A kápálika (dévanágari: कापालिक) a 7-14. században virágzó saiva tantrikus szekta volt a hinduizmuson belül. Nevük a kapála szóból származik, amely koponyát jelent, míg a kápálika koponya-embert, koponyahordozót. Szómasziddhánta néven is ismertek voltak (Szóma = Hold, azaz Siva, sziddhánta = tanítás(a)). A szómasziddhánta olyan aszkétákat jelöl, akik a végső megszabadulást a két alapelv (Szóma-Siva és Umá-Sakti) egyesítésében vélik elérhetőnek. A szómasziddhánta filozófia főbb tételeiről nem áll írott mű a rendelkezésünkre.
A kápálikák erdőkben vagy gyakran temetőben és halotthamvasztó helyek (smasána) környékén laktak, testüket az elhamvasztott testekből maradt hamuval borították, és koponyát hordtak magukkal, amelyet étkezőedényként és koldulócsészeként is használtak.Gavin Flood (2008). The Blackwell Companion to Hinduism. John Wiley & Sons. pp. 212–213. . A kultuszuk középpontjában Siva félelmetes alakja állt: Bhairava, Mahákála vagy Kápálabhrit (koponyahordozó).
A kápálika életforma célja a tökéletesség és a természetfeletti erők (sziddhik) megszerzése volt. Megváltásukat a szélsőséges aszkézis által remélték. A tapasz (aszkézis, önmegtagadás) által kívántak az isteni világba jutni. Életvitelükben a hindu ortodox vallás elleni tiltakozás nyilvánult meg. Számukra nem volt jó és rossz, e fogalmak a kettősségtudattól még meg nem szabadult tudatlanok világképéhez tartoztak.
Emberi holttestek húsát és ürüléket is fogyasztottak, holttesteken ülve meditáltak, különböző szexuális rítusokat végeztek alacsony kasztbéli nőkkel, s állatokon és embereken kívül akár önmagukat is feláldozták. A 7. századi Hszüan-cang kínai szerzetes és utazó is említette őket az emlékirataiban. A mai ÉNy-Pakisztán területéről arról írt, hogy ott meztelen buddhista aszkéták vannak, akik hamuval fedik be magukat és csontokból álló koszorút viselnek a fejükön. Mindenesetre Hszüan-cang nem használta a kápálikák nevet rájuk.David N. Lorenzen (1972). The Kāpālikas and Kālāmukhas: Two Lost Śaivite Sects. University of California Press. pp. 15–16. .
A kápálikák nem filozofáltak, nem tartottak beszédeket, hanem vándoroltak faluról falura, élelmet koldulva, miközben mások megvetését vívták ki. Az ortodox bráhmanizmus mélyen megvetette őket, s ha egy bráhmana véletlenül látott egyet közülük, szemeit a napra emelte, hogy megtisztuljon.
A kápálikák végül beolvadtak a náthák és az aghórik közösségébe.
Kapcsolódó cikkek Szádhu Aghori Kasmíri saivizmus
Hivatkozások
Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009 Kara István: Kápálika szádhana
További információk - Kápálika szádhana
Kategória:Indiaiak Kategória:Hinduizmus Kategória:Monasztikus életformák