Balázs Sándorné Bognár Vilma, Bognár Vilhelmina Júlia (Pest, 1841. július 10.Pest-Kálvin téri református egyházközség keresztelési anyakönyve, 1841. év. – Budapest, Józsefváros, 1904. június 3.) énekművésznő (szoprán).
Életútja
Bognár Ignác és Bakos Júlia leánya.Halotti és házassági bejegyzésében anyja neve Miskolczy Júlia. Még nem volt 15 éves, amikor Szigligeti Ede Csikósában (mint Rózsi) akkora tetszéssel lépett fel, hogy népszínmű-énekesnőnek szerződtették. 1862. október 1-jén Pesten az egyetemi templomban házasságot kötött Balázs Sándor íróval,Nefelejts, 1862. október 5. a tanúk Jókai Mór és Tóth Kálmán voltak.Pest-belvárosi római katolikus plébánia házassági anyakönyve 140/1862. Férjével pár hónappal később Milánóba ment Lampertitől tanulni. Hazajövet, nemsokára lejárt a szerződése és Bognár Bécsbe ment, hogy az udvari opera igazgatójától, Matteo Salvitól tanuljon; de ennek közbejött nyugdíjaztatása miatt Bognár Hannover udvari színházához szerződött. Itt ugyan ünnepelték és híre gyorsan terjedt: egyre-másra kapta a zenekari hangversenyekre szóló meghívókat s ragadta el Hamburg, Bréma, Köln, Aachen, Braunschweig, Göttingen, Lipcse, Amszterdam és Rotterdam közönségét. Leidenben a Sempre Crescendo zenei társaságnak első idegen tagjául választották, Hágában az évi úgynevezett királyi hangversenyen közreműködéssel tüntették ki, a holland király dicsérettel és karpereccel tüntette ki. Hívták Londonba, Amerikába is; Berlinben háromszor vendégszerepelt, a király (I. Vilmos) a színpadon kereste föl szerencsekívánataival. Készültségét tökéletesítendő, Baden-Badenben Viardot-Garcia asszonyt kereste föl, aki már nem talált tehetségén csiszolnivalót és csak néhány szerepet tanult vele. Bognár ekkor Drezda udvari operájához szerződött 4 évre, egyelőre 6000 tallér fizetéssel, de ő Radnósfáy Sámuel pesti intendáns halála (1869) után, honvágyától űzve, hazament, inkább felbontotta szerződését, amiért németországi színpadon, a Cartell-Verein határozata értelmében, többé nem volt szabad fellépnie. Családi szerencsétlenségek és egészségi okok miatt aránylag fiatalon, 36 éves korában vonult vissza a színpadtól. Ezután énektanítással foglalkozott és avatott tollal írt néhány életrajzi töredéket és novellát. Ritka szép szoprán hangján, a leggyöngédebb kifejezéstől kezdve a legnagyobb erőt igényelő indulatig, teljesen uralkodott; nagy terjedelmét és színezetét a világhírű Sontag Henriettéhez hasonlítják, iskolázott volta és bensősége ellen Viardot-Garcia asszony sem talált gáncsot. Sokoldalúsága megengedte, hogy egyaránt kitűnjék a drámai és az úgynevezett koloratúr-szerepekben.
Írt elbeszéléseket, rajzokat és elmefuttatásokat. Első kis műve: Emilia címmel jelent meg. Elbeszélései: A megfagyott gyermek és A generális a Fővárosi Lapokban jelentek meg (1881.); írt a Családi Körbe (1865. 4. sz.) és a Nemzeti Hirlap tárcájába Vilma névvel (1876.)
Fontosabb szerepei
Lammermoori Lucia (Donizetti) Norma (Bellini)
Jegyzetek
Források
Magyar színházművészeti lexikon
Kategória:Magyar énekesek Kategória:1841-ben született személyek Kategória:1904-ben elhunyt személyek Kategória:Pestiek