermek, észbeli tehetségéhez nem sok reményt fűztek. Nevelői kevés eredménnyel tanítják”. 1941: Új Idők Lexikona: „Mint gyenge testalkatú gyermek, csak 9 éves korában kezdte meg tanulmányait.” – 1991.: Csorba László: Széchenyi István „Gyenge fizikuma lehetett a fő oka annak, hogy későn kezdte a tanulást.” 1993: Magyar Irodalmi Lexikon: „Testalkatára nézve gyenge, akivel az iskolai tanulmányokat csak 9 éves korában kezdették meg.” Legrészletesebb életrajzi regénye, az 1930-as években megjelent Surányi Miklós: Egyedül vagyunkjában azt írja róla, hogy csak felnőtt korában tanult meg magyarul. Az azóta megvizsgált forrásmunkák (Széchényi Lajos, a báty emlékkönyve, István 12 évesen írt, 1803. nov. 29-i levele, naplója, környezetének forrásmunkái) igazolják, hogy gyermekként magyarul is beszélt, egészséges, sportoló, korán lovagló gyermek volt. Forrás: Kéri Edit: Mikor tanult meg Széchenyi magyarul? – 2000, Magyarok Háza ennek megfelelően németül anyanyelvi szinten, magyarul gyengébben beszélt, majd osztrák katonatiszti iskolába kerülve magyar tudása lassan elhalványodott.Széchenyi-Wesselényi / Feleselő naplók, 6. old. Szerk: Maller Sándor, Helikon, 1986 Naplóját egész életében németül írta, ritkásan magyar bejegyzésekkel. Az 1820-as évektől, Wesselényi hatására kezdett „anyám nyelvén” levelezni, majd beszélni, hogy végül óriási erőfeszítéssel magyar szónokká és íróvá váljon, bár stílusán mindvégig érezhető maradt a németül gondolkodás.Németh László írta róla: „stílusán mindvégig érezhető a németül gondolkozó, hosszú magyar mondatok távúszójának erőfeszítése” Széchenyi-Wesselényi / Feleselő naplók, 6. old. Szerk: Maller Sándor, Helikon Kazinczy Ferenc egy alkalommal meglátogatta a grófi családot, s az apa azt kérte tőle, hogy gyermekeivel csak magyarul beszéljen. Mint későbbi nyilatkozatai bizonyítják, nevelésére különösen anyja gyakorolt jótékony befolyást. Széchenyi nem a korán érett, hanem a szorgalmasan és alaposan tanuló gyermekek közé tartozott. Az évenkénti vizsgákon, amiket, apja kívánsága szerint, nyilvános iskolában kellett teljesítenie, kitűnő eredménnyel felelt meg. Vallásos neveltetése – elsősorban apja vallási mániába merülése miatt – szerencsétlenül alakult, inkább a félelemérzés jellemezte, például gyónáskor, ami csak ifjú felnőttként oldódott fel. Családon belül és felnőtt korában bizalmas barátai Stefinek (a német Stephanból) vagy – a német ajkúak – Stefferlnek (pl. „Gróf Stefferl”) szólították. Családnevét saját maga kezdte apjától eltérően Széchényi helyett Széchenyinek írni.Magyarország története ismeretterjesztő filmsorozat, 25. rész – Széchényi és Széchenyi; 2009
Katonatiszti pályán Középfokú iskoláit magánúton végezte, de nyilvánosan, magyar páterek előtt vizsgázott. Apja akarata szerint 17 éves korában már katona lett. Más forrás szerint 18 évesen, katonai pályája megkezdésekor hagyta abba a rendszeres tanulást. A Napóleontól tartó Habsburg vezetés 1796-tól erőteljes újoncbehívásokat és magyar nemesi felkeléseket szervezett. Az 1808-as nemesi felkelésről intézkedő törvény szerint minden nemes családból egy embernek kellett a hadseregbe belépnie. A Széchenyi család úgy döntött, mindhárom fiát katonának küldi. Az ifjú István a katonai pályán kiválóan helytállt. bélyegkép|Barabás Miklós: Széchenyi István (1836)
17 évesen, féléves tiszti tanfolyam után kinevezték főhadnagynak és 1809. április 16-án a főszállásmesteri törzshöz került szolgálatra, és április 28-án jelentkezett első parancsnokánál, báró Franz Ertel hadmérnök alezredesnél a győri sánctáborDr. Winkler Gusztáv: Győri csata 1809 (A sánctábor rekonstrukciója) , pannonpalatinus.hu építkezésénél. Az építkezésen pénztárosként egyik bírótól a másikig lovagolt, hogy a munkálatokért minden munkás után napi 30 krajcárt fizessen ki.Schanz Klára Lujza: Gróf Széchenyi István tevékenysége a napóleoni háborúban A győri csata (június 14.) után, ami a felkelő sereg vereségével végződött, személyes bátorságának kitűnő bizonyságát adta. A Dunán csónakon végigevezett, majd az ellenséges francia csapatok kikerülésével felkereste Johann Gabriel von Chasteler altábornagyot, értesítette őt Meskó tábornok hadteste hollétéről, ami által lehetővé tette a két egymástól elszakított hadtest egyesülését július 19-én. Ezt a merész cselekedetét a király is megelégedéssel nyugtázta. Széchenyi a szabadidejét tereprajzok és adatfelvételek készítésével töltötte, ezt a maga továbbképzésére is felhasználta. A felkelő sereg hazabocsátása után (december 18.) testvérei (Pál és Lajos) hazatértek szüleikhez, de István továbbra is a hadseregnél maradt, 1810. január 1.-vel a 7. huszárezredhez azután 1811-ben az 1. ulánusezredhez került. Hadosztálya egy ideig Világoson, később (1811-től) Cseh- és Morvaországban állomásozott. 1813 nyarán már ellenséges területre léptek, és a francia csapatokkal többször megütköztek. Ekkor már kapitány volt, bár saját svadron nélkül.