A fontainebleau-i kastély (kiejtése fɔ̃tɛnblo; franciául Château de Fontainebleau) mintegy 55 km-re délkeletre található Párizs központjától és egyike a legnagyobb francia királyi kastélyoknak. Az épület uralkodói rezidenciául szolgált VII. Lajostól kezdve egészen III. Napóleonig. I. Napóleon itt mondott le a trónról elbai száműzetése előtt. A Fontainebleau városa melletti kastély ma múzeum és a világörökség része.
Története bélyeg|300px|Az Ovális udvar, középen a középkori donjonnal bélyeg|300px|A királyi lakosztályokat a kápolnával összekötő I. Ferenc-galéria. Olasz reneszánsz stílusú díszítését 1533–1539 között kapta Fontainebleau-ben már 1137-ben állt egy vár,Salmon, Xavier, Fontainebleau - Vraie demure des rois, maison des siécles, 7. o. amely idővel az erdő vadbősége és a környező számos forrás miatt a francia királyok egyik kedvenc vadászkastélyává vált. A hely is a Bliaud-forrásról kapta a nevét, amely ma XV. Lajos-szárny melletti angolkertben található. Egyaránt használta VII. Lajos (az ő számára szentelte fel a kápolnát 1169-ben Becket Tamás), II. Fülöp, IX. Lajos (aki a kastély mellé rendházat – Couvent des Trinitaires – és kórházat építtetett) és Szép Fülöp aki az épületben született és halt is meg.
I. Ferenc reneszánsz kastélya (1528–1547) A 15. században VI. Károly felesége, Bajor Izabella némi módosításokat eszközölt, de a középkori épület alapvetően nem változott egészen I. Ferencig (1494–1547), aki megbízást adott Gilles le Breton építésznek, hogy emeljen egy kastélyt az újdonságnak számító olasz reneszánsz stílusban. Le Breton meghagyta a királyi lakosztálynak helyet adó régi donjont; pontosabban belefoglalta a reneszánsz Ovális udvarba. Ő készíttette a monumentális déli kaput, a Porte Dorée-t és a királyi lakosztály északi bejáratához emelt látványos reneszánsz lépcsősort, a portique de Serliót.
1528 körül Ferenc megépíttette a róla elnevezett galériát, amelyen keresztül lakosztályából közvetlenül elérhette a Trinitaires kápolnáját. Elkészítéséhez és kidekorálásához az olasz Sebastiano Serlio építészt és Rosso Fiorentino festőművészt bérelte fel. Rosso Fiorentino 1533–1539 között festette meg a királyt dicsőítő falfestményeit. A képeket keretező stukkók Francesco Scibec da Carpi bútorkészítő mester művei. Valamivel később a szintén olasz Francesco Primaticcio is segített festményeivel kidekorálni az épületbelsőt. Együttes stílusuk később első fontainebleau-i iskola néven vált ismertté. Ez volt az első jelentős, festményekkel dekorált francia galéria és nagyjából innen számítható a reneszánsz művészet megjelenése az országban.Salmon, 8. o.
Ferenc 1540 körül újabb jelentős bővítésbe kezdett. A meglévő épülettől keletre megvásárolta a szerzetesrend által birtokolt földet és egy nagy négyszögudvar körül épületegyüttest létesített. Ennek északi oldala volt Miniszterek szárnya, a keleti a Ferrare-szárny, a déliben pedig a Ulysées-galéria (Primaticcio falfestményeivel) kapott helyet. A kastély körül olasz reneszánsz kertet hoztak létre, benne kis pavilonokkal és Franciaország első grottójával.
II. Henrik és Medici Katalin (1547–1570) bélyeg|300px|Az eredetileg II. Henrik számára épített patkólépcső I. Ferenc halála után utódja, II. Henrik tovább bővítette az épületet. A király és felesége Philibert de l'Orme és Jean Bullant építészeket bízták meg az alsó udvar keleti szárnyának megnagyobbításával és a híres patkó formájú kettős lépcsősor elkészítésével. Az ovális udvarban a Ferenc által tervezett loggiát kazettás mennyezetű bálteremmé (Salle des Fétes) alakították át. A királyi lakosztály számára új épületet, a Pavillon des Poeles-t húztak fel. A báltermet és a Ulysées-galéria további részeit a manierista Primaticcio és Niccolò dell'Abbate díszítette festményekkel és stukkókkal.Salmon, 9. o. Emellett Henrik elhelyeztette a Jean Goujon által készített "fontainebleau-i nimfát" szeretője, Diane de Poitiers kastélyának bejáratánál (az eredeti bronzszobor ma a Louvre-ban található, a Château d'Anet kapujánál másolatot helyeztek el).
Miután Henrik belehalt egy lovagi tornán szerzett sebesülésébe, özvegye, Medici Katalin folytatta a kastély bővítését-szépítését. Az építkezés szuperintendánsává kinevezett Primaticcio tervezte a díszes kéményeiről és szembenálló lépcsőiről ismert Belle Cheminée-szárnyat. 1565-ben a francia vallásháború fellángolása miatt vizesárokkal vették körbe az épületegyüttest.
IV. Henrik (1570–1610) bélyeg|300px|A IV. Henrik által építtetett Szarvas-galéria (Gallerie des Cerfs) IV. Henrik jóval többel járult hozzá a kastélyhoz, mint Henrik vagy Katalin. Két újabb pavilonnal (Tiber és Luxembourg) nyugati irányban kibővítette az Ovális udvart. 1601–1606 között az udvar összes homlokzatát átépíttette, hogy jobban harmonizáljanak egymással, a keleti oldalon pedig egy monumentális kupolás-boltíves kapuzatot(porte du Baptistère) húzatott fel. 1606–1609 között egy új udvar, a Cour des Offices (vagy IV. Henrik-negyed) létesült, amelynek épületeiben a konyhák és a szolgák, udvari tisztségviselők lakhelyei kaptak elhelyezést. A régi Diana-kert mentén felépült a Diane de Poitiers- és a Szarvas-galéria. A király egy beltéri teniszpályát (Jeu de paume) is létesített, amely akkor a legnagyobb volt az egész világon.Salmon, 10. o. Ekkor épült a nagy halastó mellett a legnagyobb épületéről elnevezett La Belle Cheminée-szárny.
A belső tereket a "második fontainebleau-i iskola" művészei dekorálták. A Szentháromság-kápolna díszes belső tere Martin Fréminet érdeme, míg a szalonok falaira Ambroise Dubois és Toussaint Dubreuil hősöket ábrázoló festményei kerültek.
IV. Henrik sok gondot fordított a kastély parkjára és kertjeire is. Még Medici Katalin létesítette az északi oldal mentén a Királyné- vagy Diana-kertet, közepén a Tommaso Francini által készített Diana-szökőkúttal. IV. Henrik kertésze, Claude Mollet ezt hatalmas virágágyásokkal, régi szobrokkal ékesítette és sétálóösvényekkel jókora négyszögekre osztotta fel. A kastély déli oldalán a király újabb, fenyőkkel, szilfákkal, gyümölcsfákkal beültetett parkot hozatott létre, valamint ásatott egy 1200 méter hosszú csatornát.
XIII. Lajostól XVI. Lajosig bélyeg|300px|A kastély és kertjei a 17. században (Tommaso Francini rajza) bélyeg|300px|A XV. Lajos által építtetett Gros Pavilion XIII. Lajos a fontainebleau-i kastélyban született és itt is keresztelték meg. Ő fejeztette be a Szentháromság-kápolna dekorációját és Jean Androuet du Cerceau-val átépíttette a Fehér Ló-udvar (Cour de Cheval Blanc) híres patkólépcsőjét. A király halála után özvegye, Ausztriai Anna átdekoráltatta az Anyakirálynő-szárny (Aile des Reines Mères) lakosztályait, amelyeket eredetileg még Primaticcio tervezett.Salmon, 12. o.
XIV. Lajos több időt töltött a kastélyban mint bármelyik elődje; minden évben nyár végén-ősz elején itt vadászott. Az épületegyüttes külsején nem sokat változtatott, de szeretője (majd felesége), Maintenon márkiné számára új lakosztály létesített; az I. Ferenc-galéria mentén lebontatta a helyiségeket, hogy a királyi hercegek új lakhelyet kaphassanak és a királyi lakosztályon is végeztetett kisebb változtatásokat. Építésze, Jules Hardouin-Mansard a Szarvas- és a Diana-galéria mentén újabb szárnyat adott az együtteshez. A parkokat és kerteket az új francia stílus szerint áttervezték. A IV. Henrik által a nagy halastó melletti építtetett függőkertet lebontották és helyette a tó szigetén kis pavilon épült.
1685. október 22-én XIV. Lajos a kastélyban írta alá a fontainebleau-i ediktumot, amelyben visszavonta IV. Henrik hugenottáknak kedvező türelmi rendeleteit. A király az épületben fogadta számos vendégét, mint például Krisztina svéd királynőt, aki lemondása után látogatta meg. A királynő itt gyanúsította meg főlovászmesterét (és feltehetően szeretőjét), Gian Rinaldo Monaldeschi márkit, hogy államtitkokat ad át az ellenségeinek. Szolgái végigkergették a márkit a kastély termein, majd leszúrták. XIV. Lajos udvariasan nem rótta fel Krisztinának a gyilkosságot, aki folytathatta útját.
1717. május 19-20-án a nyugat-európai körúton lévő Nagy Péter orosz cár vendégeskedett a kastélyban. A cár részt vett egy szarvasvadászaton és egy banketten, de mint emlékirataiból kiderült nem tetszett neki a francia vadászati stílus és a kastélyt is túl szűkösnek ítélte meg a többi francia palotához képest. Panaszkodott a borra (inkább a sört szerette) és hogy hozzá képest a francia udvaroncok túl későn kelnek fel.Мезин С.А. Взгляд из Европы: французские авторы XVIII века о Петре I. Саратов, 2003. (In Russian).Buvat J. Journal de la régence. T. 1. P. 269–270; Майков Л. Н. Современные рассказы... // Русский архив. 1881. Кн. 1, № 1. С. 12–13.
bélyeg|bal|XIV. Lajos vadászata a fontainebleau-i kastély szomszédságában (Pierre-Denis Martin képe) XV. Lajos elődjénél lelkesebben fogott a kastély renoválásához. 1737-38-ban a Szarvas-galériától keletre új udvart (Cour de la Conciergerie vagy Cour des Princes) hozott létre nagyszámú udvaronca elszállásolására. A Fehér Ló-udvaron az Ulysées-galéria szárnyát lebontották és két részletben (1738–1741 és 1773–74) új épületeket húztak fel a helyén.
1750-ben a király megbízta Ange-Jacques Gabrielt egy új szárny építésével Cour de la Fontaine és a halastó mentén. A régi Pavilion des Poeles-t lebontották és helyére felhúzták a látványos Gros Pavilion-t, amelyben a király és a királyné pazar díszítésű lakosztályai kaptak helyet. Új tanácstermet kapott a királyi tanács, amelyet François Boucher, Carle Vanloo, Jean-Baptiste Marie Pierre és Alexis Peyrotte festményei ékesítettek. A Belle Cheminée-szárny földszintjén egy kicsiny, de pompásan feldíszített színházat rendeztek be.
XVI. Lajos további lakhelyet létesített udvaroncai számára. Az I. Ferenc-galéria mentén új, lakosztályokat tartalmazó épületet emeltek, amely azonban elzárta a galéria északi ablakaiból a kilátást. A királyné (Marie-Antoinette) számára 1777-ben török stílusú szalont, 1786–1787-ben játékszobát és arabeszk stílusú budoárt rendeztek be. Lajos és Marie-Antoinette 1786-ban, három évvel a forradalom kitörése előtt járt utoljára Fontainebleau-ban.Salmon, 14. o.
A forradalom és I. Napóleon bélyeg|300px|Napóleon elbúcsúzik a gárdától a Becsület-udvaron bélyeg|300px|Az asztal, amelyen Napóleon aláírta lemondását elbai száműzetése előtt A francia forradalom során a kastély nem szenvedett komolyabb károkat, de valamennyi bútort elárverezték. Az épületbe Seine-et-Marne megye központi iskolája költözött, majd 1803-ban Napóleon egy katonaiskolát szállásolt el benne. Mikor felmerült császárrá koronázása, Napóleon kezdet gondot fordítani a régi rezsim palotáinak és egyéb, presztízst emelő épületeinek és szokásainak megőrzésére. 1804-ben Fontainebleau-ban fogadta VII. Piusz pápát, aki a koronázására utazott Franciaországba. Erre az alkalomra a kastélyt ismét rendbehozták és empire stílusban bebútorozták, a pápa számára külön lakosztályt létesítettek. A királyi hálószobát ekkor alakították át császári trónteremmé. Napóleon a Fehér Ló-udvart (Cour du Cheval Blanc) átnevezte Becsület-udvarrá (Cour d'Honneur). Az udvarban fekvő Ferrare-szárnyat lebontották és helyére díszes vaskerítést és kaput állítottak; így a kastély homlokzata látványosabbá vált. A Diana- és Fenyőkertet újratelepítették és az akkor divatos angol stílusban újították meg.
Napóleon el volt foglalva hadjárataival, így a kastélyban csak szórványosan fordult meg. 1812 és 1814 között Fontainebleau-ban tartották őrizetben VII. Piusz pápát. 1810. november 5-én a kápolnában keresztelték meg a császár unokaöccsét, a leendő uralkodót, III. Napóleont. Keresztapja a császár, keresztanyja Mária Lujza császárné volt.Séguin, 1990, 26. o.