Törökország alkotmánya (törökül: Türkiye Cumhuriyeti Anayasası) Törökország hatályos alkotmánya. Az alkotmányt az 1980. szeptember 12-i katonai puccs után hatalomra került katonai vezetés idején dolgozták ki. A szöveget a Tanácsadó Gyűlés (Danışma Meclisi) fogadta el, majd a katonai Nemzetbiztonsági Tanács véglegesítette. 1982. november 7-én népszavazásra bocsátották. A részvétel 91,27% volt; az érvényes szavazatok 91,37%-a támogatta az alkotmány elfogadását. Az alkotmány 1982. november 9-én lépett hatályba.
A 177 cikkből álló alkotmányt 1987 és 2017 között – a Török Nagy Nemzetgyűlés (Türkiye Büyük Millet Meclisi, TBMM) nyilvántartása szerint – tizenkilenc alkalommal módosították. A legjelentősebb változások közé tartozott, hogy 2007-ben bevezették a köztársasági elnök közvetlen megválasztását, 2010-ben pedig átszervezték az Alkotmánybíróságot és a bírói igazgatást. A 2017-es alkotmánymódosítás a korábbi parlamentáris rendszert elnöki rendszerrel váltotta fel. Megszűnt a miniszterelnöki tisztség és a parlamentnek felelős Minisztertanács; 2018 óta a végrehajtó hatalmat a köztársasági elnök gyakorolja.
Az alkotmány 1. cikke szerint Törökország államformája köztársaság. A 2. cikk az államot az emberi jogokat tiszteletben tartó, Atatürk nacionalizmusához elkötelezett, demokratikus, laikus és szociális jogállamként határozza meg. A 3. cikk kimondja, hogy az állam területével és nemzetével oszthatatlan egységet alkot. Meghatározza az államnyelvet – a törököt –, az állami jelképeket, és Ankarát jelöli ki fővárosnak. A 4. cikk szerint az első három cikk nem módosítható, és a módosításukra irányuló javaslat benyújtása is tilos.
Történeti háttér
Korábbi alkotmányok
Az oszmán–török alkotmányfejlődés első írott alkotmánya az 1876. december 23-án kihirdetett Kanûn-ı Esâsî volt. A Török függetlenségi háború idején, 1921. január 20-án elfogadott Teşkilât-ı Esasiye Kanunu 23 cikkből és egy külön rendelkezésből állt. A rövid alkotmány a nemzeti szuverenitást a Nagy Nemzetgyűléshez kapcsolta. A törvényhozó és a végrehajtó feladatokat nagyrészt a gyűlésben összpontosította.
A Török Köztársaság kikiáltását követően az 1924. április 20-i alkotmány váltotta fel az 1921-es szöveget. Az 1924-es alkotmány továbbra is erős parlamenti túlsúllyal szervezte meg az államhatalmat, miközben különbséget tett a törvényhozó és a végrehajtó feladatok között.
Az 1960. május 27-i katonai beavatkozást követően új alkotmány készült, amelyet 1961-ben népszavazással fogadtak el. Az 1961-es alkotmány részletesebb alapjogi rendelkezéseket tartalmazott, kétkamarás parlamentet hozott létre, és a korábbinál több intézményi ellensúlyt épített a rendszerbe. Ekkor jött létre a török Alkotmánybíróság, amely a törvények alkotmányosságát is vizsgálta.
Az 1980-as katonai hatalomátvétel és az alkotmányozás
Az 1980. szeptember 12-i katonai puccs után a fegyveres erők vezetőiből álló Nemzetbiztonsági Tanács (Millî Güvenlik Konseyi) vette át az államhatalmat. A tervezetet a katonai vezetés által felállított Tanácsadó Gyűlés (Danışma Meclisi) készítette. A testület nem választás útján jött létre. Tizenöt tagú alkotmányügyi bizottságát Orhan Aldıkaçtı vezette. A tervezetet 1982. július 30-án nyújtották be a Tanácsadó Gyűlésnek, amely szeptember 23-án fogadta el. A Nemzetbiztonsági Tanács saját alkotmányügyi bizottsága ezt követően átdolgozta a szöveget, majd a katonai tanács 1982. október 18-án véglegesítette a népszavazásra kerülő változatot.
A népszavazást 1982. november 7-én tartották. A 20 690 914 nyilvántartott választó közül 18 885 488-an szavaztak, ami 91,27%-os részvételt jelentett. A 18 841 990 érvényes szavazatból 17 215 559 volt igen és 1 626 431 nem; az igen szavazatok aránya így 91,37% volt. A népszavazás az alkotmány átmeneti rendelkezése alapján Kenan Evren államfői megbízatását is rögzítette.
A népszavazás körülményeit több későbbi elemzés is vizsgálta. A katonai vezetés feloszlatta a korábbi politikai pártokat, és erősen korlátozta a politikai tevékenységet. Murat Soysal a kampány korlátozásai és a katonai vezetés túlsúlya miatt a szavazást inkább plebiszcitumként, mint versengő népszavazásként értelmezi.
Az alkotmány a népszavazás eredményének kihirdetésével, 1982. november 9-én lépett hatályba. Az átmeneti szabályok alapján 1983. november 6-án parlamenti választásokat tartottak, az új TBMM pedig november 24-én ült össze. Ezzel megkezdődött az alkotmány szerinti választott intézmények működése.
Az 1982-es alkotmány az 1961-es rendszerhez képest erősítette a végrehajtó hatalmat és a köztársasági elnök helyzetét, visszaállította az egykamarás parlamentet, és részletesebben szabályozta az alapjogok korlátozását. A későbbi módosítások az eredeti szabályok jelentős részét átírták, ezért a ma hatályos alkotmány intézményi rendszere több ponton eltér az 1982-ben elfogadott változattól.
Főbb alkotmánymódosítások
Az alkotmányt először 1987-ben módosították. A TBMM nyilvántartása szerint a szöveget 2017-ig összesen tizenkilenc alkalommal módosították. Az 1990-es és 2000-es évek módosításai közül több az alapjogok, a politikai részvétel, a civil–katonai viszony és az igazságszolgáltatás szabályait érintette.
A 2001-es és 2004-es reformok
A 2001-es, 4709. számú módosítás több alapjogi és államszervezeti rendelkezést módosított. A reform a török európai uniós csatlakozási folyamat részeként született. A parlamenti indokolás szerint az Európai Unió tagjelölt országokkal szemben támasztott politikai követelményeinek teljesítését szolgálta. Ezek közé tartoztak a koppenhágai kritériumok, az emberi jogok védelme és a jogállamiság erősítése.
A 2001-es módosítás újraszabályozta a 13. cikk általános alapjog-korlátozási szabályát. Eszerint alapjogot csak törvény korlátozhat, az adott jogra vonatkozó alkotmányos ok alapján, a jog lényeges tartalmának sérelme nélkül. A korlátozásnak meg kell felelnie a demokratikus társadalmi rend, a laikus köztársaság és az arányosság követelményeinek.
A 2004-es, 5170. számú alkotmánymódosítás folytatta az alapjogi és európai jogharmonizációs reformokat. Különösen fontos volt a 90. cikk kiegészítése: ha egy alapvető jogokra és szabadságokra vonatkozó, megfelelően hatályba léptetett nemzetközi szerződés és egy törvény ugyanabban a kérdésben eltérően rendelkezik, a nemzetközi szerződés szabályát kell alkalmazni.
A közvetlen elnökválasztás bevezetése
A köztársasági elnököt az 1982-es alkotmány eredeti rendszerében a parlament választotta. 2007-ben alkotmányos és politikai válság alakult ki az elnökválasztás körül. Az Alkotmánybíróság az első választási forduló érvényességéhez 367 képviselő jelenlétét követelte meg; a döntést követő közjogi vitát „367-es válságként” emlegetik. A válság után módosították az alkotmányt, és bevezették a köztársasági elnök közvetlen megválasztását.
A 2007-es módosítás az elnöki mandátumot hét évről öt évre rövidítette, és lehetővé tette az egyszeri újraválasztást. A közvetlen választás szabályát először a 2014-es elnökválasztáson alkalmazták.
A 2010-es reform
A 2010. szeptember 12-i népszavazáson elfogadott 5982. számú módosítás átszervezte az igazságszolgáltatás több intézményét, köztük az Alkotmánybíróságot és a bírák, illetve ügyészek igazgatásáért felelős testületet. Emellett létrehozta az egyéni alkotmányjogi kérelem (bireysel başvuru) intézményét. Az Alkotmánybíróság 2012. szeptember 23-tól fogad ilyen kérelmeket.
Az egyéni kérelem közvetlen alapjogvédelmi eszköz. Az érintett a rendes jogorvoslatok kimerítése után fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha megítélése szerint egy állami intézkedés olyan alkotmányos jogát sértette, amely az Emberi Jogok Európai Egyezménye védelme alatt is áll.
A 2017-es alkotmánymódosítás
A TBMM 2017. január 21-én fogadta el a 6771. számú alkotmánymódosító törvényt. A módosító törvény tizennyolc cikkből állt, ám ezek az alkotmány számos rendelkezését módosították vagy hatályon kívül helyezték. Átalakította a törvényhozó és végrehajtó hatalom kapcsolatát, a parlamenti ellenőrzés eszközeit, az igazságszolgáltatás egyes intézményeit és a rendkívüli állapot szabályait.
A reformot a 2016. július 15-i katonai puccskísérlet után kihirdetett rendkívüli állapot idején tárgyalták. Ebben az időszakban bocsátották népszavazásra is. A Velencei Bizottság 2017-es véleménye szerint a rendkívüli állapot korlátozásai nem biztosítottak megfelelő feltételeket egy ilyen jelentőségű alkotmányos reform szabad politikai megvitatásához. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet választási megfigyelő missziója is egyenlőtlen kampányfeltételekről számolt be. Jelentése szerint a rendkívüli állapot korlátozta az alapvető politikai szabadságokat.
A népszavazást 2017. április 16-án tartották. A Legfelsőbb Választási Tanács (Yüksek Seçim Kurulu, YSK) végleges adatai szerint 58 291 898 választópolgárból 49 798 855 szavazott, ami 85,43%-os részvételt jelentett. A 48 936 604 érvényes szavazatból 25 157 463, vagyis 51,41% támogatta a módosítást; 23 779 141, vagyis 48,59% ellenezte.
A módosítások egy része már a népszavazás után hatályba lépett, a kormányzati rendszer átalakítását meghatározó rendelkezések többsége azonban a 2018-as együttes parlamenti és elnökválasztás után, az új elnök hivatalba lépésével vált alkalmazandóvá.
A kormányzati rendszer főbb változásai
Terület 2017 előtti rendszer 2018-tól működő rendszer Végrehajtó hatalom A köztársasági elnök és a parlamentnek felelős miniszterelnök vezette Minisztertanács alkotta a végrehajtás két alkotmányos pólusát. A végrehajtó hatalmat a közvetlenül választott köztársasági elnök gyakorolja; a miniszterelnöki tisztség és a Minisztertanács megszűnt. Parlamenti felelősség A kormány megbízatása a parlament bizalmához kapcsolódott; létezett bizalmatlansági indítvány és interpelláció. Az alelnököket és minisztereket az elnök nevezi ki és menti fel; megbízatásukhoz nincs szükség parlamenti bizalomra. Elnöki párttagság A köztársasági elnöknek megválasztása után meg kellett szakítania kapcsolatát politikai pártjával. A párttagság megszüntetésére vonatkozó alkotmányos követelményt törölték; az elnök politikai párt tagja vagy vezetője is lehet. Parlament 550 képviselő; a 2007-es reform után négyéves választási ciklus. 600 képviselő; ötéves ciklus, a rendes parlamenti és elnökválasztást ugyanazon a napon tartják. Parlament ellenőrzése Interpelláció, szóbeli és írásbeli kérdés, parlamenti vizsgálat és más, a kormány politikai felelősségéhez kapcsolódó eszközök. Az interpelláció és a szóbeli kérdés megszűnt; írásbeli kérdés az alelnökökhöz és a miniszterekhez intézhető. Rendeleti szabályozás A végrehajtó rendeletalkotása részben törvényi felhatalmazáshoz kötött konstrukciókra épült. A köztársasági elnök az alkotmány 104. cikke alapján a végrehajtó hatalom körében közvetlen alkotmányos felhatalmazással elnöki rendeletet adhat ki, az alkotmányban meghatározott korlátok között.
A reform a katonai igazságszolgáltatás szerkezetét is átalakította. Hatályon kívül helyezte a Katonai Semmítőszékre és a Legfelsőbb Katonai Közigazgatási Bíróságra vonatkozó rendelkezéseket, és főszabály szerint megszüntette a katonai bíróságok békeidőben történő működésének alkotmányos lehetőségét.
Az alkotmány alapelvei
A preambulum
Az alkotmány preambuluma (Başlangıç) a 176. cikk alapján az alkotmány szövegének része. A bevezető hivatkozik a török állam és nemzet oszthatatlan egységére, a nemzeti szuverenitásra, Atatürk nacionalizmusára, elveire és reformjaira, a hatalommegosztásra, a laikus államra, az alapvető jogokra, az egyenlőségre és a társadalmi békére.
A preambulum szerint a hatalommegosztás az állami feladatok megosztását és az állami szervek együttműködését jelenti. Nem rendel egyik hatalmi ághoz sem általános elsőbbséget: az állami szervek hatásköreinek alapját az alkotmány és a törvények adják.
A köztársaság és a megváltoztathatatlan rendelkezések