A Chrysocolaptes guttacristatus a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.BLI (2008)
Előfordulása A Chrysocolaptes guttacristatus előfordulási területe India, keletre Kína déli része, a Maláj-félsziget, Szumátra, Északkelet-Borneó és Jáva nyugati és középső részei.
Alfajai
Chrysocolaptes guttacristatus andrewsi Amadon, 1943 Chrysocolaptes guttacristatus guttacristatus (Tickell, 1833) Chrysocolaptes guttacristatus indomalayicus Hesse, 1911 Chrysocolaptes guttacristatus socialis Koelz, 1939 Chrysocolaptes guttacristatus sultaneus (Hodgson, 1837)
Megjelenése Nagyméretű harkályféle; a testhossza elérheti a 33 centimétert is. Tipikus harkályszerű testfelépítése van, hosszú nyakkal és felemelkedő tolltaréjjal. A háti része és a szárnyai mintázatlan aranysárgák vagy sötétbarnák. A faroktövi része vörös, míg farktollai feketék. A begyi és hasi részei fehéresek fekete vagy világosbarna csíkokkal, vagy akár sávokkal. A pofája is fehéres, azonban a szemei alatt és mögött – a térségtől függően – fekete, barna, vörös vagy sárga mintázat látható. A szivárványhártyája a fehérestől a sárgáig változik.Noske (1991), Grimmett et al. (1999) A csőre hosszabb, mint a feje; egyenes és hegyes végű. Az ólomszürke lábai, négy ujjban végződnek; ezek közül kettő előre-, míg kettő hátramutat. A felnőtt hím tolltaréja mindenütt vörös színű, míg a tojóé térségtől változóan fehér fekete pontokkal, sárga vagy barna világos foltozással. A fiatal példány a tojóra hasonlít, azonban a színei elmosódottabbak és a szivárványhártyája barna.
Méretével és színezetével konvergens evolúciót mutat, több másik harkállyal, úgy a közelebbi rokon ázsiai fajokkal, mint néhány távolabbi rokon amerikai harkállyal.Weibel & Moore (2005), Moore et al. (2006) Talán emiatt sokáig azonosnak vélték a nagy aranyoshátú harkállyal (Chrysocolaptes lucidus) (Scopoli, 1786).<ref>Collar, N. J. (2011)</ref>
Életmódja Sokféle nyíltabb erdőben fellelhető; a Himalája lábainál fekvő dombságoktól egészen a tenger melletti mangroveerdőkig. Rovarokkal és egyéb gerinctelenekkel táplálkozik, de nektárt is fogyaszt.
Szaporodása Fészekalja 3-4 tojásból áll. A fészkét faodvakba rakja.Grimmett et al. (1999)
Jegyzetek
Források
Grimmett, Richard; Inskipp, Carol, Inskipp, Tim & Byers, Clive (1999): Birds of India, Pakistan, Nepal, Bangladesh, Bhutan, Sri Lanka, and the Maldives. Princeton University Press, Princeton, N.J.. Collar, N.J. 2011. Species limits in some Philippine birds including the Greater Flameback Chrysocolaptes lucidus. Forktail number 27: 29-38 Moore, William S.; Weibel, Amy C. & Agius, Andrea (2006): Mitochondrial DNA phylogeny of the woodpecker genus Veniliornis (Picidae, Picinae) and related genera implies convergent evolution of plumage patterns. Biological Journal of the Linnean Society|Biol. J. Linn. Soc. 87(4): 611–624. PDF fulltext Noske, Richard A. (1991): Field identification and ecology of the Greater Goldenback Chrysocolaptes lucidus in Malaysia. Forktail (journal)|Forktail 6: 72-74. PDF fulltext Rasmussen, Pamela C. & Anderton, John C. (2005): Birds of South Asia – The Ripley Guide. Lynx Edicions, Barcelona. Weibel, Amy C. & Moore, William S. (2005): Plumage convergence in Picoides woodpeckers based on a molecular phylogeny, with emphasis on convergence in downy and hairy woodpeckers. Condor (journal)|Condor'' 107(4): 797–809. (HTML abstract)
Fordítás
Kategória:Chrysocolaptes Kategória:Madárfajok Kategória:Ázsia madarai