A dzsnyána-jóga, egyéb átírásokban: dnyána-, gjána-jóga (szanszkrit: ज्ञानयोग) a bölcsesség jógája, a transzcendentális tudás folyamata. A hagyomány alapján a legmagasabb meditatív állapot elérésének módszere.
A dzsnyána (dnyána) szó tudást jelent. A jógával való összefüggésben a meditatív tudatosság állapotára vonatkozik, amely a legfelsőbb tudáshoz vezet, az önvaló ismeretére.
A dzsánya jóga az anyagi világ, a lélek és Isten tanulmányozását, összehasonlítását jelenti, és az anyagi világból a lelki tudás által való kiszabadulást (móksa) célozza meg. Ez teszi alkalmassá a spirituális törekvőt arra, hogy megkülönböztesse az illúziót a valóságtól, és a valódi tudás alapján tapasztalhassa meg spirituális fejlődése állomásait.http://www.jogapont.hu/index.php?inc=oldal&id2A=0000000258&cikk_id2=0000000161#.WN3eYMCGPIU
A Bhagavad-gítá írja: Még ha a bűnösök legbűnösebbének tekintenek is, képes leszel átszelni a szenvedések óceánját, ha helyet foglaltál a transzcendentális tudás hajóján.Bhagavad-gítá 4.36
Gyakorlat Egy jógi három fázisban gyakorolhatja ezt a jógát: Sravana (श्रवण): a guru hallgatása Manana (मनन): a gondolkozás mély állapota Nididhjaszana (निदिध्यासन): elmélyedés, benső szemlélet, tartós meditáció
Advaita-védánta Sankara rendszere alapján (advaita védánta) a bölcsesség jógájának négy fő pontja: Vivéka - a helyes megkülönböztetés. A lelkiismeret legmagasabb fokának is nevezhetjük. A tiszta lelkiismeret az, ami mindig segít, hogy mi a helyes és mi nem. A vivéka belső erőt és nyugodt elmét biztosít. A vivékából születik meg a vairágja. Vairágja - szenvedélymentesség, vágynélküliség Egy vairágí számára nem létezik rága–dvésa (vonzódás vagy idegenkedés). A világi ember rabszolgaként veti alá magát e két hatalmas erőnek. A vairágí megszabadul az önös vágyaktól és a földi élvezetekre vonatkozó minden kívánságtól. Tisztában van vele, hogy a világi örömök és a bennünket körülvevő tárgyak nem adnak tartós boldogságot, ezért ő az örökkévalót keresi. Sat-szampat - a hat erény A hat erény együttesen szolgálja az elme uralmának és fegyelmezésének megvalósítását. A koncentráció és a meditáció addig nem valósul meg, amíg valaki nem szerzett uralmat elméje felett, és nem sikerült megfegyelmeznie. Sama - a meditáció tárgyára irányuló értelem összpontosítása és uralása A sama az elme derűs vagy kiegyensúlyozott állapota, melyet a vászanák (mentális benyomások) megsemmisítésével lehet elérni. Az elmének tilos az indrijákkal (érzékekkel) kapcsolatba lépnie vagy az érzéki tárgyak és élvezetek felé fordulnia. Ha valaki megállapodott a samában, a következő lépés, a dama, vagyis az indriják feletti uralom önmagától létrejön. Egyetlen érzék sem képes önállóan, az elme segítsége vagy együttműködése nélkül funkcionálni. Dama - az érzékek feletti uralom Ez észszerű fegyelmezést jelent, nem pedig ostoba vezeklések révén az érzékek tompítását vagy elfojtását. Testünk Isten két lábon járó temploma, egészségét és erejét fenn kell tartanunk. Ezen a csónakon juthatunk át a túlpartra, a halhatatlanság birodalmába. Uparati - az elme elfordítása az érzéki élvezetek utáni vágyakozástól Az előző pontok gyakorlásával ez az elmeállapot magától bekövetkezik. Titiksá - állhatatosság, tűrés A törekvőnek el kell viselnie az ellentétpárokat (pl. a meleg-hideg, az öröm-fájdalom stb.) Sraddhá - hit A guru szavaiba, a védikus írások tanításaiba és a saját önvalóba vetett szilárd hit. Nem azonos a vakhittel. Alapos vizsgálódáson, bizonyítékokon és személyes megtapasztaláson alapszik. Szamádhána A figyelem által létrejövő mentális egyensúly. Itt már megvalósul a tökéletes koncentráció. Bekövetkezik az elme rögzítése az önvalón, anélkül hogy megengednénk, hogy kénye-kedve szerint külső dolgok felé forduljon. Mumuktsva - égő vágy a megszabadulásra (móksa), a születés és halál körforgásából (szanszára) való kiszabadulásra és az élettel járó szenvedésektől, az öregségtől, betegségtől, szomorúságtól, bánattól való megmenekülésre.
Jegyzetek
Források Srí Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz, 2014
Fordítás
Kategória:Jóga