Ixmiquilpan egy város Mexikó Hidalgo államának középső részén. 2010-ben lakossága megközelítette a 35 000 főt.
Földrajz Fekvése Ixmiquilpan Hidalgo állam középpontjától kissé nyugatra található a Vulkáni-kereszthegység és a Keleti-Sierra Madre találkozásánál egy viszonylag sík, a város területén északról dél felé lassan emelkedő termékeny medencében. Közvetlen környezetét szinte teljes egészében mezőgazdasági művelés alá vonták, délre található egy kis matorral, illetve délnyugatra rétek, legelők terülnek el.
Éghajlat A város éghajlata meleg, de nem rendkívül forró, és viszonylag száraz. Minden hónapban mértek már legalább 33 °C-os hőséget, a rekord elérte a 40 °C-ot is. Az átlagos hőmérsékletek a januári 13,9 és a májusi 21,4 fok között váltakoznak, októbertől áprilisig fagyok is előfordulnak. Az évi átlagosan 361 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: a májustól októberig tartó fél éves időszak alatt hull az éves mennyiség több mint 80%-a.
Népesség A település népessége a közelmúltban folyamatosan növekedett: ÉvLakosság199026 967199529 097200030 831200532 679201034 814
Története Eredeti neve Zectccani volt: ez a szó az otomi nyelvből származott, jelentése porcsin. Mai neve a navatl nyelvből származik és négy részből áll: az itztli jelentése „rövid kés, bicska”, a milli jelentése „megművelt föld”, a quilitl „ehető füvet” jelent, míg a pan egy helynévképző, így az egész összetétel valami olyasmit jelenthet, hogy „(rövid) kés alakú levelekkel rendelkező növényeket termesztő földnél levő hely”.
1906 és 1910 között felépült a községi palota és a Higaldo Színház, amelyet a függetlenség kikiáltásának századik évfordulója előtt avattak fel. A mexikói forradalom során a pénzszűkében levő helyhatóságok újabb adók befizetését követelték, ezért egy Sotero Lozano nevű cardonali lakos vezetésével lázadás tört ki több közeli faluban is. 1912. december elsején avatták fel a Maye városrész hídját, amely Fernando Álvarez kezdeményezésére épült fel. 1918-ban Venustiano Carranza, a forradalom egyik fővezére a városba látogatott, és felavatta a települést Pachucával összekötő vasútvonalat, amely azonban csak 1919-től kezdett rendesen működni. Az 1930-as években a környék csatornarendszerét fejlesztették nagy mértékben, és több víztározót is létesítettek. 1939 márciusában a kőolajtermelés államosításának egy éves évfordulója alkalmából Lázaro Cárdenas elnök is ellátogatott Ixmiquilpanba, 1942 májusában pedig Manuel Ávila Camacho elnök is itt járt, és felavatta az új községi piacot. 1952. április 3-án megnyílt a Justo Sierra nevű középiskola, 1969-ben pedig lekövezték a fontosabb utcákat, új közvilágítást építettek, felújították a főteret, és itt helyezték el a korábban Mexikóvárosban állt Vadászó Diana-szökőkút szobrát (a fővárosba pedig egy másolatot készítettek helyette).
Turizmus, látnivalók, kultúra A városban több régi műemlék is található: a Szent Mihály arkangyal-templomot és -kolostort a 16. században építették az Ágoston-rendiek, a 18. századból származik a csurrigereszk stílusú Carmen-templom, valamint építészeti értéket képvisel még a Tula folyó két régi hídja. Két fontos szobor áll a városban: az egyik Miguel Hidalgo y Costilla függetlenségi hős emlékműve, a másik pedig Mexikóvárosban állt Vadászó Diana-szökőkút eredeti, egy felújítás során megrongálódott szobra.
A településen a kézművesség több ága is virágzik: a maguey nevű növény rostjaiból sokféle használati tárgyat készítenek, de előállítanak pálmakalapokat és használnak nádat is, és jelen vannak a fazekasok is. A leghíresebb helyi termékek azonban nem ezek, hanem a beágyazott kagylóhéjakkal díszített fatárgyak, például miniatúrák, hangszerek, tükörkeretek, keresztek, képkeretek, játékdominók és hamutartók.
Jegyzetek
Kategória:Hidalgo települései