Felkai Tamás, születési nevén Frisch Tamás (Budapest, 1922. április 2. – Budapest, 1997. március 29.) magyar orvos, orvostörténész, az orvostudományok kandidátusa (1980).
Életpályája Frisch Gyula (1890–1975) magánhivatalnok és Rotter Ilona (1889–1989) fiaként született. Apja 1919 júliusában kikeresztelkedett a római katolikus vallásra, s nevét 1934-ben Felkaira magyarosította.
Középiskolai tanulmányait a budapesti Madách Imre Gimnáziumban végezte, ahol 1941-ben tett érettségi vizsgát. A második világháború idején tisztviselőként és újságíróként dolgozott. A háború alatt hadifogságba esett és a hadifogolytáborban mint felcser ápolta katonabajtársait. 1945-ben beiratkozott a budapesti orvosi karra. 1951-ben szerezte meg diplomáját. Ezt követően az Országos Mentőszolgálatnál (OMSZ) helyezkedett el és 45 éven át ott dolgozott.
1954-ben megbízták egy olyan mentőegység kialakításával, amely a helyszínre kivitt legkorszerűbb orvostechnika segítségével már a kórházba szállítás előtt is meg tudta kezdeni a betegek/balesetet szenvedettek magas szintű orvosi kezelését. Így alakult ki a világon elsőként Felkai P.: The first ALS ambulance in the word. az ún. rohamkocsi, a helyszínre kivitt reanimáló és sürgősségi betegellátó mentőgépkocsi, a ROKO. Nyugdíjazásáig a ROKO szolgálat vezető főorvosa volt.Debrődi G.: A gyakorlat forradalma: a rohamkocsi története. A napi teendőkön túl kiemelkedő eredményeket ért el az elsősegélynyújtás a laikusok számára tartott korszerű oktatásának megszervezésében, illetve az elsősegélynyújtás, az újraélesztés népszerűsítésében. Ezért a tevékenységéért több kitüntetést kapott, de nemzetközi elismerésben is részesült, többek között a dán mentőszolgálat aranyérmét nyerte el.
1956-ban a forradalom alatt folyamatosan ellátta a sérülteket, és azokat a Markó utcai mentőállomás alagsori pincerendszerében felállított átmeneti kórházba, a híres Pincekórházba szállította. Kétszer is elnyerte a WHO ösztöndíját: 1964-ben és 1975-ben. Dániai tanulmányainak eredményeképpen Ő hozta be az országba az azóta a mentőjárművek alapfelszerelésének számító lélegeztetőballont (Ruben- v. AMBU ballon), majd hollandiai tanulmányútjáról ő hozta be az országba az első hordozható és mentőautóban is alkalmazható lélegeztető gépet (BIRD 7 tip.).
1960-tól a hazai és nemzetközi mentéstörténettel kezdett foglalkozni. 1980-ban ebben a témakörben az orvostudományok kandidátusi fokozatát szerezte meg a "A Mentés kialakulásának fejlődése és történeti elemzése" címmel. 1987-ben több évtizednyi kemény munkájának gyümölcse érett be, amikor az 1950-ben bezárt Kresz Géza Mentőmúzeum ismét kitárhatta kapuit. A múzeumot ünnepélyes keretek között Magyarország későbbi miniszterelnökével, Antall Józseffel közösen nyitotta meg. A Mentőmúzeumnak az 1997-ben bekövetkezett haláláig igazgatója volt, és az Orvostörténelmi Társaság Mentéstörténeti szekciójának elnökeként tevékenykedett.
Jelentősége a hazai, korszerű szervezett mentésben A rohamkocsi-szolgálatnak köszönhetően immár olyan sérülteket is kórházba tudtak szállítani, akik a korszerű kezelés azonnali megkezdésének lehetőségét nyújtó szolgálat létrehívása előtti időkben a helyszínen életüket veszítették volna. Az életveszélyes állapotban lévő sérültek korszerű helyszíni első ellátását, és szállítható állapotba hozatalát Felkai Tamás több munkatársával együtt dolgozta ki a világon elsőként az 1960-as évek elején. Nekik köszönhető, hogy mindennapos gyakorlattá vált a helyszíni reanimáció, a helyszíni fájdalomcsillapítás, a tartós vénabiztosítás, mely az infúziós kezelést lehetővé tette. Később a helyszíni újraélesztés, a helyszíni pacemakerkezelés és a szívrendellenességek egyéb elektroterápiája, a és a tartós szállítás alatti lélegeztetés is belekerült a mentés eszköztárába. A fenti orvosi beavatkozások helyszíni megszervezésén kívül az ő nevéhez fűződik (a tudománytörténetben elsőként) szállítási trauma elméletének kidolgozása is.
Művei Mi is az a rohamkocsi? (Egészségügyi Munka, 1956) A shock-kérdés a mentőgyakorlatban (Orvosi Hetilap, 1956. 15.) Korszerű sérültellátás a mentőgyakorlatban (Orvosi Hetilap, 1961. 25.) Dekonnexió és vérpótlás a mentőgyakorlatban. Budapest, 1963 Áramsújtottak mentési lehetősége. Budapest, 1963 Alkalmazott kórélettan mentőápolóknak. Budapest, 1964 Alapfokú mentőápolói ismeretek. Budapest, 1966 Fehér kocsin kék fény. Budapest, 1966 Amit az elektromos balesetekről tudni kell. Budapest, 1966 Szájtól-szájba lélegeztetés veszélyei (Orvosi Hetilap, 1967. 33.) Útmutató újraélesztési eljárások oktatásához. Budapest, 1969 A szervezett mentés előtörténete Magyarországon (Orvostörténeti Közlemények, 1971) Ön- és kölcsönös segélynyújtás. Egyetemi jegyzet (Budapest, 1975) A mentés története. Egyetemi jegyzet (Budapest, 1976) Elemei elsősegélynyújtási ismeretek. Ill. Rozanits Tiborné (Tanfolyami tankönyv. 1. Budapest, 1976, 5. kiadás. 1986) Az elsősegélynyújtó kiképzés rendszere és tematikája. Összeáll. Gábor Auréllal. Budapest, 1976 A mentés kialakulásának fejlődéstörténeti elemzése. Kandidátusi értekezés (Budapest, 1978) A mentés története. – A kivonuló mentőorvos szolgálati és magatartási szabályai (Oxiológia. Szerk. Bencze Béla. Budapest, 1979, 2. kiadás. 1983, 3. kiadás. 1987, 4. kiadás. 1991, 5. kiadás. 1994) Magyar mentéstörténet (Jubileumi emlékkönyv. A szervezett magyar mentés centenáriumán. 100 éves a magyar mentésügy. 1887–1987. Szerk. Cselkó László. Budapest, 1987) Hajnali szirénaszó. Emlékezések és kommentárok. 1972–1995 (Orvoséletrajzok. Budapest, 1996) Fehér kocsin piros vér. Dokumentumgyűjtemény az Országos Mentőszolgálat 1956-os munkájáról; Medicina, Budapest, 2025
A szakmai könyveken kívül több, a mentés történetét, az emberek viselkedését és a társadalmi kérdéseket is boncolgató könyvet irt: a "Fehér kocsin kék fény"-t, melyben a rohamkocsi alapításának történetét meséli el, a "Hajnali sziréna"-t, mely az 1989 évek utáni mentés történetével foglalkozik; Hetedhét mackó (mentős mesekönyv gyermekeknek) – kézirat; Rondo Veneziano (Velence emlékezete) magánkiadás, 1997.
Díjai, elismerései A Dán Mentőszövetség Aranyérme (1973) Érdemes orvos (1973) Vöröskeresztes Munkáért (arany, 1979) Weszprémi István-emlékérem (1987)
Származása
</center>
Jegyzetek
Források
Névpont Tudósportál Nemzeti névtér
További információk
Kategória:Magyar orvosok Kategória:Magyar orvostörténészek Kategória:1922-ben született személyek Kategória:1997-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek