bélyegkép|A vérkeringési rendszer. Piros: artériák. Kék: vénák Az oxigénszaturáció (rövidítve SpO₂ vagy SaO₂) a hemoglobin oxigéntelítettségének mértéke százalékban. Azt mutatja meg, hogy a vörösvértestekben található hemoglobin hány százaléka kötődik oxigénmolekulákhoz. Az érték fontos élettani paraméter, amely a légzés, a keringés és az anyagcsere állapotáról ad információt. Az emberi szervezetnek egy nagyon pontosan és stabilan kimért százalékos véroxigénszintre van szüksége ahhoz, hogy működni tudjon. A normális szint 96-100 százalék között van, ha beesik 90 alá, az alacsonynak tekintendő, és ezt az állapotot hipoxémiának hívják. Ha a véroxigénszint az artériákban leesik 80 százalék alá, az károsíthatja a belső szerveket, ezért feltétlenül kezelésre szorul. Az állandó alacsony oxigénszaturáció a légzés vagy a keringés összeomlásához vezethet, ezért a betegeken oxigénterápiával segítenek.
Áttekintés A szervezet az úgynevezett aerob anyagcsere során igyekszik fenntartani egy stabil oxigénszaturációs szintet, a légzés segítségével. A légzőrendszer útján a vörösvérsejtek, a hemoglobin oxigént vesznek fel a tüdőben, majd a szervezet minden pontjára elszállítják. A szervezet véroxigén-igénye változó lehet, például testmozgás esetén magasabb, illetve azoknál az embereknél, akik nagy tengerszint feletti magasságon élnek. Szaturációnak nevezzük, amikor a vörösvérsejt telítődik oxigénnel. A túl magas és a túl alacsony szint is káros lehet a szervezetre nézve.
Mérési módszerek Az oxigénszaturáció meghatározása többféle módon történhet: artériás vérgáz-analízissel (SaO₂), amely a legpontosabb módszer, de invazív vérvételt igényel; pulzoximéterrel (SpO₂), amely a perifériás keringésen keresztül, fényelnyelés alapján becsüli a telítettséget, és nem invazív módon alkalmazható.
Normál értékek Egészséges felnőtt emberben a normális oxigénszaturációs érték általában 95–100% közötti. 90–94% között enyhe oxigénhiány (hipoxémia) állhat fenn. 90% alatti érték esetén klinikailag jelentős oxigénhiányról beszélünk, amely orvosi beavatkozást igényel. 80–85% alatti szinteken cianózis jelentkezhet.
Kóros eltérések Az alacsony oxigénszaturáció számos okból kialakulhat, például: légzőszervi betegségekben (COPD, asztma, tüdőgyulladás, ARDS); keringési zavarokban (szívelégtelenség, tüdőembólia); oxigénhiányos környezetben (pl. magashegyi körülmények); fokozott fizikai terhelés során.
Kezelés és alkalmazások Az oxigénszaturáció csökkenése esetén az oxigénbevitel növelése szükséges. Klinikai környezetben oxigénterápia (pl. oxigénmaszk, oxigénpalack, oxigénkoncentrátor) biztosítja a pótlást. Magaslaton vagy sportolóknál időszakosan ún. „sportpalackok” is használatosak, de ezek nem helyettesítik az orvosi oxigénterápiát.
Történeti áttekintés Az oxigénszaturáció mérésének gondolata a 20. század első felében jelent meg, amikor az orvostudomány számára egyre fontosabbá vált a légzési és keringési paraméterek pontos nyomon követése.
Az első műszereket az 1930-as években fejlesztették ki: Millikan írta le a „reflektancia-oximéter” működését, amely a vér fényelnyelési tulajdonságait használta az oxigénszint becslésére.
A modern pulzoximéter alapelvét a japán Takuo Aoyagi dolgozta ki 1972-ben, aki felismerte, hogy az artériás pulzációk fényelnyelésének változásaiból a hemoglobin oxigéntelítettsége pontosan meghatározható.
Az 1980-as évektől a pulzoximéterek széles körben elterjedtek a műtőkben, intenzív osztályokon és mentőszolgálatoknál, majd később a háziorvosi és otthoni diagnosztikában is. A COVID–19-pandémia idején a hordozható, ujjra csíptethető eszközök lakossági felhasználása is nagymértékben megnőtt.
Források
További információk BME: Orvostechnikai mérési módszerek (hozzáférés: 2025. augusztus 30.) Milyen esetekben hasznos a vér oxigénszint mérése? – erteksziget.hu
Kapcsolódó szócikkek Hypoxia Légzés
Kategória:Orvostudomány