a második vonala, a Japán Labdarúgó-szövetség másodosztálya. Az osztály a többi J. League osztállyal egyetemben jelenleg a Meiji Yasuda Life szponzorálása alatt áll, és ezért hivatalosan a Meiji Yasuda J2 League nevet viseli. A 2014-es szezonig a J. League Division 2 nevet viselte. Jelenleg a J2 League a második szintet képviseli a Japán Labdarúgó-szövetség rendszerében. A legmagasabb osztályt a J1 League képviseli. (Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban J1, J2, illetve J3 [League].)
Másodosztályú labdarúgás már 1972 óta létezik Japánban; mindazonáltal csak az 1999-es szezon során lett hivatásos profi liga 10 csapat részvételével. A legmagasabb osztályból egy kieső csapat csatlakozott a már fél-profi másodosztály és a korábbi Japan Football League (Japan Futtobōru Rīgu (ジャパンフットボールリーグ?; Japán Futball Liga) 9 csapatához, így jött létre a J2 League. A fennmaradó hét klub a Japan Football League-ből, az újonnan alakult Yokohama FC és az egyetlen feljutó a regionális ligákból (Japanese Regional Leagues; 地域リーグ; Chiiki Rīgu) alkotta meg az új, akkor már harmadosztályt jelentő Japan Football League-t. A harmadosztályt jelenleg J3 League néven ismerjük. (Mivel Japánban a futballal kapcsolatos kifejezések jó részét az angolból vették át, a továbbiakban a szócikkben is az angol kifejezés lesz olvasható.)
Történet A japán másodosztály kialakulásának fázisai
Amatőr korszak (1999-ig) A Japán Labdarúgó Szövetség országos másodosztálya először 1972-ben alakult meg, amikor a Japan Soccer League (日本サッカーリーグ Nihon Sakkā Rīgu?; Japan Soccer(Amerikában használt kifejezés a labdarúgásra) League megalkotta a másodosztályt. A 10 alapító klub közül, 5 később szerepelt a J. League-ben: a Toyota Motors (első bajnok), a Yomiuri, a Fujitsu, a Kyoto Shiko Club és a Kofu Club. Az új liga 10 csapatból állt, csakúgy mint az első osztály, és a kezdetekben mind a bajnok és a második helyezett számára feljutási mérkőzést kellett játszani a magasabb osztályba való kerüléshez az első osztály utolsó helyezettjei ellen. Ezt a követelményt a bajnok számára 1980-ban, a második helyezett számára pedig 1984-ben eltörölték így a helyezés automatikus feljutást eredményezett.
1977 előtt, a csapatoknak a másodosztályba való bekerülés érdekében el kellett jutniuk az All Japan Senior Football Championship (Zenkoku Shakaijin Sakkā Senshuken Taikai, 全国社会人サッカー選手権大会; Országos Japán felnőtt labdarúgó bajnokság) döntőjébe, majd azután osztályozó mérkőzésen dőlt el a feljutás a másodosztályban szereplő tabella utolsó két helyezettjével szemben. 1977 után az új Regional Football League Competition (全国地域サッカーチャンピオンズリーグ, Zenkoku Chiiki Sakkā Championzu Rīgu; Országos Futball Liga Verseny) szolgált a feljutásra aspiráló csapatoknak lehetőségként. 1985-ben , a másodosztály létszáma 12 csapatra növekedett majd 1986-ban, ez a szám 16-ra nőtt. 1989-ig, a tabella Nyugati és Keleti csoportra volt osztva, földrajzi helyzettől függően; ezen évet követően egészen 1992-ig egycsoportossá vált az osztály.
1992-ben, a J. League megalakulása után, a JSL másodosztályt átnevezték a (korábbi) Japan Football League-re (Nihon futtobōru Rīgu (日本フットボールリーグ?;Japán Futball Liga[A Nihon japánul jelenti Japánt, mint ország]). A liga fel lett osztva két egymásnak alárendelt osztályra, melyekben 10-10 csapat szerepelt. 1994-ben, a JFL ismét egy osztállyá egyesült. Ahogy a J. League létszáma megnövekedett, szükség lett egy másik feljutási és kiesési rendszert magába foglaló másodosztályra, hiszen a professzionális ligában szerepelni vágyó csapatok száma is megnövekedett (különösen a Bellmare, a Reysol, a Cezero és a Jubilo esetében akik JSL első osztályú bajnoknak mondhatták magukat de nem lettek kiválasztva az újonnan induló J. League-ben való szereplésre.
A hivatásos ligává válás időszaka (1999–2004) 1999-ben a liga infrastruktúrája nagy változáson esett át. A ligához csatlakozott 9 fél-profi csapat a JFL-ből és egy kieső a J. League-ből, hogy megalkossák az immáron két osztállyal rendelkező rendszert, amelyek immáron profi rendszerben működtek. A legmagasabb osztály a J. League Division 1 (J1) 16 csapattal, míg a másodosztály a J. league Division 2 (J2) 10 csapattal rajtolt el 1999-ben. A korábbi másodosztály a Japan Football League, vált az akkori harmadosztállyá.
A J2-es klubbá váláshoz szükséges kritériumok nem voltak annyira szigorúak, mint a legmagasabb osztályéi. Ez lehetővé tette a kisebb városoknak és településeknek hogy fenntarthassanak egy csapatot anélkül hogy olyan szintű befektetést kelljen tenniük mint, a J1-es csapatoknak. Valójában olyan csapatok, mint a Hollyhock mindössze 3,000 fős mérkőzésenkénti átlag nézőszámmal és minimális befektetéssel is igen jól szereplő csapatok voltak a J2-ben.
A J2-ben szereplő csapatoknak időre volt szükségük hogy felépítsék a csapatukat a legmagasabb osztályban való szereplésre, hisz eközben folyamatosan próbálták fejleszteni az utánpótlás-képzési rendszerüket, a stadionjukat, az anyagi helyzetüket és csapatnak otthont adó várossal való kapcsolatukat is. Olyan csapatok, mint a Trinita, az Albirex, a Frontale vagy a Ventforet sikeresen teljesítették ezeket a feltételeket. Az előbb említett csapatok eredetileg a J2-ben indultak 1999-ben relatíve kis csapatként, de idővel a J1-be való feljutást ünnepelhették külön-külön 2002, 2003, 2004 illetve 2005-ben. Még akkor is ha a Kofu és az Oita később kiestek a másodosztályba, jelenleg is jól működő csapatok maradtak közel 10,000 fős mérkőzésenkénti átlag nézőszámmal.
Az idő előrehaladtával a Liga elkezdte követni az Európában megszokott szabályrendszert. Az első három szezonban (1999-2001) a mérkőzések döntetlen végeredmény esetén hosszabbítással folytatódtak. A hosszabbítás 2002-ben meg lett szüntetve és a Liga bevezette az Európában akkor már általánossá vált 3-1-0 pontrendszert.
Korai bővítések (2004–2009) Két Japan Football League klub, a Hollyhock és a Yokohama FC csatlakozott a J2 Leaguehez 2000 illetve 2001-ben. A Mito először az 1999-es szezonban próbálkozott sikertelenül, a következő szezonban viszont már több szerencsével. Ugyanakkor a Flugels szurkolói által létrehozott Yokohama FC tulajdonképpen eltűnt, miután egyesült a Marinos-szal 1999. január 1-én. Lényegében ez a két csapat részt tudott és kellett is volna vegyen a Ligában annak indulási évében a másik 10 csapattal együtt, és elkerülhetetlen volt hogy idővel bekerüljenek a Ligába.
Mindazonáltal, e két csapaton kívül úgy tűnt, hogy nincs érdeklődés az alacsonyabb osztályú csapatok részéről a feljebb kerülés iránt, így a következő néhány szezonban a Liga létszáma nem bővült. Ám 2004-ben két csapat is érdeklődést mutatott, és a Thespa és a Vortis is bekerült a Ligába. Két évvel később a 2006-os szezonban az Ehime FC követte őket. Mint kiderült, több csapat is a professzionális labdarúgás részévé akart válni, de a korai 2000-es években ezek a csapatok még a regionális ligákban szerepeltek és három négy évre volt szükségük ahhoz, hogy egyáltalán ilyesmire törekedjenek.
Nyilvánvaló, hogy a másodosztályú professzionális labdarúgás koncepciója, az a tény, hogy a klubok profi szinten viaskodhatnak egymással, és mindezt alacsony költségvetésből, nagyon vonzó volt több amatőr csapat számára is országszerte Japánban. A 2006-os szezon elején a Liga felmérést végzett a Ligán kívüli csapatoknál, hogy kiderüljön hány csapat lenne érdekelt a professzionális ligában való részvételben. Az eredmények azt mutatták, hogy körülbelül 40-60 csapatnak van terve Japánban arra, hogy a következő 30 év alatt a profi ligában is kipróbálja magát. A Liga szempontjából a J. League "Száz éves víziója" a 90-es évek végétől pozitív irányba mozdult el.
Ennek fényében a Liga vezetősége létrehozott egy bizottságot és két praktikus lehetőséget vett górcső alá, mint a további bővítés opcióit: vagy a már meglévő másodosztály bővítését vagy új harmadosztály létrehozását. Más szóval a Liga választás elé került: vagy a Ligán kívüli csapatoknak kell elérniük a J2 sztenderdjét, vagy létrehoznak egy harmadosztályt a Ligán kívül álló csapatoknak, ahol felkészülhetnek a J2-ben való szereplésre. Több tanulmány elvégzése után, a bizottság azt a professzionális döntést hozta, hogy a Liga legfőbb érdekében az áll, hogy kibővítsék 22 fősre a harmadosztály létrehozása helyett. Több ok is közrejátszott abban, hogy a bizottság erre a döntésre jutott. A Japan Football League, majd a Japán labdarúgó rendszer harmadik vonala már ellátta azt a feladatot, hogy felkészítse a Ligán kívüli csapatokat a magasabb osztályban való szereplésre. Ekkoriban azok a Ligán kívül álló csapatok, amelyek érdekeltek voltak a profivá válásban még regionális vagy prefektúrális bajnokságokban szerepeltek, kettőtől négy szintig a J2 alatt. Huszonkét csapat a tökéletes létszám a J2 League-nek, hiszen elég hazai mérkőzésszámot biztosít a megfelelő évenkénti bevételhez, ugyanakkor megfelelő versenyhelyzetet teremt a dupla oda-visszavágós rendszert megtartásához. A legtöbb európai liga is hasonló rendszerben épül fel ahol a másod és harmadosztályok is több csapatból állnak mint a legmagasabb osztály.
A bizottság újra létrehozta az Associate Membership System-et (Jei Rīgu hyakunen kōsō kurabu ;Jリーグ百年構想クラブ?;J. League 100 éves klub-cél tervezet) a 2006-os szezonban. Ez lehetővé tette a bizottság számára, hogy azonosítsa azokat a csapatokat, amelyek érdekeltek a bekerülésben, és biztosítsa számukra a szükséges forrásokat. A tagság kizárólag azoknak a ligán kívüli csapatoknak volt létrehozva, amelyeknek céljuk volt csatlakozni a J. League-hoz, és megfeleltek már a J2-ben való szereplés legtöbb kritériumának. Több csapat, amelyek a Japan Football League és Regional Leagues tagjai, jelentkezett, és kapott tagságot. Szervezeti tagok, akik a négy legjobb között végeztek a JFL-ben, indulhattak a J2-ben. Az Ehime F.C "feljutását" követően további 6 csapat csatlakozott a J2 League-hoz ezen a rendszeren keresztül.
Ahogyan a klubok száma nőtt, a Liga mérkőzéseinek lebonyolítása a négyszeres, oda-visszavágós rendszerről a háromszorosra csökkent. Ez a 2008-as szezon során lett bevezetve 15 csapattal, és a 2009-es szezon során már 18 csapattal. 2009-ben a J2 League feljutási pozícióit háromra növelte, hogy ellássa a 18 csapatos Ligát. Eredményként a rájátszás, ami lehetővé tette a harmadik helyezett J2-es csapatok számára hogy megküzdjenek a feljutásért a 2004-es szezonban való bevezetése után megszűnt.
A dupla oda-visszavágós rendszer bevezetése (2010–2011) Amikor a Liga csapatainak száma elérte a 19-et a 2010-es szezonban, a J2 League-ben bevezetésre került a dupla, oda-visszavágós rendszer. A Liga folytatta a bővítést 22-es létszámig, de mindaddig nem volt kiesés a Japan Football League-ben. A következő pár szezonban a feljutó csapatok száma tulajdonképpen feltöltésszerűen működött, tehát 22-re egészítették ki a Liga létszámát.
A bővítés lezárása és rájátszás (2012–máig) Amikor a Liga létszáma elérte a 22 csapatot, két új szabály került bevezetésre. Csak az első két helyezés ér automatikus feljutást, amíg a 3-tól 6-ig helyezett csapatok az utolsó, egyben harmadik feljutó helyért rájátszásban vesznek részt, csakúgy, mint a Football League Championship, Serie B, or Segunda División (angol, olasz illetve spanyol másodosztályok).http://headlines.yahoo.co.jp/hl?a=20110811-00000140-jij-spo Ugyanakkor a szabályok jelentősen favorizálják a jobb pozícióban végzett csapatokat. A harmadik helyezettnek a hatodik helyezettel, a negyedik helyezett az ötödik helyezettel játszik, mint az európai ligákban, azonban ezektől különbözően egy forduló csak egy mérkőzésből áll, a jobb helyezést elért csapat hazai pályáján. A két mérkőzés győztese a jobb helyezést elért csapat otthonában találkozik, vagy egy semleges helyszínen (általában a Tokió Nemzeti Stadionban). Ennek a mérkőzésnek a győztese feljut a J1-be.