A Brahmadzsála-szutta, vagy A nézetek mindent felölelő hálója a théraváda buddhizmushoz tartozó páli kánon részét képező Dígha-nikája 34 szuttája közül az első. A cím a „brahma” (tökéletes bölcsesség) és a „dzsála” (minden nézetet magábafoglaló háló). A szutta további elnevezései: Atthadzsála (A lényeg hálója), Dhammadzsála, (A Dharma hálója), Ditthidzsála (Nézetek hálója), Anuttara-szangama Vidzsaja (Összehasonlíthatatlan csata győzelem).
A szuttának két fő témája van: Az első fő téma a különböző fogadalmak kifejtése: „Az erényekről szóló rövid fejezet” (Csula-síla), „Az erényről szóló középső fejezet” (Maddzshima-siía), és „Az erényről szóló hosszú fejezet” (Mahá-síla). Az első a világi gyakorlók tíz fogadalmát tárgyalja, a második az életmóddal kapcsolatos fogadalmakat, a harmadik pedig a megélhetés mikéntjét magyarázza. A szutta másik nagy témája a tévhitek felsorolása – összesen 62 (ditthi) –, amelyek közül 18 hit kapcsolatos a múlttal és 44 a jövővel.
A tévhiteket, vagy téves világnézeteket részletesen jellemzi, elmagyarázva, hogy az egyes tévhitek hogyan keletkeznek és hogyan működnek. Buddha óva int a hitekhez való ragaszkodás veszélyeitől, ugyanis azokat a vágy (lobha), a gyűlölet (dósza) és a nem-tudás (aviddzsa) hajtja. Ezen hitek követőit egy tóban úszkáló kis halhoz hasonlítja Buddha, amelyből nincs menekvés, mindenképpen kifogják őket a finom hálóval, ami a szanszárát, a létkereket jelképezi.
Bevezető rész A szutta elején Buddha a tanítványaival Radzsagaha városból tart Nálandába. Ugyanekkor egy Szuppija nevű brahmin is ugyanerre utazik fiatal tanítványával, Brahmadattával. Szuppija inzultálólag szólt Buddhával, a tanítványaival és a tanításaival kapcsolatban. Brahmadatta azonban éltette Buddhát, a dhammát és a szanghát. Addig vitatkoztak, míg elértek a király palotájába Ambalatthikába.
A párbeszédet halló szerzetesek a következő reggelen megvitatták a mester és tanítványa konfliktusának természetét. Miután Buddha is megérkezett megkérdezte a tanítványaitól, hogy miről beszélgetnek, és miután elmesélték neki Buddha a következőket mondta:
Fogadalmak A szutta első részében Buddha kifejti, hogy mi miatt éltetik őt illetve a közösségét, illetve, hogy miért tekintik őket érdemesnek:
Csula Síla 1. ne pusztítsd el mások életét 2. ne vedd el, amit nem adtak 3. tartózkodj a bódító szerek használatától 4. ne paráználkodj 5. ne hazudj 6. csak az igazat mond, légy szavahihető, megbízható 7. tartózkodj a fecsegéstől 8. az emberek között segítsd a harmóniát és ne szíts viszályt 9. ne használj durva szavakat 10. illendően beszélj, pontosan, jól megválasztott szavakkal, ne pletykálj 11. megfelelő időben vitasd meg a tanításokat és a vinajával kapcsolatos ügyeket 12. érthető és tiszta módon érvelj
Maddzshima Síla 13. tartózkodj a magok és a növényi élet károsításától, csalástól, kereskedelemtől, rabszolgaságtól, csalástól, bűncselekményektől 14. tartózkodj az ételek, italok, ruhák, parfümök, fűszerek és egyéb házi dolgok felhalmozásától 15. Naponta egyszer táplálkozz 16. Ne vegyél részt zenés-táncos rendezvényeken, előadásokon 17. Ne játssz táblás játékokat, szójátékokat és hasonlókat 18. Tartózkodj a luxuscikkektől 19. Ne használj kozmetikai szereket és előkelő ruhákat 20. Ne tárgyalj ki embereket, politikusokat, bűnözőket, ételeket, ruhákat, városokat, csatákat, stb. 21. Ne vádaskodj és ne heccelj másokat 22. ne légy politikusok hírnöke 23. ne verd át a világi embereket varázslással, ördögűzéssel, jövendöléssel, szent emberként recitálj mantrákat
Maha Síla 24. ne szerezz pénzt jövendöléssel, jóslással, tisztánlátással, ördögűzéssel, varázslással, hamis gyógyfüvekkel, mágikus gyógyítással, ne nyerészkedj
A multtal kapcsolatos 18 tévhit A második részben Buddha elmagyarázza a korabeli India aszkétáinak fő világnézeteit. A következőképpen kezdi: "Vannak, bhikkhuk, más dhammák, amelyek mélyek, nehezen megláthatók, nehezen megérthetők, csendesek és fenségesek, túl vannak a racionális gondolkodás körén, és csak a bölcs számára megragadhatók; dhammák, amelyeket a Tathāgata ad elő másoknak, miután a maga számára közvetlen tudással realizálta őket; és ezek azok, amelyekre a valóságnak megfelelően hivatkozhatna az, aki okkal dicsérné a Tathāgatát. És melyek ezek a dhammák?"
Eternalista nézet Az eternalizmus a szuttában a múltra vonatkozó világnézet, amely szerint a világegyetem (loka) és a lélek (avagy az én (attha) örök. A világ nem teremt új lelkeket, hanem a lelkek újjászületések és halálok örök körforgását élik, különböző neveken, helyeken és időkben. Buddha szerint 18 fajta eternalista nézet létezik, amelyek ebből a fenti négy okból indulnak ki. Az eternalista világnézetnek négy oka lehet: a remete vagy brahmin a szellemi összpontosítás olyan fokára jut el, hogy képes felidézni akár sok százezer születését is az elmúlt életeiből. a remete vagy brahmin a szellemi összpontosítás olyan fokára jut el, hogy képes felidézni akár 10 világkorszakot (kalpa) is a múltból. a remete vagy brahmin a szellemi összpontosítás olyan fokára jut el, hogy képes felidézni akár 40 világkorszakot is a múltból. (Az első három esetben a remete képes volt emlékezni, hogy „...akkor ez volt a nevem, ilyen törzsbe tartoztam, ilyen volt a megjelenésem; ilyen volt a táplálékom, ilyen volt az öröm- és fájdalomtapasztalásom, ilyen volt az élettartamom. Onnan elmúlva, amott létesültem újra. Ott pedig ez volt a nevem...”. Ebből pedig arra következtet, hogy a lélek végtelen, a világegyetem pedig rendíthetetlen és terméketlen.) a remete vagy brahmin racionalista módon, okfejtésből kovácsolja ki, vizsgálódásaiból vezeti le, saját gondolatmenete szerint fogalmazza meg nézeteit.
Félig eternalista nézet A félig eternalista nézet szintén a múltra épül, amely szerint bizonyos dolgok örökkévalók, más dolgok viszont nem örökkévalók. Ez a világnézet is négyféleképpen alakulhat ki:
Buddha arról az időről mesél, amikor a Föld és a jelenlegi világegyetem még nem alakult ki. Az összehúzódott és felbomlott térben az érző lények többsége forma nélkül, sugárzó fényként élt az Ábhasszara világban. Nagyon hosszú idő után a világ ismét elkezdett kiterjedni, majd egy lény (két lehetséges ok valamelyike következtében) elmúlik az Ábhasszara síkról. Azután nagyon hosszú ideig él egyedül egy új birodalomban. Végül már olyan hosszú ideig tartózkodik ott egyedül, hogy kielégületlenség és izgatottság alakul ki benne, hogy: „Ó, bárcsak más lények is lennének ezen a helyen!” Abban a pillanatban más lények is elmúlnak az Ābhasszara síkról. Az a lény, aki elsőként létesült az új síkra úgy vélekedik, hogy csakis ő lehet az Isten, a világ teremtője, a Mindenható, aki a többi lényt is teremtette. A lények pedig, akik őutána létesültek ott újjá, szintén azt gondolják, hogy ő az Isten a világ teremtője, a Mindenható, aki őket is teremtette. Ezután eljön az idő, hogy egy bizonyos lény ebbe a világba születik újjá, és a szellemi összpontosítás olyan fokára jut el, hogy képes felidézni előző életét, de korábbit nem. Arra a következtetésre jut, hogy az Isten a teremtője, aki állandó és örökkévaló, nincs kitéve változásnak. Mi viszont, akik erre a világra születtünk mulandóak és változékonyak vagyunk, és pusztulásra vagyunk ítélve. A második esetben Buddha azokról az lényekről mesél, akik egykor Khiddapadosika istenségek voltak, és túl sokat játszottak és túlságosan csak az élet élvezetével foglalkoztak, így elfelejtettek táplálkozni és elmúltak arról a létsíkról. Mikor újjászülettek és a szellemi összpontosítás olyan fokára jutottak el, hogy képesek voltak felidézni közvetlenül megelőző életüket, de korábbit nem, olyasmi következtetésre jutottak, hogy elveszítették isten kegyelmét, mert bűnöztek előző életükben és ezután bűnhődniük kell. Azt gondolják, hogy más istenek örökök, de ők nem. A harmadik eternalista nézet a Manopadosika istenektől származik, akik mindig irigykedtek más istenekre. Ez az irigység okozta betegség következtében múltak el a létsíkjukról. Mikor újjászülettek és a szellemi összpontosítás olyan fokára jutottak el, hogy képesek voltak felidézni közvetlenül megelőző életüket, de korábbit nem, olyasmi következtetésre jutottak, hogy elveszítették isten kegyelmét, mert bűnöztek előző életükben és ezután bűnhődniük kell. Azt gondolják, hogy más istenek örökök, de ők nem. A negyedik nézet logikára és érvelésre épül: a szem, a fül, az orr, a nyelv és a test mulandó, nem tartós, nem örökkévaló, azonban a tudat (csitta) állandó, szilárd, örökkévaló, nincs kitéve változásnak, s ugyanaz marad, mint maga az örökkévalóság.
A világegyetemmel kapcsolatos nézetek A világegyetem végességére illetve végtelenségére vonatkozó nézetek: A világegyetem végtelen A világegyetemnek van vége A világegyetem vertikálisan véges, ám horizontálisan végtelen A világegyetem sem véges, sem végtelen A fenti nézeteknek két oka lehet: a remete vagy brahmin a szellemi összpontosítás olyan fokára jut el, hogy az ilyen módon összpontosított tudata segítségével a világot végesnek vagy végtelennek látja (1-3.). van olyan, aki okfejtésből kovácsolja ki, vizsgálódásaiból vezeti le, saját gondolatmenete szerint fogalmazza meg nézeteit (4.).
A vég nélküli csűrés-csavarás tanai Buddha szerint a tanait hallva mások négyféleképpen csűrhetik és csavarhatják a logikát:
Félnek tőle vagy restellik ha állításuk hamisnak bizonyul. Félnek tőle vagy restellik a ragaszkodás kellemetlenségét. Félnek tőle vagy restellik a vitát. Félnek tőle vagy restellik bevallani ostobaságukat.
Például a következőképpen vélekedik e nézőpont képviselője:
„Amennyiben azt kérdezed tőlem, van-e túlvilág – nos, ha azt gondolnám, hogy van túlvilág, akkor azt mondanám, hogy van. Azonban nem egészen így gondolom, nem is pont úgy, s nem is valamilyen más módon képzelem el. Nem állítom azt, hogy nincs, de azt sem mondanám, hogy sem nem van, sem nem nincs.”
A véletlen keletkezés tanai Az okozatiság tagadása, a non-kauzalitás lényege, hogy e nézet szerint a világegyetem és a lelkek csupán véletlenszerűen, minden ok nélkül formálódnak.
Ez a nézet kétféleképpen alakulhat ki: 1. A „nem–észlelő lényeknek” (assannasatta) nevezett isteneknek csupán testük volt, de mentális akaratuk nem. A mentális akarat hiánya az elnyomott gondolatok eredménye volt, nem pedig a gondolatok teljes hiánya. Amikor észlelés keletkezett bennük, elmúltak az isteni létsíkról. Miután újjászületett és remeteségbe távozott, képes volt felidézni előző életét, de korábbit nem. Arra a következtetésre jut, hogy korábban nem létezett, most viszont létezik. A világ tehát véletlenszerűen keletkezett. 2. Mások logika és gondolkozás révén jutottak arra a következtetésre, hogy a világegyetem és a lélek minden okságot nélkülöz, teljesen véletlenszerű.
Konklúzió Buddha a következőképpen indokolja meg a korábban elhangzottakat:
A jövővel kapcsolatos 44 tévhit Buddha azzal folytatja, hogy egyes remeték a világnézetüket a jövőre alapozva alakították ki. Ők a következőképpen vélekedhetnek:
A megismerő halhatatlanság tanai A. Azt állítják: ’Az én a halál után változhatatlan, megismerő és: anyagi nem-anyagi egyszerre anyagi és nem-anyagi sem anyagi, sem nem-anyagi véges végtelen véges is, meg végtelen is sem nem véges, sem nem végtelen egységes megismerésű sokféle megismerésű korlátolt megismerésű határtalan megismerésű kizárólag boldog kizárólag szenvedő boldog is, meg szenvedő is sem nem boldog, sem nem szenvedő’ B. Azt állítják: ’Az én a halál után változhatatlan, nem-megismerő és: anyagi nem-anyagi egyszerre anyagi és nem-anyagi sem anyagi, sem nem-anyagi véges végtelen véges is, meg végtelen is sem nem véges, sem nem végtelen’ C. Azt állítják: ’Az én a halál után változhatatlan, sem megismerő, sem nem-megismerő és: anyagi nem-anyagi egyszerre anyagi és nem-anyagi sem anyagi, sem nem-anyagi véges végtelen véges is, meg végtelen is sem nem véges, sem nem végtelen’
Megsemmisülési tanok