Zeykfalvi Zeyk Miklós (Bécs, 1810. szeptember 30. – Nagyenyed, 1854. április 6.) természettudós, nagyenyedi tanár, magyar honvéd, a magyar gyorsírás úttörője.
Életútja
Apja Zeyk János (1786–1860) földbirtokos és író volt. Bátyja Zeyk László magyar honvédszázados. Zeyk Miklós bécsi és berlini egyetemi tanulmányai után a nagyenyedi Kemény–Zeyk-udvarházban lakott és a Bethlen Gábor Kollégiumban tanított. Tanítványaival együtt részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. A szabadságharc idején, a nagyenyedi vérengzés alatt a tudós iratai, megfigyelései, feljegyzései megsemmisültek, ezeket emlékezetből, grafikai elemekkel kevert geometriai alapon felépített gyorsírással igyekezett rekonstruálni, ily módon ő lett itt Magyarországon a gyorsírás első úttörője. Jegyzeteit unokaöccse, Zeyk Ádám adta ki 1874-ben.
Munkássága
id. Zeyk Miklós hátrahagyott irományai / összeszedte és kiadja Zeyk Ádám. Budapest : Tettey N., 1874. 2 db 19 cmMOKKA katalógus nyomán. Erdély madarai (Aquila, 1921).
Jegyzetek
Források
További információk
Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest, Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002. Szabó Miklós – Szögi László: Erdélyi peregrinusok. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 1998.
Kapcsolódó szócikkek Zeyk család
Kategória:Magyar természettudósok Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc katonái Kategória:Magyar gyorsírók Kategória:1810-ben született személyek Kategória:1854-ben elhunyt személyek