Ioan Nemoianu, magyarosan Nemoian János (Agadics, 1847. január 6. – Agadics, 1906) magyarországi román ügyvéd, pedagógus, 1886–1891 között Karánsebes polgármestere.
Életútja
Nemoianu Ábrahám görögkeleti román lelkész fia. 1859-ben a lugosi gimnázium I. osztályába lépett, a II-IV. osztályt Temesvárt, az V. és VI. Belényesen járta. Ezután apja a debreceni református kollégiumba küldte a magyar nyelv elsajátítása végett, ahol 1865-67-ben a VII. és VIII. osztályt, 1867-69. az első évi jogtanfolyamot és a II.-ban az első félévet végezte, amikor a haderő újjászervezési törvény szerint mint egyéves önkéntes Prágába küldetett, ahonnét hadnagyi ranggal távozott, majd Debrecenben folytatta tanulmányait. A III. jogi tanfolyam elvégzése után 1871-ben a bírói államvizsgát letette. Időközben a Gencsi-családnál nevelősködött.
1871-ben Krassómegye törvényszékénél tiszteletbeli aljegyzővé nevezték ki; a királyi bíróságok szervezésekor pedig a lugosi királyi törvényszékhez helyezték át. 1872-ben Ioan Popasu karánsebesi görögkeleti román püspök felhívására félbenhagyván a jogi pályát, teológiai és pedagógiai magasabb kiképzése végett külföldre ment és a lipcsei, majd a genfi egyetemen teológiai, pedagógiai, filozófiai és filológiai tudományokat hallgatott. 1874 őszén hazaérkezett és előbb mint teológiai, azután mint tanítóképző tanár működött hét évig.
Mint karánsebesi román tanítóképzőintézeti tanár a közoktatásügyi minisztériumtól megbízást kapott, hogy az 1879 nyarán Aradon rendezett első magyar tanfolyamon a román tanítókat a magyar nyelvre oktassa, amely alkalommal Krassó-Szörény, Torontál, Temes, Arad, Bihar és Hunyad megyékből mintegy 500 tanító vett részt a tanfolyamon. E miatt mint felekezeti tanárt az összes román lap hevesen megtámadta és ezért ezen hírlapokkal heves polemiát folytatott, aminek az lett a következménye, hogy az egyházi tanári pályáról ismét a jogira lépett és két évig ügyvédi irodákban dolgozott, majd a királyi bíróságnál gyakorlatba állott.
1884-ben ügyvédi vizsgát tett és Karánsebesen ügyvédi irodát nyitott. Tanársága idején Torma Károly és Klein József prágai egyetemi régészeti tanár társaságában a Krassó-Szörény és Hunyad megyék területén létező római utakat, castrumokat és egyéb római emlékeket kutatta. 1886. decemberben Karánsebes város képviselőtestülete megválasztotta polgármesternek; a város emelése érdekében sokat tett, különösen a villanyvilágítást létesítette és így Temesvár után másodsorban ezen város élvezte az országban ezen intézményt. 1891 végén polgármesteri hivataláról lemondott és ezután ügyvédi gyakorlatot folytatott.
Munkái Gramatica magiară romană (Karánsebes és Lugos, 1879) (Magyar nyelvtan románul) Manual de limba magiară pentru scolele poporale (Lugos, 1880) (A magyar nyelv kézikönyve a népiskolák számára) Conductor la manualul de limba magiară upentr scoalele poporale (Lugos, 1880) (Utasítás a magyar nyelv kézikönyvéhez)
Források
Şi-au scris eternitatea în fapte… 7 Zile
További információk Néptanitók Lapja, 1880. 584. old.
Kategória:Román jogászok Kategória:Román pedagógusok Kategória:Magyarországi románok Kategória:1847-ben született személyek Kategória:1906-ban elhunyt személyek Kategória:Karánsebesiek Kategória:Magyarországi polgármesterek