Diósgyőr Magyarország egyik történelmi települése, ma Miskolc városrésze. Középkori vára magyar királyok és királynék kedvelt üdülőhelye volt, ma műemlék, turisztikai látványosság. Diósgyőr-Vasgyárban működött az ország egyik legjelentősebb nehézipari vállalata, a több nevet viselő Diósgyőri Vas- és Acélgyár, a szocializmus idején: Lenin Kohászati Művek (LKM).
Diósgyőrben működik Miskolc leghíresebb labdarúgócsapata, a Diósgyőri VTK, amelynek stadionja a diósgyőri városközponttól Miskolc belvárosának irányában, Újdiósgyőr városrészben található.
Fekvése, földrajza
Közigazgatásilag Magyarország északkeleti részén, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye, azon belül a Miskolci járásban van. Diósgyőr határos az alábbi településekkel és városrészekkel (ha a történelmi településrészeivel együtt nézzük): északon Sajóbábony, keleten Miskolc, délen Kisgyőr, délnyugaton Bükkszentlászló, nyugaton Alsóhámor, északnyugaton pedig Parasznya. Természetföldrajzilag a Bükk-vidék keleti peremén, a Szinva-pataknak a déli Miskolci-Bükkalját az északi Tardonai-dombságtól elválasztó, kelet-nyugati irányú völgyében helyezkedik el. Keresztülhalad rajta a 2505-ös közút. A Hegyalja úton és az Andrássy utcán pedig az 1-es és a 2-es villamosok közlekednek. Diósgyőr közelében barlangok is találhatók, például a Szeleta-barlang. A Szinva patak áthalad Diósgyőrön, amely a Bükk hegység lábánál fekszik, Diósgyőr a Bükk keleti kapuja.
Demográfia Az első népszámlálás Diósgyőrben 1784-ben volt és ekkor kb 1300 fő élt.
A következő népszámlálás 1869-ben volt, ekkor mindössze 3977 fő élt itt.
1880-ban 4630-an éltek Diósgyőrben, ebből 3723 (80,4%) magyar, 293 (6,3%) német, 549 (11,8%) tót, 65 (1,5%) egyéb.
1890-ben 6537 fő élt, ebből 5367 (82,1%) magyar, 473 (7,2%) német, 621 (9,5%) tót, 76 (1,2%) egyéb.
1900-ban Diósgyőr lakosainak száma 11526 fő volt, ebből 9569 (83%) magyar, 871 (7,6%) német, 933 (8,1%) tót, 153 (1,3%) egyéb.
1910-ben 17221-en éltek Diósgyőrben, ebből 15842 (92%) magyar, 566 (3,3%) német, 651 (3,7%) tót, 162 (1%) egyéb.
1920-ban mindössze 19236 fő élt itt, ebből 18554 (96,5%) magyar, 321 (1,7%) német, 231 (1,2%) tót, 130 (0,7%) egyéb.
1930-ban 20854 fő volt, nemzetiségek szerint 20376 (97,7%) magyar, 227 (1,1%) német, 148 (0,7%) tót, 103 (0,5%) egyéb.
1941-ben mindössze 26534-en éltek Diósgyőrben, nemzetiségek szerint 26122 (98,4%) magyar, 164 (0,6%) német, 91 (0,3%) tót, 157 (0,7%) egyéb.
A városrész népessége a volt településrészei nélkül a 2001-es népszámlálás szerint fő, a város lakosságának 9,9%-a. Területe 17,4 km², népsűrűsége 1063 fő/km². Korszerkezete kicsivel idősebb a városi átlagnál, az alacsony iskolázottságúak aránya kedvezőbb, a felsőfokú végzettségűeké valamivel alacsonyabb, mint a városi átlag. Foglalkoztatottság tekintetében nem tér el a miskolci átlagtól.Integrált városfejlesztési stratégia I. kötet: Helyzetelemzés. 2008. május 29. (PDF)
Diósgyőr és a vár története
Főbb közigazgatás-történeti adatok 1900 ótaMegszűnése1945Miskolc városhoz csatoltákRangja1945-ignagyközségTerületi beosztása1923-igBorsod vármegye, Miskolci járás1923–1938Borsod, Gömör és Kishont k.e.e. vármegye, Miskolci járás1938–1945Borsod vármegye, Miskolci járás
A terület az ősidők óta lakott. A környékbeli bükk-vidéki barlangokból (Szeleta, Kecske-lyuk, Kő-lyuk) – mint azt Herman Ottó, Kadić Ottokár és Hillebrand Jenő munkáiból tudjuk –, paleolit kori, a neandervölgyi leletanyaggal rokon, de attól fejlettebb szinten megmunkált kőeszközök, nyílhegyek, szakócák, kerültek elő.
11. századi dézsmajegyzékekből tudjuk, hogy két település, Csenyik és Sziget az épülő várnak adózik, a várhegy aljában őskori település nyomaira bukkantak. 1200 táján Anonymus említi először Diósgyőr nevét, igaz, ő még Győr formában: „miután Árpád vezér seregével elhagyta Szerencset (…) Bors apjának, Böngérnek adományozta a Tapolca vizétől a Sajó folyóig terjedő földet, amely területnek Miskolc a neve, valamint azt a várost, amelyet Győrnek hívnak.” Legrégebbi épülete, a vár helyén először a 12. században állhatott erődítmény, amely a tatárjárás idején elpusztult. A jelenleg álló várat valószínűleg IV. Béla építtette.
A diósgyőri vár fénykora I. Lajos király uralkodása alatt kezdődött. 1364-ben Miskolc városát és környékét a diósgyőri uradalomhoz csatolták. A magyar–lengyel perszonálunió megszűntével Diósgyőr vesztett jelentőségéből, innentől kezdve magyar királynék jegyajándéka és nyaralóhelye volt.
A mezőkeresztesi csata (1596) után a törökök elfoglalták a területet, innentől Diósgyőr török uralom alatt volt és az egri pasa uralta egészen 1687-ig. Erre az időre a vár minden hadászati értékét elvesztette. 1704 január 14-én II. Rákóczi Ferenc Miskolcra tette a főhadiszállását, hadai a közelben lévő Diósgyőr várat csakhamar megszállták. A csekélyszámú őrséget hamarosan lefegyverezték és a megszállás idején a vár úrnője gróf Barkóczy Julianna is itt tartózkodott. Az úrnőnek alig volt ideje, ezért paraszt ruhába öltözött és ki osont a várból, de így is annyira körül volt véve hogy a vízzel telt árokba ugrott és ott tartózkodott míg a kurucok el nem mentek.
Diósgyőrben már az Árpád-korban is működtek a környék nyersanyagaira alapozó hámorok A szegzőhámorok a 19. század elején már számos, különféle szögfajt átállítottak elő. 1803-tól gyártották azt a vashuzalból kovácsolt zsindelyszeget, ami a vasmű egyik legkeresettebb termékévé vált. Anyaga teljesen dekarbonizálódott, durvaferrites vas volt, bekovácsolt oxidokkal.
Petőfi Sándor 1847-ben járt Diósgyőrben. Az Úti levelek Kerényi Frigyeshez című művében név szerint említi Diósgyőrt. Egy részlet belőle: "Nekem tetszett ez a legjobban, mert Diósgyőr vidékét már oly rég s oly sokszor hallottam magasztalni, s még nem láttam." Az 1848–49-es szabadságharcban a diósgyőriek is nagy lelkesedéssel vettek részt és hoztak áldozatot a hazáért. 1848 decemberében a Mészáros Lázár vezette magyar sereg súlyos vereséget szenvedett Kassa mellett, így Galícia irányából megnyílt az út az osztrákok számára Miskolc, Diósgyőr és Debrecen felé. Ekkor tette át ide a székhelyét a régió szülötte, Szemere Bertalan, Magyarország kormánybiztosa, aki Diósgyőrben szuronygyárat létesített. Szemere innen irányította a Felvidék biztosítására létrehozott felső-tiszai hadtestet és teremtette meg a tavaszi hadjárat gazdasági hátterét.
A két települést már 1903-tól autóbusz-, 1906-tól pedig villamosközlekedés kötötte össze.1909-ben komoly mozgalom indult annak érdekében, hogy Újdiósgyőr és a Vasgyár kiváljon Diósgyőrből. Ekkor több lehetőség is felmerült: Újdiósgyőr és Vasgyár önálló településsé válása; Újdiósgyőr és Vasgyár Miskolc részévé válása; Diósgyőr a településrészeivel együtt Miskolchoz csatlakozik; Diósgyőr várossá alakulása; illetve Újdiósgyőr és a Vasgyár továbbra is Diósgyőr részei maradnak. Végül az utóbbi történt meg.
Az első világháborúban 204 diósgyőri katona vesztette életét. Nevüket a Gabay Sándor által készített emlékmű talapzatába vésték. Az emlékművet 1928. június 10-én avatták fel. Egy 1932-es útikönyv Diósgyőrt még Miskolccal egybeépült szomszédos községként említi. 1944. szeptember 13-án Diósgyőrre több száz bomba hullott, ami 44 áldozatott követelt. A második világháborúban elhunyt diósgyőriek emlékére 1996-ban állítottak egy emlékművet. 1945. január elsejével Diósgyőrt hivatalosan is Miskolchoz csatolták, ekkor jött létre a történelmi Miskolcból, Diósgyőrből és a környező településekből kialakuló Nagy-Miskolc. Diósgyőrt és Miskolcot először a köztük felépülő gyár és a munkásainak épített lakótelepe (az ún. „gyarmat”) kötötte össze, majd a két település egyre inkább összeolvadt, napjainkban már csak tábla jelzi az egykori történelmi Diósgyőr határát.
1950-től Diósgyőr Miskolc III kerülete lett, és bizonyos helyi közigazgatási jogokkal rendelkezett. 1971-ben a miskolci kerületeket megszüntették, így a volt diósgyőri községháza végleg elvesztette közigazgatási szerepét. A hetvenes évek elején a városrész arculata megváltozott. A IV. ötéves terv részeként 1970-ben számoltak be az építési tervekről.https://library.hungaricana.hu/hu/view/EszakMagyarorszag_1970_11/?query=Diós%C2%ADgyőr%20városközpont&pg=129&layout=s 1973-ban adták át a diósgyőri városközpont két panel tízemeletes szalagház vonulatát, amelyek egymással szinkronban, a légi fotókon kettő „s” betűre hasonlító vonalvezetéssel épültek. A két sor közül az egyik az Árpád útra (Árpád u. 6–86. szám) épült, a másik attól beljebb, a Kuruc utca mentén (Kuruc u. 1–81. szám) található.https://hermuz.hu/wp-content/uploads/2021/03/11_Kapusi.pdfhttps://nemzetiarchivum.hu/photobank/item/FOTO-RDRaT0swYXl4M0Q4dEhpL3gycTVIdEtYL0lGaitkOHpHTjFjSHBCditIYTVPaUljMDhydXZwRjhuMjZOTTNwTw?original_id=MTI-FOTO-bGx5UTZIM1ZwRnJxaFJIMVJBNlBSdz09 Összesen 40 épülettömböt emeltekhttps://library.hungaricana.hu/hu/view/EszakMagyarorszag_1971_06/?query=Diós%C2%ADgyőr%20városközpont&pg=2&layout=s (20 van a Kuruc utcában, illetve 20 az Árpád úton), az egyes épületekben 2 lépcsőház van, azonban mivel a kisebb eltolásoktól eltekintve nagyrészt egymás mellett állnak az épületek, ezért hosszú sort alkotnak. A tízemeletes sor előtt, az Árpád út 2. szám alatt az 1970-es években szolgáltatóközpontot is építettek, amelyben ABC üzlet, bankfiók, postafiók, rendőrőrs, gyógyszertár és egyéb üzletek kerültek kialakításra. Közvetlen ezek mellett található az Ady Endre Művelődési Ház. Ezen épületek a Árpád útnak az északi részén találhatóak, míg a déli részén családi házak, illetve maga a Diósgyőri vár található.
Érdekességek 2012. július 29-én itt mérték az adott évben 24 óra alatt lehullott legtöbb csapadékot. Ekkor egy nap alatt 112,7 mm csapadék zúdult le.
A diósgyőri pálos kolostor A pálos kolostort az Ákos nembeli Ernye bán fia, Ákos István nádor alapította a 13. század végén. A nádor haláláig támogatta is a kolostort, ahol kódexmásoló műhely is működött; a misekönyvet, melyet az avasi templom részére készített egy bizonyos László mester, ma az egri levéltár őrzi. Az ország három részre szakadásának idején, 1526-ban Ferdinánd király híve, Serédy Gáspár feldúlta a kolostort, mivel az apát állítólag Szapolyai János király híve volt, 1549-ben pedig a diósgyőri uradalom új gazdája, Balassa Zsigmond elpusztította a rendházat és elfoglalta birtokaikat. Az 1700-as években a pálosok helyreállították a kolostort. II. József, a „kalapos király” azonban feloszlatta a szerzetesrendeket, a kolostor épületét pedig innentől az Erdőgazdaság használta.
1973-ban, a majláthi lakótelep építésének megkezdése előtt régészeti feltárások folytak a területen. A feltárások alapján úgy tűnik, a kolostor négyszögletes udvar köré épült, az udvart kerengő határolta. A templomot a régészek nem találták meg, rábukkantak azonban egy négy helyiségből álló lakóépületre, melyet valószínűleg tűzvész pusztított el. Oklevelek tanúsága szerint István nádor a kolostort saját udvarháza mellett építtette, lehetséges, hogy ennek nyomaira bukkantak a régészek. Az ásatás gazdag leletanyaga megtekinthető a vár északkeleti tornyának múzeumában, ahol a vártörténeti múzeum emeletén a kolostornak állítanak emléket. Itt látható a Diósgyőri Madonna nevű gótikus szobor is.
Diósgyőr templomai thumb|right|200px|A Jehova tanúi felekezet királyság-terme, Bodrogi Zsigmond u. 12. Diósgyőri evangélikus templom Diósgyőr-vasgyári evangélikus templom Újdiósgyőri görögkatolikus templom Diósgyőri református templom Diósgyőri római katolikus templom Diósgyőr-vasgyári római katolikus templom Újdiósgyőri római katolikus templom Szent Hedvig-kápolna (a várban)
További látnivalók A vár bejáratától nem messze áll a Vármúzeum épülete. Falán tábla emlékezik az 1945. január 23-án „málenkij robotra” hurcolt diósgyőriekre.