A porfíria ritkán előforduló, általában öröklődő, kis százalékban szerzett anyagcsere-betegség, mely a hem makromolekula bioszintézisének zavarán alapul.
A porfíria valójában betegségcsoport; különböző típusai a hem termelésében érintett különböző enzimek hiánya miatt alakulnak ki.
A hem vastartalmú szerves makromolekula minden szövetünkben megtalálható, és nélkülözhetetlen a szervezet kifogástalan működéséhez. A felépítése nyolc különböző enzim segítségével történik, több lépcsőben. Bármelyik enzim hiánya vagy működési zavara a porfirinek vérben lévő előanyagainak a felszaporodásával jár.
A szervezet tud alkalmazkodni az enzim működésének kisebb mértékű csökkenéséhez. Ilyenkor nincsenek panaszok, vagy ha vannak, nagyon elenyészőek. Viszont ha az amúgy is kis mennyiségben termelődő hem elhasználódásához vezető hatás éri a szervezetet (általában gyógyszerfogyasztás révén), az megpróbálja helyreállítani az egyensúlyt: a komplex képződésének fokozása érdekében felszaporítja a porfirin előanyagait, például a porfobilinogént és a delta-aminolevulinsavat. A klinikai tüneteket a hemhiány és a felszaporodott előanyagok okozzák.
A porfirinvegyületek életbevágóan fontosak a vörösvérsejtek oxigénszállításában, valamint a vérképzésben is elengedhetetlenül szükség van rájuk. Enzimek segítségével alakulnak át a vérképzés során, de ha hiány van ezekből az enzimekből, a folyamat nem megy végbe, a porfirinek az elővegyületeikkel együtt felhalmozódnak, majd a szövetekben lerakódva azok károsodását okozzák. Egy részük méreganyagként a vizelettel és a széklettel távozik a szervezetből.
A működési zavar jellemzőit az határozza meg, hogy melyik enzim hiányzik a hemképzéshez, milyen összetevő szaporodott fel, valamint hogy a folyamat a májból vagy a csontvelőből indult-e ki.
A porfíria elnevezés a görög porphyria szóból származik, jelentése bíbor. Népies elnevezései: bíborbaj, Drakula-kór.
Európában körülbelül ezer lakosra jut egy megbetegedés. Magyarországon ez a szám nem pontosan ismert, mert sok a nem diagnosztizált beteg, pedig alapvető fontosságú lenne, hogy ne így legyen, mivel a porfíria súlyos esetben akár halálhoz is vezethet.
A betegség leírása A vörösvértestekben található hemoglobin az oxigén szövetekhez szállításáért, valamint a szén-dioxid tüdőből való elszállításáért felelős. Hem és globin részből áll. Tökéletes működéséhez mindkét összetevőjének hibátlanul kell működnie. A porfíriák esetében az egyik alkotórész, a hem kialakulása sérül.
A hem többszörös gyűrűs szerkezetű vegyület, mely az oxigént szállítja. Vasat tartalmaz. A vörösvértestek vörös színéért is ez felelős, valamint sok fontos fehérje alapvető összetevője is. A csontvelőben és a májban termelődik. A hemszintézis 75–80%-a a csontvelőben, 15–20%-ban a májban zajlik.
Előállítása nyolc lépésből álló és nyolc enzim pontos együttműködését kívánó, bonyolult folyamat, melynél számos anyagcseretermék képződik és módosul. Ezen enzimek bármelyikének inaktivitása vagy hiánya miatt egyes hemösszetevők – az érintett enzimtől függ, hogy melyek – felgyűlnek a csontvelőben, a májban, vagy a vérben. Ezek az előanyagok megjelennek a vérben, majd vizelettel vagy széklettel kiürülnek a szervezetből. Az összetevők, melyek közé a porfobilinogén és a delta-aminolevulinsav tartozik a porfirinekkel: utóbbi csoportból alakul ki végül a hem. Mivel a betegeknél nem képződik ebből megfelelő mennyiségű és minőségű, a hemoglobin sem termelődik rendesen.
Az enzim előtt termelődő metabolitok a csökkent enzimaktivitás miatt felszaporodnak, ennek következményeként hemhiány alakul ki. A szervezet egy bizonyos ideig képes alkalmazkodni ehhez az állapothoz tünetek fellépése nélkül, ha azonban valamilyen külső vagy belső tényező miatt fokozódik a szabad hempool csökkenése, a hem felhasználása is tovább nő, így az már nem tudja kifejteni a bioszintézisben fontos gátló hatását, és tovább nő az enzimblokk előtt keletkező metabolitok termelése. Elsősorban a májban és az idegszövetben felhalmozódott delta-aminolevulinsav (DALA) neurotoxikus hatása és az intracelluláris szabad hempool csökkenése már klinikai tüneteket okoz.
Tünetek 200px|balra|bélyegkép|A normális és a betegség alatt elszíneződött vizelet
A betegség korai felismerése igen nehéz, mert a tünetek kezdetben kis mértékben jelentkezhetnek, vagy teljesen rejtve maradhatnak egy ideig, valamint igen sokfélék lehetnek, attól függően, hogy milyen típusú a porfíria. Előfordulhatnak: bőrproblémák, végtagzsibbadás, gyengeség, fájdalmak a test bármely részén (főleg a hátban és a végtagokban), émelygés, hányás, hasi görcsök, altesti panaszok, vizelési nehézségek, székrekedés, viszketés, napfényérzékenység, bőrduzzanatok. A homlokon erős szőrnövekedés is lehetséges.
A porfíria rohamokban jelentkezik, súlyos esetben erős szívdobogás, megemelkedő vérnyomás, szorongás, idegrendszeri panaszok, légszomj alakul ki. A fokozott mértékben felszaporodó anyagcseretermékek a reggeli első vizeletet bíborvörösre színezhetik, később a székletet is, majd a test más területei, elsősorban a fogak és a körmök vöröses árnyalatúakká válthatnak, ami már egyértelművé teszi a betegséget. A tünetek megjelenését akár panaszmentes időszak is követheti.
Ha a kiváltó tényezők továbbra is jelen vannak, akkor az alsó, majd a felső végtag bénulása, idegkárosodás, mentális zavar, hallucináció, epilepsziás roham, májkárosodás, légzőizom-bénulás, akár légzésleállás és halál is bekövetkezhet. A végzetes roham elég ritka.
A komolyabb esetek kórházi ellátást igényelnek, de az enyhébbeket sokszor észre sem veszi a beteg.
Diagnózis Különböző betegek laboratóriumi leletei nagy eltéréseket mutathatnak. A vizsgálatok megfelelő megválasztása és értelmezése nagyon fontos, hogy meg lehessen erősíteni vagy ki lehessen zárni a porfíria gyanúját. Az egészséges ember vizelete is tartalmaz porfirint, viszont ennek mennyisége nem haladja meg a napi 100 μg-ot, a székletben kiürített pedig a 200–500 μg-ot.<ref name="Petrányi">Magyar Imre, Petrányi Gyula A belgyógyászat alapvonalai I. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1970. 648. oldal</ref> Ha az orvos akut fajtát feltételez, a legtöbb esetben a delta-aminolevulinsav- és a porfobilinogén-szintet mér a vizeletben, ha bőrporfíriára gyanakszik, a vérplazma porfirinszintjét méri. Ha ezen vizsgálatok eredményei nem kielégítőek, más vizsgálatokat, pl. vörösvérsejtenzim-méréseket lehet végezni.
A porfirin kimutatása Fontos módszer a porfirin jellegzetes abszorpciós spektrumán, valamint ultraibolya fényben történő fluoreszkálásán alapuló vizsgálati eljárás. Pozitív porfobilinogén-próba esetén indokolt a további vizsgálat. A Garrod-próba spektroszkópos azonosítás.
A különböző porfirinvegyületek az alapján izolálhatóak, hogy organikus oldószerekben különbözőképpen oldódnak: míg a koproporfirin éterben oldódik, az uroporfirin oldhatatlan. A Sümegi-eljárásnál az egyes porfíriatípusok éteres extraktumból különböző töménységű sósavval elkülönítve rázhatóak ki. Az egyes porfirinek papírkromatográfiás eljárással is elkülöníthetőek. Kvantitív szétválasztásra is alkalmasak a megoszlásos oszlopkromatográfiás módszerek. Bármilyen módszerrel is történik a porfirinek izolálása, az egyes frakciókat organikus oldószerekben oldják, majd ultraibolya fényben fluorometriásan mérik, vagy pedig spektrofotometriásan.Orvosi lexikon Főszerkesztő: Dr. Hollán Zsuzsa. Akadémia Kiadó Budapest, 1972.
Meghatározásra alkalmas módszer, hogy 100 ml vizeletet összeráznak 5 ml jégecettel, melyben két nap alatt vörös csapadék képződik. A Watson–Schwarz-próbánál Ehrlich-féle urobilinogén-reagenst adnak a vizelethez azzal azonos mennyiségben, és összekeverés után összerázzák egyező térfogatú telített nátrium-acetát-oldattal és néhány ml kloroformmal, aminek eredményeképpen a porfirin (porfobilinogén) pirosra festi a vizes részt.
A tünetek kialakulásának megelőzése Nagyon fontos, akár életbevágó is lehet, hogy a betegek kerüljék a kiváltó tényezőket. Ezek sokfélék lehetnek, ezért minden betegnek saját magának kell rájönni, milyen szerre vagy élethelyzetre jönnek elő vagy súlyosbodnak a tünetei. Nagyon sok esetben gyógyszerek váltják ki ezt a hatást, illetve lehet alkoholfogyasztás, dohányzás, stressz, de akár drasztikus fogyókúra eredménye is. Tartózkodjanak az oldószerektől, rovarirtóktól, permetezőszerektől, mert nem ismert azok összetevőinek szervezetben kifejtett hatása.
Akinek volt már porfíria a családjában, érdemes elvégeztetnie a szükséges szűrővizsgálatokat annak megállapítására, hogy hordozza-e a rendellenes gént. Ez lehet DNS-vizsgálat, vagy vörösvérsejtek porfobilinogén-deamináz-tartalmának a mérése. Előfordul, hogy az orvos indokolatlan hasi-, neurológiai vagy bőrproblémák esetén a betegség ritkasága miatt csak sokára gondol porfíriára, és későn küldi a beteget megfelelő vizsgálatokra, pedig korai felvilágosítással, a helyes étrend beállításával, a gyógyszerek minimálisra csökkentésével vagy lehetőség szerinti elhagyásával a beteg akár tünetmentes állapotúvá is tehető.
A tünetek kezelése A legfontosabb a kiváltó tényezők kiiktatása mellett a megfelelő életmódra való odafigyelés. A beteg mindig inkább kevesebbet étkezzen, többször, napi 5-6 alkalommal, a koplalást és a radikális diétát pedig feltétlenül kerülni kell. A fényérzékenység miatt télen is magas faktorszámú fényvédő krémeket kell használni.
A legfontosabb az alapvető rohamok megelőzése. Heveny roham esetén kórházi ellátás szükséges, ahol a beteg általában infúziós kezelést is kap.
Típusai A hét típust más-más enzim zavara okozza, ezért a tüneteik is eltérőek. Az alapján megkülönböztethetők, hogy melyik szervben jelentkeznek, illetve hogy a tünetek okozhatnak-e klinikailag akut problémát (akut: +, nem akut: –).
Hepatikus porfíriák (a hibás enzim a májban található): Akut intermittens porfíria (AIP) (+) Variegata porfíria (VP) (+) Hereditaer coproporfíria (HCP) (+) Doss-porfíria (DALA dh defekt porfíria)A delta-aminolevulinsav-dehidratáz enzim csökkent aktivitásának a következménye (+) Porfíria cutanea tarda (sympromatica) (PCT) (–)
Eritropoetikus porfíriák (a hibás enzim a vörösvértestekben található): Eritropoetikus protoporfíria (EPP) (–) Veleszületett eritropoetikus porfíria (CEP Congenital Erythropoietic Porphyria, Günther-kór) (–)
A leggyakoribb típusok Porfíria cutanea tarda – Porphyria cutanea tarda (PCT) Leírás A hemszintézis leggyakoribb rendellenessége. Általában 20 éves kor után kezd panaszokat okozni.
A világon szinte mindenhol előfordul. A tudomány jelenlegi állása szerint ez az egyetlen fajta porfíria, mely a hemtermelésben érintett enzimek hiányát okozó öröklött rendellenesség hiányában is előfordulhat. Az uroporfirinogén-dekarboxiláz enzim csökkent működése idézi elő, ami porfirinek felgyülemléséhez vezet a májban. A bőrkárosodás azért alakul ki, mert a májban termelődő porfirinek a vérplazmával a bőrbe kerülnek. A felszaporodott prekurzorok a vizeletből és a székletből is kimutathatóak.
Öröklött és szerzett formája is ismert, melyek rutin klinikai vizsgálatokkal nem különböztethetőek meg egymástól, csak specifikus eljárásokkal. A szerzett formában, mely a betegek 80%-át érinti, az enzim működésének csökkenése csak a májban tapasztalható. A páciensek 20%-a örökli ezt a betegséget, náluk az enzim minden szövetben csökkent működésű.
Tünetei 250px|bélyegkép|Porfíriás beteg sérült arcbőre