A Scenedesmus a valódi zöldmoszatok (Chlorophyta) Chlorophyceae osztálya Sphaeropleales rendjének Scenedesmaceae családjába tartozó nemzetség. A nemzetség fajai rendszerint 2–32 sejtes sejtegyütteseket (cönóbium) képeznek. A sejtek lehetnek ellipszoid, henger, tojásdad, orsó, ritkább esetben gömb alakúak. A sejtfal lehet sima, vagy boríthatják különféle díszítőelemek, például tüskék, fogak, bordák, granulumok, rozetták, bibircsek. Minden sejtben egy színtest található, benne rendszerint jól látható pirenoiddal. Szaporodásuk autospóra- vagy autocönóbium-képzéssel történik, mely során minden sejtben 1-1 fiókcönóbium keletkezik, törzsfejlődésük során messze eltávolodtak a Chlorococcales rend kiindulópontjának tartott egysejtű, zoospórás szaporodású állapottól. A nemzetség fajai cönóbiumként és egysejtűként egyaránt előfordulhatnak.
A nemzetségbe tartozó fajok jó alkalmazkodóképességűek, az egész Földön elterjedtek a kontinentális és brakkvizekben. Kiváló tenyészthetőségüknek köszönhetően a bioüzemanyag-gyártásban fontos szerepet töltenek be.
A Scenedesmus nemzetséget eredetileg a Chlorococcales rendbe sorolták, azonban a molekuláris biológiai vizsgálatok alapján az 1990-es évek végén, 2000-es évek elején új rendszertan alakult ki főként Eberhard Hegewald munkássága révén. A Scenedesmus nemzetséget a Chlorococcales rendből a Chlorophyceae osztály egy másik rendjébe, a Sphaeropleales rendbe helyezték át. Az addig egységes nemzetség fajait a korábbi alnemzetségek szerint az Acutodesmus, a Desmodesmus és a Scenedesmus nemzetségekbe sorolták át.
Rendszertan Klasszikus rendszertan A Scenedesmus nemzetség a klasszikus taxonómiai besorolása szerint a valódi zöldmoszatok (Chlorophyta) Chlorophyceae osztályának, Chlorococcales rendjének Scenedesmaceae családjába tartozik. Legközelebbi rokon nemzetségei feltehetőleg a Dicellula, a Dicloster, a Didymocystis, a Didymogenes, az Enallax, a Neodesmus, a Pseudotetradesmus, a Schroederiella, a Tetradesmus és a Westellopsis.
A nemzetséget Franz Meyen írta le 1829-ben, mint szalag formájú, gyökér, szár és levél nélküli algák, melyek egyforma, elliptikus sejtjei oldalirányban sorba rendeződve csoportosulásokat képeznek; spórák tömegeit képzik, melyek a zöld színű sejtekbe (sporangium) csomagolva szabályosan helyezkednek el. Carl Nägeli 1849-ben típusfajként jelölte meg a S. obtusust. Morfológiai bélyegek alapján Josef Brunnthaler 1913-ban még csak 20 fajt írt le, Gilbert M. Smith 1916-ban 28-at, míg Robert Chodat 1926-ban már 94-et, igaz, Chodat „fajai” később revízióra szorultak, mert tenyészkísérletei során túlságosan leszűkítette a fajok határait. 1988-ban Eberhard Hegewald és Paul Claude Silva több, mint 1000 taxont kategorizált, ezzel a Scenedesmus nemzetség lett a Chlorococcales rend legfajgazdagabb nemzetsége. Hortobágyi Tibor és Uherkovich Gábor több száz taxont írt le az 1900-as évek második felében, főként magyarországi vizekből, kizárólag fénymikroszkópos vizsgálattal. A fajok leírása természetes életfeltételek között fejlődött egyedekre alapoz, de folynak kísérletek extrém körülmények között tenyésztett egyedek esetleges elváltozásainak vizsgálatára.
Mint a legtöbb ivartalanul szaporodó mikroalgánál, így a Scenedesmus nemzetség esetében is a fajok olyan legkisebb származástani csoportot jelölnek, amelyek több örökletesen állandó bélyeggel elválnak a többi származástani csoporttól. A taxonok elkülönítésének alapját tehát a legtágabb értelemben vett morfológiai bélyegek adják. A Scenedesmus nemzetség esetében leggyakrabban a következő morfológiai bélyegek szolgálnak az azonosítás alapjául: a sejt alakja, kontúrvonala, tüskék, fogak megléte, hiánya, illetve ezek megléte vagy hiánya a belső sejteken, tüskék a külső sejtek kontúroldalán, szemölcsök, granulomok a sejtek felszínén, rozetták megléte a sejtek felszínén, hosszanti teljes vagy részleges bordák a sejtek oldalán. A taxonok elkülönítése fénymikroszkóp által érzékelhető szinten történik, az elektronmikroszkópos felvételek célja elsősorban a taxonok közötti határok pontosítása.
A Scenedesmus nemzetség fajai a korábbi rendszertanban két alnemzetségbe voltak csoportosíthatók. Az Euscenedesmus alnemzetségbe tartozó fajok sejtjei orsó alakúak, mindig tüske és fog nélküliek és többnyire szkulptúra nélküliek, legfeljebb felületi borda húzódik a sejt falán. A Desmodesmus alnemzetségbe tartozó fajok sejtjei sohasem orsó alakúak, lehetnek tüskések és tüske nélküliek, szkulpturáltak és szkulptúra nélküliek is. A Desmodesmus alnemzetséget további csoportokra lehet osztani, ezek az Obtusi (ellipszoid, függelék nélküli sejtek), a Denticulati (a sejtpórusokon fogak, rövid tüskék találhatók vagy a sejtfal granulált), a Striati (a sejtpórusokon fogak, tüskék, a sejtfal oldalán hasonló elemek vagy felületi bordák) és a Quadrispinosi (többé-kevésbé hosszú tüskék, a szélső sejtek kontúrvonala vagy tüskementes (Quadricaudati) vagy tüskés (Abundantes)).
bélyegkép|középre|700px|A Scenedesmus nemzetség klasszikus rendszertana néhány példafaj feltüntetésével
Új rendszertan A molekuláris biológiai vizsgálatok alapján az 1990-es évek végén, 2000-es évek elején új rendszertan alakult ki főként Hegewald munkássága révén. A Scenedesmus nemzetséget a Chlorococcales rendből a Chlorophyceae osztály egy másik rendjébe, a Sphaeropleales rendbe helyezték át. Az addig egységes nemzetség fajait, a korábbi alnemzetségek szerint az Acutodesmus, a Desmodesmus és a Scenedesmus nemzetségekbe sorolták át. Az Acutodesmus nemzetségbe az Euscenedesmus alnemzetség orsó alakú sejtformájú, csúcsos sejtvégű fajai kerültek, a Desmodesmus nemzetség a korábbi azonos nevű alnemzetség legömbölyített sejtvégű, tüskés, fogazott, bordázott sejtfalú fajait foglalja magába, míg a Scenedesmus nemzetségben a legömbölyített sejtvégű, tüskétlen, bordázatlan Euscenedesmus-fajok maradtak.
Hegewald és munkatársai 2010-ben két kisebb nemzetség, a Pectinodesmus és a Comasiella, 2013-ban pedig újabb két kis nemzetség, a Verrucodesmus és a Chodatodesmus elkülönítését publikálták.
2017-ben 141 Scenedesmus-fajt, 61 Desmodesmus-fajt, 16 Acutodesmus-fajt, 4 Pectinodesmus-fajt, 1 Comasiella-fajt, 2 Verrucodesmus-fajt és 1 Chodatodesmus-fajt tartanak tudományosan elfogadottnak.
Korábban alnemzetsége volt a Desmodesmus nemzetség 4 fajsorával, de az így meghatározott Scenedesmus polifiletikus csoportnak bizonyult. A nemzetségbe tartozó fajok Ez a lista az egyszerűség kedvéért csak a fajneveket sorolja fel, ahol van, szinonimákkal. Scenedesmus aciculatus P. González, 1940 Scenedesmus acuminatus (Lagerheim) Chodat, 1902 = Acutodesmus acuminatus (Lagerheim) P. M. Tsarenko, 2000 Scenedesmus acutiformis Schröder, 1897 = Acutodesmus acutiformis (Schröder) P. M. Tsarenko et D. M. John, 2011 Scenedesmus acutus Meyen, 1829 Scenedesmus antennatus Brébisson in Ralfs, 1848 = Scenedesmus dimorphus (Turpin) Kützing, 1834 Scenedesmus antillarum Comas González, 1981 = Scenedesmus incrassatulus Bohlin, 1897 Scenedesmus apiculatus (W. et G. S. West) Chodat, 1926 Scenedesmus baculiformis Chodat, 1926 Scenedesmus basiliensis Chodat, 1926 = Scenedesmus acutus Meyen, 1829 Scenedesmus bernardii G. M. Smith, 1916 = Acutodesmus bernardii (G. M. Smith) E. Hegewald, C. Bock et Krienitz, 2013 Scenedesmus bijuga Wille, 1903 = Scenedesmus bijugus (Turpin) Lagerheim, 1893 Scenedesmus bijugatus Kützing, 1834 = Scenedesmus obliquus (Turpin) Kützing, 1833 Scenedesmus bijugus (Turpin) Lagerheim, 1893 Scenedesmus bourrellyi Iltis, 1971 Scenedesmus chlorelloides Chodat, 1913 Scenedesmus costulatus Chodat, 1909 = Scenedesmus dimorphus (Turpin) Kützing, 1834 Scenedesmus dactylococcopsis Chodat, 1926 Scenedesmus dimorphus (Turpin) Kützing, 1834 Scenedesmus incrassatulus Bohlin, 1897 Scenedesmus obliquus (Turpin) Kützing, 1833 = Acutodesmus obliquus (Turpin) Hegewald et Hanagata, 2000 Scenedesmus obtusiusculus Chodat, 1909 Scenedesmus raciborskii Hortobágyi, 1954 Scenedesmus regularis Svirenko, 1924 Scenedesmus securiformis Playfair, 1917 Scenedesmus aculeotatus Reinsch, ? Scenedesmus alatus C. – C. Jao, 1940 Scenedesmus aldavei Hegewald, ? Scenedesmus anhuiensis S. – S.Wang, 1989 Scenedesmus ankistrodesmoides C. – C. Jao et Z. – Y. Hu, 1995 Scenedesmus apicaudatus (W. et G. S. West) Chodat, ? Scenedesmus bajacalifornicus L. A. Lewis et Flechtner ex E. Hegewald, C. Bock et Krienitz, 2004 Scenedesmus bourrellyi C. Iltis Elterjedés A Scenedesmus fajok táplálkozási sokoldalúsága, széles határok között mozgó sótoleranciájának és hőmérsékleti alkalmazkodásának köszönhetően a legkülönfélébb kontinentális felszíni vizekben, de melléktengerek brakkvizeiben is megtalálhatók a trópusoktól a sarkvidékekig. A tengereknek nem állandó lakói. A fitoplankton mellett gyakran előfordulnak az epifitikus algaegyüttesekben, de megtalálhatók homok-iszaplakóként és az edafonban is.
Magyarország területéről Hortobágyi Tibor és Uherkovich Gábor 1966-ban 200, 1995-ben 247 taxon előfordulását dokumentálta. Evolúció A fosszíliák alapján a Scenedesmus 70–100 millió éve alakulhatott ki. A törzsfejlődésük során, az autospórás szaporodás kialakulásával messze eltávolodtak a Chlorococcales rend kiindulópontjának tartott egysejtű, zoospórás szaporodású állapottól.
Mitokondriális DNS-e a zöldmoszat-mtDNS fejlődésének egy átmeneti szakaszát jelentheti. E kód az NCBI 22. transzlációs táblájaként szerepel Scenedesmus obliquus-mitokondriáliskód néven. Anyagcsere Fajai hipoxantint, xantint, húgysavat és allantoint is használhatnak nitrogénforrásként. Morfológia Sejtalak és sejtfal bélyegkép|jobbra|350px|A sejtalakok sematikus szemléltetése A sejtek, eltekintve a sajátos tenyészkörülmények között esetlegesen kialakuló „klorelloid” (gömbszerű) formától, mindig hosszúkásak, hossztengely irányában hosszabbak, mint a szélességük. Alakjuk fajra jellemző sajátság, lehetnek ellipszoid, tojásdad, hengerded, kihúzott vagy „lemetszett” pólusú, illetve rövid vagy hosszú orsó alakúak, esetenként finomra kihúzott pólusokkal.
A sejtfalat a fénymikroszkópos vizsgálatok során egyszerűnek vélték, az elektronmikroszkópos felvételek azonban bonyolult szerkezetet mutattak. A sejtfal két rétegű: áll egy másodlagos 0,04-0,15 μm vastagságú cellulózrétegből és egy elsődleges 0,015-0,03 μm vastagságú sporopollenin rétegből. Bizonyos fajoknál egy külső 1-5 μm-es kocsonyaburok is megtalálható. Az elsődleges rétegről korábban úgy vélték, hogy pektinből áll, de kiderült, hogy nem pektint, hanem sporopollenint tartalmaz. Autospóraképzésnél először az elsődleges sejtfal jön létre, a másodlagos csak az autospóra kiképzése után alakul ki.
Szkulptúraelemek Egyes fajoknál a sejtfal mindenféle függelék, „díszítőelem” (szkulptúraelem) nélküli, míg másoknál változatos elemek találhatók, mint hosszabb (cauda) és rövidebb (spina) tüskék, kisebb vagy nagyobb fogak (denticulus), felületi bordák, bibircsek, granulumok, rozetták. Ezek az elemek fénymikroszkóppal is jól érzékelhetők. Korszerű vizsgálatok kimutatták, hogy felépítésükben jórészt csak sporopollenin vesz részt, míg egyes képletek, mint a bibircsek képzésében vas- és mangánlerakódások is közrejátszanak.