Az Audi 80 egy középkategóriás autó, melyet a német Audi AG (eleinte Audi NSU Auto Union) gyártott 1972 és 1996 között. 1973 és 1986 között azonos alapokra épült a Volkswagen Passattal, és szedán, valamint kombi (Avant) karosszériával volt elérhető. Kupé és kabrió változatok is készültek azonos alapokkal, de ezek a 80-as típusjelzés helyett önálló típusnevet kaptak. Az Audi 90 az Audi 80 gazdagabb felszereltségű, nagyobb teljesítményű változata volt.
Az autót Észak-Amerikában és Ausztráliában is árulták. Az 1973-as és 1979-es modellév között Audi Fox néven volt kapható, majd 1980 és 1987 között Audi 4000-re változott a neve Észak-Amerikában.
A kocsit többféle típusú belső égésű motorral is lehetett kapni, a motor fajtájára a típusjelölés is utalt. Az "S" a karburátoros, míg az "E" az üzemanyag-befecskendezéses (Einspritzung) benzinmotort, míg a "D" a dízelt, a "TD" a turbódízelt, a "TDI" pedig a közvetlen üzemanyag-befecskendezéses turbódízelt jelentette.
A különböző generációk platformjainak kódnevei
Az Audi a platform betűjele mellé rendelt sorszámmal azonosította az autó generációit, mely így a B-sorozat tagja lett. A 80 négy generációja a B1, B2, B3 és B4 kódneveket kapta, utódjánál, az A4-nél is folytatódott ez a szokás, melynek első generációját a B5 kód jelölte, a legújabb generáció pedig a B9 jelölést kapta. A Volkswagen Passat szintén a B platformra épül, és az első két generációjának alapjai megegyeztek a 80-nal. Ez a hasonlóság 1988-ban véget ért, mivel a Passat B3 (majd később B4) generációja egy kimondottan Volkswagen modellek számára kifejlesztett platformra épült, amit keresztben behelyezett motorokhoz fejlesztettek ki. Később az Audi A4 B5-ös generációja és a Volkswagen Passat B5-ös generációja szintén közös platformra épült, de a következő generációnál a Volkswagen visszatért a keresztben behelyezett motorhoz.
F103 (1966–1972)
Az Audi F103 sorozat a DKW F102-n alapult, de már modernebb, négyütemű motorok kerültek bele, amik a Daimler-Benz együttműködésével lettek kifejlesztve. Az F103-at 1965 és 1972 között árulták, és bizonyos modelleket a lóerőben megadott teljesítményük alapján neveztek el. Ekkor jelent meg először az Audi 80 név, emellett Audi 60, 72, 75 és Super 90 nevű modellek is voltak.
B1 (1972–1978)
A kocsi 1972-ben mutatkozott be Európában, Audi 80 néven, majd 1973-ban Észak-Amerikában (Egyesült Államok és Kanada) is, Audi Fox modellnév alatt, két- és négyajtós szedán karosszériával. Az F103 sorozat modelljeinek helyét vette át, (melyek között egy Audi 80 modellnevű változat is szerepelt), és az Opel Ascona, valamint a Ford Taunus (az Egyesült Királyságban Ford Cortina) közvetlen vetélytársa lett, de az olyan drágább autókkal is felvette a versenyt, mint az Alfa Romeo Alfetta vagy a Triumph Dolomite.
Az Audi 80 B1 mindössze a második olyan modernkori Audi volt, melyet azután terveztek, hogy a Volkswagen felvásárolt a márkát. Az Audi vezető mérnöke, Ludwig Kraus az előd F103-at egyszerűen csak "fattyúnak" csúfolta, mivel kocsi karosszériája Auto Uniontól/DKW-től származott, motorjait azonban a Mercedes-Benztől kapta. A B1 egyértelmű elszakadást jelentett az Auto Union-korszaktól, hiszen teljesen új, 1,3 és 1,5 literes SOHC vezérlésű benzinmotorok kerültek bele. Ekkor jelentek meg a legendás EA827 sorozatú erőforrások, melyek továbbfejlesztett változatait ma is alkalmazzák a Volkswagen-csoport autóinál. Ezek a motorok többféle teljesítménnyel voltak elérhetők. Az 1,3 literesek közül a ZA kódúak 54 lóerő (40 kW), a ZF kódúak 59 lóerő (44 kW) leadására voltak képesek. Az 1,5 literes motorok (ZB és ZC kód) 74 lóerő (55 kW), valamint 84 lóerő (63 kW) csúcsteljesítménnyel bírtak.
A hazai piacon a kocsi alapfelszereltségű változata Audi 80 vagy Audi 80 S néven szerepelt, 54 és 59 lóerős motorokkal, az L és LS jelű modellek közepes felszereltségűek voltak, 74 lóerővel, a kínálat csúcsán pedig a GL állt gazdag felszereltségével és 84 lóerős motorjával. 1973 szeptemberében megjelent egy sportos, 80 GT nevű változat, ami csak kétajtós karosszériával volt kapható. Ebbe egy XX kódú, karburátoros, 1,6 literes erőforrás került, 99 lóerős (74 kW) csúcsteljesítménnyel.
Előre MacPherson rugóstagok kerültek, míg hátulra merev tengely, amit hosszlengőkarok és egy Panhard-rúd tartott a helyén. Az utazás kényelmesebbé tételéről tekercsrugók és teleszkópos lengéscsillapítók gondoskodtak.Paul Fernley, "Car of the Year: 1972", Classic and Sports Car (2005 szeptember) 135. o.
Az Audi tervezésbe fektetett munkája megtérült az 1973-as Év Autója-választáson, ahol az Audi 80 az első helyen végzett, megelőzve a Renault 5-öt és az Alfa Romeo Alfettát.
1976 őszén a modell némi átalakításon esett át, és a frissen bemutatott Audi 100 C2-höz hasonló szögletes fényszórókat kapott az addigi kerek formájúak helyett. Az 1,5 literes motorokat 1,6 literesek váltották le, de ugyanakkora teljesítmény leadására voltak képesek, mint elődjeik. A korábbi 80 GT sportváltozatot egy 80 GTE nevű változat követte, 1,6 literes, üzemanyag-befecskendezéses motorral, ami 108 lóerős (81 kW) teljesítményre volt képes.
Az Észak-Amerikában kapható Fox változat eleinte egy 55 lóerős (41 kW), 1,5 literes motorral és négysebességes manuális sebességváltóval volt kapható, majd megjelent egy 1,6 literes motor, 83 lóerővel (62 kW).Imports: Audi", Collector Car and Truck Market Guide, (VMR International, 2001 július) 76. o. Bizonyos piacokon – például az Egyesült Államokban és Dél-Afrikában – elérhető volt egy Avant nevű kombi változat, ami egy kombi Volkswagen Passat volt, az Audi első karosszériaelemeivel.CAR magazin (Dél-Afrika), 1978 szeptember, 8. szám, 58. o. A B1 európai gyártása 1978-ban befejeződött, de az Egyesült Államokban még az 1979-es modellévben is kapható volt ez a generáció.
B2 (1978–1986)
Az Audi 1978 szeptemberében mutatta be az Audi 80 megújult, B2-es platformra épülő változatát, ami hetekkel később már elérhetővé is vált az európai vásárlók számára a négyajtós karosszériaváltozattal. A kétajtós, GLE felszereltségű, üzemanyag-befecskendezéses változatokat 1979 első felétől lehetett megvásárolni.Werner Oswald, Deutsche Autos 1945–1990 (2001) 282. o. Észak-Amerikában 1979-ben jelent meg a Typ 81 gyári kódnevű második generáció, mint 1980-as modell. Európával ellentétben a kocsi nem tartotta meg korábbi modellnevét, és Audi 4000 néven került a piacokra.
A karosszériát Giorgetto Giugiaro tervezte. Ebből a generációból nem készült Avant, azaz kombi változat, mivel ezt a szerepet tökéletesen betöltötte a Volkswagen Passat kombi változata. A második generációs 80-nal az volt az Audi célja, hogy némileg feljebb lépjen a középkategóriás családi autók kategóriájából, és a BMW 3-as sorozat vetélytársává váljon. A Volkswagen testvérmodelljének, a Passatnak két évvel később jelent meg a második generációja. Bár a két autó továbbra is azonos alapokra épült, ezek a modellek sokkal könnyebben megkülönböztethetők voltak, mint az első generációsak.
1983-ban jelent meg először négykerékhajtású változat a 80-ból, ami az Audi Quattróra épült, de turbófeltöltő nélkül és szedán karosszériával. A négykerékhajtású 80 azonban nehezebb volt, mint az ugyanúgy 2144 cm³-es, 134 lóerős (100 kW) motorral szerelt Audi 100 CD, ráadásul rosszabb légellenállási együtthatója miatt lassabb is volt, mint a nagyobb, jobban felszerelt Audi 100. A 80 végsebessége 187 km/h volt, míg az Audi 100 199 km/h-ig gyorsult, ráadásul az utóbbi modell üzemanyag-fogyasztása is alacsonyabb volt.Renaux, 41. o. Az Audi 80 quattro változatának elejére ikerfényszórók, valamint egy egyedi légterelő került, beépített ködlámpákkal, hátra pedig egy a karosszéria fényezésével megegyező színű gumi légterelő, egy "quattro" felirat a csomagtartófedélre, illetve dupla kipufogó. A négykerékhajtás-rendszer miatt a csomagtér jelentősen kisebb lett (főképp magasságban), ami miatt csak ideiglenes pótkerék járt az autóhoz.Renaux, 47. o. A 80 quattro jelentősen olcsóbb volt az Audi Quattróhoz képest, a 80 GTE-vel és a 100 CD-vel szemben azonban már nem volt ekkora előnye árban, igaz, az előbbi két modell nem rendelkezett négykerékhajtás nyújtotta előnyökkel.
1984-ben kisebb újításokon esett át az autó, valamint Európában ugyanebben az évben megjelent az Audi 90, mint a modell nagyobb motorral szerelt és több választható extrával rendelkező változata. Ebbe ugyanaz az 1,6 literes soros négyhengeres, 69 lóerős (51 kW) turbódízel erőforrás is rendelhető volt, ami a 80-hoz is kapható volt, de megjelent hozzá két soros öthengeres, benzines egység is. Ezek közül a kisebbik 2,0 literes volt, 113 lóerővel (85 kW), a nagyobbik pedig 2,2 literes (ezt később 2,3 literre bővítették), 136 lóerővel (100 kW). Utóbbi katalizátorral is elérhető volt, ami némileg csökkentette a teljesítményét, az elsőkerék-meghajtásúaknál 113 lóerőre (85 kW), a quattro modelleknél pedig 118 lóerőre (88 kW). Az európai modellek egy-egy fényszóróházzal rendelkeztek, míg az észak-amerikai változatok ikerfényszórókat kaptak.
1983-ban az Egyesült Királyságban bemutattak egy 80 Sport nevű változatot, mely a 80 GTE-n alapult. Ez a quattróéhoz hasonló Ronal könnyűfémfelniket, gumi hátsó légterelőt, alacsonyabb köténylemezt és fekete Recaro belsőt kapott, valamint rendelhetők voltak hozzá a karosszéria mindkét oldalán végigfutó Audi-díszcsíkok. Észak-Amerikában az 1985-ös modellévben mutatták be az Audi 4000CS quattro nevű változatot, mely 1986-ban és 1987-ben is kapható volt.
1984 közepén az Audi kisebb újításokat mutatott be 80-on. Ezek közé tartoztak a Typ 44-es Audi 100-éhoz hasonló hátsó lámpák, a megújult első és hátsó lökhárítók, valamint az új fényszórók és a néhány elemében megváltozott belsőtér. Ugyanebben az évben lehetett először katalizátorral rendelni az autót. Az 1,6 és 1,8 literes motorokat ugyanekkora, de modernebb erőforrások váltották, melyek már felszerelhetők voltak katalizátorral.
A B2 platform egyben sokoldalúnak és jó bevételi forrásnak is bizonyult, hiszen többek között az Audi Coupé, az Audi Quattro és az Audi Sport Quattro is erre épült. A B2-alapú autók sokat segítettek a márka hírnevének erősítésében, hiszen a quattro névre keresztelt állandó négykerékhajtási rendszer több versenytípusban is sikeresnek bizonyult.Audi of America Press Site 25 Years of Audi Quattro 2005. február 22.
A szedán változatokat Európában 1986-ig gyártották és árulták, míg a kontinensen kívül 1987-ig elérhetők maradtak. A B2-alapú Audi Coupé gyártása egészen 1988-ig folytatódott, mielőtt lecserélték volna. A Coupé sok alkatrésze és karosszériájának nagy része is közös volt az eredeti Audi Quattróval.
4000 (1980–1987) és 4000 5+5
Az Audi 4000 1980-ban mutatkozott be Észak-Amerikában, 1588 cm³-es, 76 lóerős (57 kW) motorral,Six Family Sedans, 18. o. amit azonban sokan zajosnak és gyengének tartottak, főleg az autó áráért cserébe. Az Audi ehhez a motorhoz nem fejlesztett megfelelő automata sebességváltót, így eleinte csak négysebességes manuális váltóval volt kapható. 1981-ben a 4000 egy hosszú löketű 1,7 literes motort kapott, amihez az alapárért cserébe egy új, ötsebességes kézi sebességváltó járt, de felárért háromsebességes automata is kérhető volt hozzá. Az új motor károsanyag-kibocsátását egy háromutas katalizátor csökkentette, így azonban a teljesítménye mindössze 74 lóerő (55 kW) volt, a nagyobb nyomaték és az új sebességváltók miatt azonban nem érződött olyan erőtlennek, mint a korábbi, 1,6 literes egység és üzemanyag-fogyasztása is kedvezőbb volt.1981 Buyer's Guide, 81. o.