A bécsi Hadtörténeti Múzeum (Heeresgeschichtliches Museum – Militärhistorisches Institut, gyakori rövidítéssel HGM) az Osztrák Szövetségi Hadsereg vezető hadtudományi intézete, és a szövetségi honvédelmi és sportminisztérium alárendeltségébe tartozik. Kiállításai révén dokumentálja az osztrák haderők történetét az állandó hadsereg kialakulásától kezdve a 20. század derekáig. Gyűjteményeiben megtalálhatók a fegyverek és páncélok, harckocsik, katonai repülőgépek, egyenruhák, szobrok, festmények és tervrajzok, zászlók, kitüntetések; sorhajók, monitorok és más hadihajók modelljei, alkatrészek, írásos dokumentumok és más múzeumi tárgyak. A múzeumi gyűjtemény alapját az évszázadok során a császár kincstárában, a hadsereg fegyverraktáraiban és az uralkodó tágabb környezetében összegyűlt hadi trófeák, fegyverek, műtárgyak, dokumentumok és más tárgyi emlékek képezik. A 19. század derekán, a látogatók számára nyitott múzeum létrehozásakor nagyszabású társadalmi összefogás, érdekes adományok tömege is gazdagította az anyagot, így jött létre a témájában az egyik világelső kiállítóhely, és Ausztriában az első olyan gyűjtemény, amit kifejezetten múzeumi célra emelt épületben helyeztek el.
A gyűjtemények és maguk az épületek is súlyos károkat szenvedtek mindkét, de különösen a második világháború és az azt követő megszállás során. A múzeumot 1955-ben sikerült újra megnyitni a nagyközönség előtt, és 1965 után került sor az anyag tematikus átrendezésére, a modern elveknek megfelelő tudományos feldolgozására és bemutatására. 2014-ben az első világháború kitörésének, illetve a szarajevói merényletnek a 100 éves évfordulójára időzítve megnyitották az első világháború tematikáját feldolgozó modern kiállítórészt. 2016-ban ünnepelte a múzeum fennállásának 125. évfordulóját. Tárgyi állománya ez alatt az idő alatt darabról körülbelül darabra gyarapodott, látogatóinak évi száma pedig -ről -re nőtt.
A múzeum épülete A múzeum épülete a bécsi Arzenál katonai épületkomplexumának egyik fő része, „18. objektum” elnevezéssel. Az Arzenál eredetileg egy 72 objektumból álló hatalmas katonai épületcsoport volt, amit az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után, részben a forradalmi hajlamúnak tartott Bécs sakkban tartására emeltek. A múzeum épülete az Arzenálban az rögtön annak a bejáratát is magában foglaló 1. objektum után keresztben fekszik, 235 méter hosszú homlokzattal.
A múzeum mai épületét eredetileg is ilyen célra tervezte és építette Ludwig Förster osztrák és Theophil Hansen dán építész, így ez a legrégebbi, eredetileg is múzeumnak szánt épület Ausztriában. Az építkezés 1850. április 15-én kezdődött és 1856. május 8-án fejeződött be.
Az építkezés kezdetekor a terület még kívül esett a város akkori határait jelző Linienwall falon, de még abban az évben Bécshez csatolták 4. kerület néven, majd 1874-től a 10. kerület része lett, végül 1938-tól a 3. kerülethez tartozik. Az épületcsoport ma a régi Wien Südbahnhof helyén épült új bécsi főpályaudvar közelében található.
Homlokzata Az épület 235 méteres homlokzatának két végét keresztszárnyak zárják le. Az előreugró, négyzetes alaprajzú központi része 43 méteres kupolájával, tornyaival az 1104-ben építeni kezdett velencei Arzenálra emlékeztet. Theophil Hansen csakúgy, mint a kor historizáló építészetének sok más alkotója, klasszikus példát keresett művéhez, és azt a velencei Arzenálban találta meg. Átvette annak egyes bizánci stílusú és mór stílusú jellegzetességeit, és kiegészítette azokat saját korának neogótikus elemeivel. Különösen jellegzetes a tégla szerepe a homlokzaton. A két különböző színű téglából emelt falat terrakotta és kovácsolt vas díszítmények egészítik ki. Erős hangsúlyt kap a középső rizalit a gazdagon díszített attikával. A homlokzaton elhelyezett, a katonai erényeket ábrázoló szobrokat a kor egyik legjelentősebb osztrák szobrásza, Hanns Gasser alkotta homokkőből. A három rózsaablak alatti négy női figura (balról jobbra) az erőt, az éberséget, a kegyességet és a bölcsességet jelképezi, a három bejárati nyílás mellett álló négy férfialak a bátorságot, a zászlóhoz való hűséget, az önfeláldozást és a katonai intelligenciát személyesíti meg.
Belső tér A Hadvezérek csarnoka A Hadvezérek csarnokában 56 egész alakos szobor állít emléket Ausztria legnevesebb hadvezéreinek Ferenc József császár rendeletének megfelelően.Alice Strobl: Das k. k. Waffenmuseum im Arsenal. Der Bau und seine künstlerische Ausschmückung, in: Schriften des Heeresgeschichtlichen Museums in Wien, herausgegeben von der Direktion. Graz/Köln, 1961, S. 72 f. A szobrok carrarai márványból készültek, magasságuk egyformán 186 centiméter. A hadvezérek nevein és évszámain kívül fel van tüntetve a 32 különböző alkotó szobrász neve, a felállítás ideje, valamint a mecénás neve is, aki a szobor költségeit fedezte. A szobrok felének költségeit maga a császár vállalta, a többit magánszemélyek finanszírozták, gyakran az illető hadvezér leszármazottai.
A Hadvezérek csarnokában felállított szobrok listája I. Lipót osztrák őrgróf (940–994 körül) II. Henrik osztrák herceg (1107–1177) V. Lipót osztrák herceg (1157–1194) II. Frigyes osztrák herceg (1211–1246) I. Rudolf német király (1218–1291) I. Albert német király (1255–1308) I. Lipót osztrák herceg (1290–1326) Hunyadi János (1387–1456) Andreas Baumkircher (1420–1471) Jiskra János (1400–1469/70) I. Miksa német-római császár (1459–1519) Niklas Salm (1459–1530) Georg von Frundsberg (1473–1528) Wilhelm von Roggendorf (1481–1541) V. Károly német-római császár (1500–1558) Zrínyi Miklós (1508–1566) Herbard VIII. von Auersperg (1528–1575) Schwendi Lázár (1522–1584) Adolf von Schwarzenberg (1551–1600) Johann t’Serclaes Tilly (1559–1632) Heinrich von Dampierre (1580–1620) Charles Bonaventure de Longueval (1571–1621) Albrecht von Wallenstein (1583–1634) Matthias Gallas (1584–1647) Johann von Aldringen (1588–1634) Gottfried Heinrich zu Pappenheim (1594–1632) Johann von Sporck (1600–1679) Johann von Werth (1591–1652) III. Ferdinánd magyar király (1608–1657) Raimondo Montecuccoli (1609–1680) Habsburg Lipót Vilmos főherceg (1614–1662) Johann Friedrich Ambrosius von Veterani (1630–1695) Ernst Rüdiger von Starhemberg (1638–1701) V. Károly lotaringiai herceg (1643–1690) Lajos Vilmos badeni őrgróf (1655–1707) Guido von Starhemberg (1657–1737) Savoyai Jenő (1663–1736) Pálffy János (nádor) (1664–1751) Otto Ferdinand von Abensperg und Traun (1677–1748) Ludwig Andreas von Khevenhüller (1683–1744) József Vencel liechtensteini herceg (1696–1772) Maximilian Ulysses Browne (1705–1757) Leopold Joseph von Daun (1705–1766) Nádasdy Ferenc (1708–1783) Dagobert Sigmund von Wurmser (1724–1797) Ernst Gideon von Laudon (1717–1790) Franz Moritz von Lacy (1725–1801) Charles Joseph de Croix, Clerfayt grófja (1733–1798) Kray Pál (1735–1804) Frigyes Józsiás szász–coburg–saalfeldi herceg (1737–1815) Hieronymus von Colloredo-Mansfeld (1775–1822) I. János liechtensteini herceg (1760–1836) Andreas Hofer (1767–1810) Vinzenz Ferrerius von Bianchi (1768–1855) Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos tescheni herceg (1771–1847) Karl Philipp zu Schwarzenberg (1771–1820) Joseph Wenzel Radetzky (1766–1858) Julius Jacob von Haynau (1786–1853) Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz (1787–1862) Josip Jelačić (1801–1859)
Lépcsőház bélyegkép|A lépcsőház bélyegkép|A Dicsőség csarnoka
A rendkívül díszes, reprezentatív lépcsőházban helyezték el a Habsburg-birodalom 1848-49-es felkeléseit leverő, további négy kiemelkedő hadvezér (Radetzky, Haynau, Windisch-Grätz és Jelasics) életnagyságnál nagyobb szobrát. A lépcsőház művészi kialakítása Carl Rahl munkája, aki azt tanítványaival, Christian Griepenkerllel és Eduard Bitterlichhel együtt végezte el 1864-ben. Az arannyal gazdagon díszített freskók mellett a fő helyet Johannes Benk 1969-ben márványból készült szoborcsoportja, Ausztria allegorikus ábrázolása foglalja el.
A Dicsőség csarnoka A múzeum épületének legreprezentatívabb csarnoka az első emelet központi része, a Dicsőség csarnoka (Ruhmeshalle). Ennek fő díszei Karl von Blaas freskói, amelyek az osztrák hadtörténet legdicsőbb győzelmeit ábrázolják.Johann Christoph Allmayer-Beck: Das Heeresgeschichtliche Museum Wien. Das Museum und seine Repräsentationsräume. Salzburg 1981, S. 12 f. A csarnok négy falának felső ívében az 1634-es nördlingeni csata, a szentgotthárdi csata (1664) haditanácsa, az 1697-es zentai csata és az 1706-os torinói csata egy-egy jelenete látható. A bal oldali mellékteremben Mária Terézia és II. József uralkodásának hadi eseményeit jelenítették meg 1789-ig; a jobb oldali mellékterem pedig a napóleoni koalíciós háborúk eseményeinek, a würzburgi csatától (1796) a tiroli népfelkelésen át (1809), valamint a Radetzky marsall és II. Viktor Emánuel olasz király által a novarai csata után folytatott fegyverszüneti tárgyalásoknak (1849) állít emléket.
A Dicsőség csarnokának tulajdonképpeni fő rendeltetése csak második pillantásra tűnik fel: a falakon elhelyezett márványtáblákon több mint 500 osztrák tiszt és tábornok neve olvasható, haláluk idejének és helyének feltüntetésével, akik a harmincéves háború kezdetétől az első világháború végéig a csatákban vesztették életüket.
Története
bélyegkép|Az északi szárny 1945-ben A múzeum épülete 1856-ban elkészült, de belső kialakítása, berendezése még 1872-ig elhúzódott. A gyűjtemény alapját az egykori császári udvari fegyvergyűjtemény, valamint a Laxenburg-kastély császári magángyűjteményének, és a Bécsi Kincstár egyes részei alkották, és eredetileg csak fegyverek, páncélok és trófeák kollekciója volt. Ennek a gyűjteménynek a reprezentatív elrendezése után az épületet 1869-ben „Császári és királyi udvari fegyvermúzeum” néven megnyitották a látogatók előtt. Ez volt az első bécsi múzeumi megnyitó.* Heeresgeschichtliches Museum / Militärhistorisches Institut (Hrsg.): Das Heeresgeschichtliche Museum im Wiener Arsenal. Verlag Militaria, Wien 2016, , S. 6 Csak ezután, 1871-ben kezdődött a Kunsthistorisches Museum építése a bécsi Ringen, ami majd csak 1891-ben nyílt meg. A 80-as években azonban sokáig bizonytalan volt, hogy az itteni gyűjteményekből mely részek kerülnek át esetleg majd az új múzeumba.
1885-ben létrehoztak egy kuratóriumot Rudolf trónörökös vezetésével, ami hozzáfogott a hadtörténeti múzeum koncepciójának kidolgozásához azzal, hogy az intézmény tevékenységének súlypontja a császári hadsereg dicső történetének bemutatása legyen.100 Jahre Heeresgeschichtliches Museum. Bekanntes und Unbekanntes zu seiner Geschichte. Heeresgeschichtliches Museum, Wien 1991, S. 8 f. A kuratórium tagjai voltak: Rudolf főherceg, elnök Vilmos főherceg, elnökhelyettes Quirin von Leitner, a múzeum akkori „elöljárója” Alfred von Arneth, a császári Osztrák Tudományos Akadémia elnöke Johann Wilczek, mecénás és műgyűjtő, az akkor folyó, Julius von Payer és Karl Weyprecht vezette osztrák–magyar északi-sarki expedíció legfőbb támogatója.
A kuratórium különböző katonai intézmények mellett magánszemélyekhez is fordult azzal a felhívással, hogy adják át az új múzeum számára történelmi értékű tárgyaikat.Manfried Rauchensteiner, Manfred Litscher: Das Heeresgeschichtliche Museum in Wien. Graz, Wien 2000, S. 4 f. A vezérelv az volt, hogy csak osztrák eredetű, az osztrák hadtörténelem számára jelentős tárgyakat gyűjtöttek, elsősorban eredeti formájukban, modelleket csak különleges esetekben. A felhívás rendkívül sikeres volt, és a császár és családja nagyvonalú ajándékai mellett a nemesség és a polgárság tagjai is nagy mennyiségben adták át emlékeiket a múzeum számára.Heeresgeschichtliches Museum (Hrsg.): 100 Jahre Heeresgeschichtliches Museum. Bekanntes und Unbekanntes zu seiner Geschichte. Heeresgeschichtliches Museum, Wien 1991, S. 10. 1891. május 25-én aztán Ferenc József császár és király ünnepélyesen megnyitotta az új, k.u.k. Heeresmuseum intézményt az Arsenal területén.