Joseph Fidler "Joe" Walsh (Wichita, Kansas, 1947. november 20. ‒ ) ötszörös Grammy-díjas amerikai gitáros, énekes, zeneszerző és lemezkiadó. Több mint 40 éves karrierje alatt öt sikeres rockzenekar tagja: James Gang, Barnstorm, Eagles, The Party Boys és Ringo Starr & His All-Starr Band. Az 1990-es években szintén tagja volt a rövid életű The Best supergroupnak. Sikerei voltak egyéni előadóművészként és stúdiózenészként is, közreműködve sok más művész felvételein. 2011-ben a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb gitárosának listáján az 54. helyezett volt.
A 60-as évek közepén, miután a Kent State University egyetemre járt, Walsh számos helyi ohioi zenekarral játszott, mielőtt országos közönség előtt is bemutatkozott a James Gang együttes tagjaként, amelynek a "Funk #49" dala kiemelte gitáros és énekes képességeit. Miután a James Gang 1972-ben felbomlott, megalakította a Barnstorm zenekart, egyetemi barátjával Joe Vitale-val és Kenny Passarelli basszusgitárossal Colorado-ból, ahova Ohio-ból költözött. A zenekar három év alatt három albumot adott ki, és ezeket mint Walsh szóló projektjeit forgalmazták. Az utolsó Barnstorm albumon, az 1974-es So What címűn, többen vendégszerepeltek az Eagles együttesből, amelyik szintén Walsh producerével Bill Szymczyk-kel kezdett dolgozni.
Az Eagles alapító tagja, Bernie Leadon távozása után Szymczyk javaslatára, Walsh 1975-ben csatlakozott a zenekarhoz mint billentyűs és gitáros, és a Hotel California lett az első album a zenekarral. 1998-ban a Guitarist brit magazin közvélemény-kutatásán a "Hotel California" a gitárszólóit választották minden idők legjobbjának, amelyet Walsh és Don Felder játszott. A Guitar World magazin a "Top 100 Guitar Solos" listáján nyolcadik helyet szerezte meg.
A különböző zenekaraival végzett munkája mellett tizenkét szólóstúdióalbumot, hat válogatásalbumot és két koncertlemezt adott ki. A legsikeresebb számai a következők voltak: "Rocky Mountain Way", "Life's Been Good", "All Night Long", "A Life of Illusion" és "Ordinary Average Guy".
Az Eagles tagjaként 1998-ban a Walsh is bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be, majd 2001-ben a Vocal Group Hall of Fame-be. Az Eagles-t tekintik az 1970-es évek egyik legbefolyásosabb zenekarának és továbbra is a legtöbb lemezt eladó amerikai zenekar a történelemben. Walsh zenei kreatív hozzájárulása számos jó rockzenész megbecsülését kivívta, köztük Jimmy Page a Led Zeppelin-ből, aki ezt mondta róla: "Fantasztikus érzéke van a hangszerhez. Még a James Gang idejéből szerettem a stílusát." Eric Clapton azt nyilatkozta: "Ő az egyike a legjobb gitárosoknak, akik előkerülnek egy jó ideig. Nem sok lemezt hallgatok, de az övéit igen." A The Who gitárosa, Pete Townshend szerint: "Joe Walsh könnyed és intelligens zenész. Nem sok ilyen szaladgál közöttünk."
Korai évek Robert Newton Fidler fiaként, Alden Anderson Fidler és Dora Jay Newton unokájaként született. Édesanyja klasszikusan képzett zongorista volt skót és német ősökkel. Mostohaapja, Walsh, ötéves korában fogadta örökbe, miután a biológiai apja egy repülőgép balesetben meghalt. Az 1950-es években általános gyakorlat volt a társadalombiztosítási, az iskolai és az egészségügyi nyilvántartásban, hogy a gyermekek felvették mostohaapjuk nevét. Így lett belőle Walsh, de megtartotta apja nevét is középső névként.
Walsh és családja több évig élt Columbus városában, Ohio-ban. Amikor tizenkét éves volt, New Yorkba költöztek. Később Montclair-ben, New Jersey-be laktak, ahol a Montclair High School gimnáziumba járt és oboá-n játszott az iskola zenekarában. A The Beatles sikerétől inspirálva, a helyi Montclair-i Nomads népszerű zenekarban basszusgitárosként kezdte a rockzenész pályafutását. A gimnázium után Walsh főiskolai tanulmányba kezdett a Kent State University egyetemen és közben Cleveland környékén különböző zenekarokban játszott, beleértve a Measles együttest is. Az első félév után otthagyta az egyetemet, hogy zenei karrierjére koncentráljon.
Zenei karrier
1965–1967: The Measles A The Measles egy ohioi garázs zenekart, amelyet 1965-ben alakított ki négy Kent State University hallgatója, közülük az egyik Joe Walsh volt. Az Ohio Express "Beg Borrow and Steal" című albumának két dalát a Walsh által vezetett Measles játszotta az "I Do It I Think Of You" és az "And It's True" címűt (mindkettőt Joe Walsh énekelte). Ezenkívül az "And It's True" instrumentális verzióját is felvették "Maybe" címmel, ami a "Beg Borrow and Steal" kislemez B-oldalán jelent meg. A Cameo-Parkway Studio úgy adta ki ezeket mint az Ohio Express dalai.
1968–1971: James Gang bélyegkép|Walsh a James Gang-gel, 1970 Az 1967-es karácsony táján James Gang gitáros Glenn Schwartz elhagyta a zenekart, hogy Kaliforniába költözzön, ahol megalakította a Pacific Gas & Electric zenekart. Néhány nappal az 1968-as újév után Schwartz egy barátja, Joe Walsh (The Measles együttesből), kopogott a Jim Fox dobos ajtaján és audiciót kért, hogy helyettesítse Schwartzot a zenekarban. Walsh-ot elfogadták, és rövid ideig öten játszottak benne, amíg Phil Giallombardo, aki még középiskolás volt, ki nem lépett. Bill Jeric és Walsh együtt dolgoztak a gitár részeken, de végül Jeric is távozott 1968 tavaszán. Az ő helyébe lépett a visszatérő Ronnie Silverman, aki leszerelt a katonaságtól.
1968 májusában a felléptek Detroitban, a Grande Ballroomban, a Cream együttes nyitózenekarként. Az utolsó pillanatban Silverman közölte a többiekkel, hogy nem fog fellépni velük. A zenekar, mivel kétségbeesetten szükségük volt a pénzre, három emberrel állt színpadra. Tetszett nekik a hangzásuk mint trió és úgy döntöttek, hogy így maradnak.
A zenekar menedzsere Mark Barger lesz, aki a "The Green Tambourine" című nagy sláger mögött is állt. Barger kapcsolatba hozta őket Bill Szymczyk-kel az ABC Records-tól, aki 1969 januárjában szerződtette őket az ABC új leányvállalatához, a Bluesway Records kiadóhoz.
Első albumukat, Yer 'Album címmel 1969-ben adták ki. 1969 novemberében a basszusgitáros, Tom Kriss úgy döntött, hogy nem foglalkozik többé zenével, és átadta a helyét Dale Petersnek aki addig az ET Hoolie-ban zenélt. Peters belépésével alakult ki az zenekar legsikeresebb felállása. Walsh a zenekar vonzerejének bizonyult, az innovatív ritmusának és kreatív gitár riffjeinek köszönhetően. Ismertető jele lett gitárjátékának "attack" (felfutás) hangzása, amit a hangszedők speciális bekötésével ért el. A James Gangnak több kisebb slágere volt, és a korai "album-orientált" rock képviselője lett. 1969-ben a producerük, Bill Szymczyk elintézte, hogy a zenekar szerepeljen a Zachariah című "elektromos nyugati" filmben , amelyben két James Gang dal hangzott el, a "Laguna Salada" és a "Country Fever" címűekkel. E két dal rögzítéséhez Kenny Weiss énekest szerződtették, hogy Walsh a gitározására összpontosítson. A két szám később megjelent a "The James Gang Greatest Hits" 2000-es újra kiadásakor.
Röviddel a második album, "James Gang Rides Again" kiadása előtt, a James Gang nyitózenekar volt a The Who legendás rockzenekarnak Pittsburgh-ben. Mielőtt tovább mentek Pete Townshend találkozott a James Gang-gal, és olyan jó benyomást keltettek benne, hogy meghívta őket a The Who következő európai turnéjára. Amikor Walsh-ot erről kérdezték, azt mondta: "Pete egy nagyon dallamos játékos, és én is. Azt mondta nekem, hogy nagyra becsülte a játékomat. Ez nagyon hízelgő volt, mert nem hittem, hogy ilyen jó vagyok."
A James Gang következő két albuma, a James Gang Rides Again (1970) és a Thirds (1971) olyan klasszikus számokat hozott, mint a "Funk #49" és "Walk Away". A James Gang Live at Carnegie Hall volt Walsh utolsó albuma velük, mivel elégedetlen volt a zenekar korlátaival.
1971–1973: Barnstorm 1971 decemberében Walsh elhagyta a James Gang-ot. Steve Marriott meghívta Angliába a Humble Pie zenekarba, mivel Peter Frampton kilépett, de ő visszautasította az ajánlatát. Ehelyett Coloradóba költözött, és megalakította a Barnstorm együttest, a dobos és multi-instrumentalista Joe Vitale-lal, valamint a basszusgitáros Kenny Passarelli-vel. Mindkét lemezük úgy jelent meg mint Walsh szólólemeze. A Barnstorm 1972 októberében mutatta be az azonos című debütáló albumot. Pete Townshend-től inspirálódva, Walsh ARP Odyssey szintetizátort használt ami nagy hatással volt az olyan dalokra, mint a "Mother Says" és a "Here We Go". Walsh kísérletezett akusztikus gitárral, slide-gitárral, fuzzboxokkal és billentyűs hangszerekkel, valamint gitárjával egyenesen egy Leslie 122 erősítőn keresztül futtatva, hogy orgonaszerű gitár hangokat kapjon. Az album jó kritikákat kapott, de csak mérsékelt kereskedelmi sikere volt. Az 1973 júniusában kiadott The Smoker You Drink, the Player You Get, Walsh neve alatt került forgalomba (bár hivatalosan Barnstorm album) és meghozta a várt áttörést. Az Egyesült Államok Billboard listáján 6. helyre jutott. A fő "Rocky Mountain Way" című számot sokat játszották a rádiók, és elérte a 23. helyet az US Top 40 listán. Új tag volt a billentyűs Rocke Grace és Walsh osztozott az zeneszerzésben és az éneklésben a zenekar három másik tagjával. Ennek eredményeképpen sokféle stílus került terítékre ezen az albumon. Vannak blues, jazz, népi, pop és karib zenei elemei. 1974-ben Barnstorm feloszlott és Walsh szólókarrierbe kezdett.
1974-ben Walsh slide-gitározott az egykori Barnstorm zenekar tagjának, Joe Vitale-nak, a Roller Coaster Weekend című debütáló szólóalbumán.
1975–1980: Eagles thumb|250px|Walsh slide-gitározik (1975) 1975-ben Walsh-ot meghívták, hogy csatlakozzon Eagles-hez Bernie Leadon helyettesítésére. Kezdetben aggodalmak voltak Walsh beilleszkedésével kapcsolatban, különösen a dobos és vezető énekes, Don Henley részéről, mivel túlságosan "vadnak" tartották "Eagles"-hez.
Az 1976. december 8-án kiadott Hotel California volt a zenekar ötödik stúdióalbuma, és az első amelyen Walsh szerepelt. Az album másfél évig készült, egy folyamat, amely a turnézás mellett kikészítette a zenekar tagjait.
Az album második kislemeze a "Hotel California" volt amelyik az 1977-es májusi listák első helyén szerepelt, és a "Take It Easy" és a "Desperado" dalokkal az együttes ismertető jele lett. Henley énekelt, Felder és Walsh játszotta a gitárduettet.
Az Eagles 1977-ben felvételstúdióba vonult, hogy megkezdje munkáját a következő, The Long Run című albumán. Az album két év alatt készült el, és 1979. szeptember 24-én jelent meg a lemezboltokban. Számos zenész kritikusnak csalódottságot okozott, hogy nem ért a " Hotel California" szintjére, azonban hatalmas kereskedelmi sikernek bizonyult. Az album a listák első helyére került és 7 millió példányban adtak el. Emellett három Top 10 kislemez is született belőle – a "Heartache Tonight", a "Long Run" és az "I Can't Tell You Why". Walsh szerzeménye az "In the City" szintén sikert aratott. A zenekar két karácsonyi dalt is rögzített, "Funky New Year" és "Please Come Home For Christmas" címűt, melyeket 1978-ban kislemezen adtak ki és elérte a 18. helyet a listákon.
1980-ban a zenekar felbomlott.
1973–2012: Szólókarrier bélyegkép | Walsh koncerten Gulfstream Park Hallandale Beach, Florida, 2006
Walsh tizenkét szólóalbumot adott ki.
Első szólóalbumát amely nem tekinthető Barnstorm projektnek, 1974 decemberében adta ki, So What címmel, amely több introspektív anyagot tartalmazott, mint például "Help me through the night" és" Song For Emma ", egy megemlékezés Walsh lányának, akit egy előző évben autóbalesetben halt meg. Néhány zeneszámon Don Henley, Glenn Frey és Randy Meisner hozzájárult vokállal.
1976 márciusában kiadott You Can't Argue with a Sick Mind élő albumán, szintén szerepelt az Eagles.