Batizi András, Batizius András (Batiz, 1515 körül – 1552 után) evangélikus, majd református lelkész, költő.
Élete Batizról származott 1510 körül s jó korán mestere, a híres reformátor Gálszécsi István által megnyeretvén, maga is egyike lett az első reformátoroknak.
Már 1530-ban Kassán felekezete számára kezdett egyházi énekeket készíteni, és miután több évig iskolatanítói hivatalt viselt, 1531-ben Sátoraljaújhelyen, azután Szikszón és Tokajban lelkészkedett. 1542. március 10-én a wittenbergi egyetemere iratkozott be; innét visszatérve, Perényi Jánoshoz, majd ennek ajánlására Drágffy Gáspárhoz jutott s talán Erdődön is viselt papi hivatalt. Az erdődi zsinaton 1545-ben mint tokaji pap vett részt, s egyike volt azon 29 reformátornak, kik az itt kelt 12 hitcikkelyt aláírták. 1550-ben másodszor is megfordult Wittenbergben; később pedig, mint a magyar protestánsok nagyobb része, Luther tanáról Kálvinéra ment át; a beregszászi zsinat (1552) cikkelyeiben ő is megegyezett.
Munkái Keresztyéni tudományról. Krakkó, 1550 (2. kiadása Catechismus czímmel. Kolozsvár, 1555) Az MTA KIK példánya Jonas profetanak historiaia. Debreczen, 1596 (Fennmaradt Hoffgreffnél és Bornemiszánál változtatott végszókkal, 1541) Isak patriarkanak szent házasságáról. Debreczen, év n. (Írta 1546-ban. Hoffgreff-énekeskönyv és Bornemisza Enekec harom rendbe gyűjtemények.) Szép rövid historia miképpen Susanna a két ven biraktol hamissan el arultatvan halalra itéltetett. Lőcse, 1628 (Irta 1541-ben; fennmaradt a Hoffgreff és Bornemisza énekeskönyvekben A Hoffgreff-féle gyűjteménynek töredéke megvan a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában.)
Vallás-epikai költeményei közül fennmaradt még néhány, ilyenek: A drága és istenfélő vitéz Gedeonról szép história, 1540. (Fennmaradt a Hoffgreff énekgyűjteményében.) Meglött és megleendő dolgoknak teremtéstől fogva az itéletig való historia, 1544 (Hoffgreffnél). Más historia a Nabukadnezár királyról és a nagy birodalmakról, 1544 (Hoffgreffnél). Ezenkívül több egyházi éneke 1530-tól kezdve a 16. századi énekeskönyvekben és egy tanítódal: A házasságról való ének. 1546. (Bornemiszánál, valamint a lipcsei s Lugossy-codexekben. Megjelent 1864-ben a Vasárnapi Ujságban) Szilády Áron tizenöt énekét közli a Régi M. Költők Tára II. kötetében.
Szombathy János sárospataki tanár és Jankovich Miklós az Ortographia Ungaricat, mely 1549-ben Krakkóban nyomatott B. A. jegyek alatt, szintén neki tulajdonítják.
Források
[ Magyar életrajzi lexikon] Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek PIM
Kapcsolódó szócikkek
Ősnyomtatvány Erdélyben
Kategória:Magyar evangélikus lelkészek Kategória:Magyar református lelkészek Kategória:Magyar költők Kategória:Reformátorok Kategória:16. századi magyarok Kategória:Kassaiak