A Mogwai (kiejtése: ) egy 1995-ben Glasgow-ban alapított posztrock zenekar. Jelenlegi tagjai Stuart Braithwaite (gitár, ének), Dominic Aitchison (basszusgitár), Martin Bulloch (dob) és Barry Burns (gitár, zongora, szintetizátor, ének).
Dalaik általában hosszú, dinamikus gitárjátékok, melodikus basszusgitár-szólamokkal, valamint torzítás és effektek sűrű használatával kiegészítve. Az évek során több kiadóval is szerződtek, először a Chemikal Undergrounddal, majd később a Play It Again Sammel, az Egyesült Államokban pedig a Matadorral, ma viszont saját kiadójuk van (Rock Action Records), az USA-ban pedig a Sub Pop jelenteti meg számaikat. Kezdetben sokat dolgoztak együtt John Peellel: 1996 és 2004 között hét dalt is felvettek; ezen kívül pedig Peel a Government Commissions: BBC Sessions 1996–2003 válogatásalbumban is közreműködött.
Történet Megalakulás Stuart Braithwaite és Dominic Aitchison 1991 áprilisában találkoztak először. Négy évvel később egy régi iskolatárssal, Martin Bullochhal megalapították a Mogwai-t. A név ötletét a Szörnyecskék című film adta, de Stuart szerint mindig is akartak egy jobb nevet, de mint sok másról, erről se sikerült megegyezniük. A szó kantoni nyelven „ördögi jellemet, ördögöt” jelent (kínaiul: 魔鬼, pinjin átírással: móguǐ, jűtphing átírással: mo¹gwai²; kiejtése: ).
1996 februárjában tűntek fel Tuner/Lover kislemezükkel, Summer című albumuk pedig az év végén felkerült a New Musical Express legjobb kislemezeinek listájára, melyen a New Paths to Heliconnal váltogatták helyüket. Első albumuk felvételéhez kiegészültek John Cummings gitárossal, és a Teenage Fanclub dobosával, Brendan O'Hare-rel.
Mogwai Young Team Az 1997 októberében kiadott lemezük a brit albumlista 75. helyén zárt. Az albumon közreműködik az Arab Strap zenésze, Aidan Moffat. Szólólemezeikkel először 1998-ban értek el áttöréseket, amikor a Magoo-val közös középlemezük, egy Black Sabbath-feldolgozás a lista 60., a Fear Satan feldolgozásuk pedig az 57. helyére került. Később is foglalkoztak feldolgozásokkal: Kevin Shields, Alec Empire és μ-ziq dalait is átdolgozták, valamint David Holmes és a Manic Street Preachers albumaiban is közreműködtek. A lemez megjelenése után O'Hare-t kirúgták a zenekarból (állítólag a többi tagot zavarta, amikor egy Arab Strap-koncert alatt végig beszélt).
Come On Die Young A kieső tag helyére Barry Burns került, aki korábban is furulyázott (néhányszor pedig zongorázott is) már az együttes koncertjein. Stuart elmondta, hogy azért hívták a zenekarba, mert szórakoztató személyiség. A lemez a brit lista 29. helyére került. A tagok névsora 1998-tól 2015 novemberéig változatlan maradt: ekkor John Cummings hagyta ott az együttest más elfoglaltságai miatt. Egyes dalokban és koncerteken Luke Sutherland játszik hegedűn (manapság pedig gitározik és énekel).
Rock Action 2001-es albumuk a 23. helyre került. Az előző lemezhez képest a gitárral szemben nagyobb hangsúlyt fektettek az elektronikus zenére. A megszokotthoz képest jóval több szám szerepel rajta, és több neves énekes (David Pajo, Slint; Gruff Rhys, Super Furry Animals és Gary Lightbody, Snow Patrol) is közreműködik rajta. Megjelenés után kiadták a My Father My King című dalt, mellyel az ebben az időszakban adott koncertjeiket zárták, és az együttes szerint a Rock Action stúdióalbum kiegészítő darabja.
Happy Songs for Happy People A 2003-ban megjelent Happy Songs for Happy People még több elektronikus hangzást és nagyobb hangszer-választékot vonultat fel. Ez volt az első, az Egyesült Államokban is megjelent lemezük, amely a Independent Albums listáján a 13. helyig jutott, valamint egy hétig szerepelt a Billboard 200-as toplistán. A kritikák kedvezőek voltak, habár a Pitchfork egy 2008-as cikke szerint ezek közepestől kedvelhetőig terjedtek. Néhányan pozitívumként hozták fel, hogy a zenekar hajlandó volt dinamikusabb hangzást adni dalainak; mások az albumot túl lágynak, kevésnek értékelték.
Mr Beast Az album 2006 márciusában jelent meg CD-n illetve díszdobozos kiadásban, amelyhez mellékelték a The Recording of Mr Beast werkfilmet tartalmazó DVD-t is; ez az album elkészülését mutatja be. A Creation Records elnöke, Alan McGee a lemezt a legjobb art rock albumként jellemezte a My Bloody Valentine Loveless albuma óta. Az AllMusic szerint „a Mogwai eddigi legkifinomultabb (kiadott) lemeze”.
The Hawk Is Howling Hatodik stúdióalbumuk felvétele 2007 végétől 2008 elejéig tartott, és 2008 szeptemberében jelent meg; ez az együttes első albuma, amely nem tartalmazott éneket. Producerei az együttes tagjai voltak, a felvételt Andy Miller (Chem19 Studios, Hamilton, Dél-Lankashire), a keverést pedig Gareth Jones (Castle of Dooms Studios, Glasgow) végezték. Az album két száma (Batcat és Devil Rides, utóbbi Roky Erickson közreműködésével) megjelent középlemez formájában is (Batcat címmel).
Burning és Special Moves 2010-ben megjelent az együttes első élőfilmje, a Burning, melyet Vincent Moon és Nathanaël Le Scouarnec forgattak; az alkotás 2010 februárjában debütált a glasgow-i filmfesztiválon; valamint az első élő albuma, a Special Moves. Előbbi nyolc felvételt, utóbbi pedig további kilencet tartalmaz a 2008–2009-es amerikai turnéról. A Special Moves volt az első kiadvány, ami a Mogwai saját lemezkiadója, a Rock Action Records gondozásában jelent meg; nevét a The Stooges gitárosáról, Scott Ashetonról kapta, aki nevét Rock Actionre változtatta.
Hardcore Will Never Die, But You Will 2010 szeptemberében az együttes szerződést bontott a Matador Recordsszal, és a Sub Pop kiadóval állapodtak meg. Stuart elmondása szerint az együttes új lemezen dolgozik, amely 2011 elején jelenhet meg. 2010. október 27-én jelentették be az új album címét. A Hardcore Never Die, But You Will 2011. február 4-én jelent meg a szigetországban, és az albumlista 25. helyére került. Egy kibővített kiadáson az albumhoz mellékelték Douglas Gordon és Olaf Nicolai 23 perces alkotását, a Music for a Forgotten Future (The Singing Mountain)-t. A stúdióalbumhoz kapcsolódóan három kislemez (Rano Pano, Mexican Grand Prix és San Pedro) jelent meg.
2012-ben megjelent az A Wrenched Virile Lore remixalbum, melynek címe a stúdiólemez anagrammája; többek között Xander Harris, The Soft Moon, Robert Hampson és Justin Broadrick Mogwai-feldolgozásait tartalmazza. A lemezt az Egyesült Államokban a Sub Pop, a világ többi részén pedig a Rock Action Records adta ki.
Rave Tapes 2013 júliusában a Zidane: A 21st Century Portrait című filmhez készített zenéjüket mutatták be. Új koncerteket is szerveztek: két napot töltöttek a Royal Festival Hallban, valamint a Camber Sandsben tartott All Tomorrow's Parties fesztiválon is felléptek.
Nyolcadik stúdióalbumukat 2013. október 28-án jelentették be. A lemez 2014. január 20-án jelent meg; az Egyesült Királyságban a Rock Action, Ausztráliában a Spunk, Japánban és Délkelet-Ázsiában a Hostess, az USA-ban pedig a Sub Pop adta ki egy nappal később. A Rave Tapes producere a Mogwai mellett Paul Savage volt. A bejelentéskor a Remurdered című dalt feltöltötték a Rock Action és a Sub Pop SoundCloud-fiókjaira. A brit albumlistán a tizedik helyen zárt, és a szigetországban ez volt a 2014-ben legtöbbet eladott bakelitformátumú lemez.
2014. december 1-jén, saját kiadójuk gondozásában jelent meg a Music Industry 3. Fitness Industry 1. középlemez, amelyen három feldolgozás található a Rave Tapes dalai közül, valamint három másik, a Blanck Mass, a Pye Corner Audio és Nils Frahm által készített átdolgozás. A lemezt Glasgow-ban, Paul Savage segítségével vették fel.
2015 júniusában a brit szigeteken több telt házas koncertjük is volt. A 20. születésnap megünneplésére két napot töltöttek a Camden Roundhouse-ban. Az All Tomorrow's Parties fesztivál közbenjárásával több, londoni eseményt is felügyeltek, amelyek „próbára és kíváncsivá tették, valamint inspirálták” őket. A fellépők között voltak a The Jesus and Mary Chain, a Public Enemy, és a Godspeed! You Black Emperor.} Október 23-án jelent meg a Central Belters visszatekintő album, amelyet három CD-n, illetve hat hanglemezen jelent meg.
2015. november 15-én jelentették be, hogy John Cummings, a zenekar gitárosa más elfoglaltságai miatt kilépett.
Every Country's Sun 2016 áprilisában Braithwaite a Guardiannek elmondta, hogy új dalokat írnak, majd az USA-ba utaznak, ahol Dave Fridmannel, a Rock Action producerével együtt dolgoznak egy új albumon. November 25-én Fridmann megerősítette, hogy elkezdték a munkálatokat. 2017. március 4-én az együttes bejelentette, hogy az Abbey Road Studiosnál már a maszterelésen dolgoznak. Ezzel együtt elmondták, hogy egy év végi turnéra indulnak, októberben Európában, novemberben Amerikában, decemberben pedig Glasgow-ban lépnek fel.
2017. május 14-én bejelentették, hogy az új lemez címe Every Country's Sun lesz, ami szeptember 1-jén fog megjelenni; ezzel egy időben pedig megosztották a Coolverine című dalt. Június 2-án előre nem jelezve felléptek a barcelonai Primavera Sound fesztiválon, ahol a teljes albumot előadták.
Filmzenék és más alkotások 2006-ban a zenekar elkészítette a Zidane: A 21st Century Portrait című film zenéjét, melyet album formájában 2007-ben adtak ki. Auto Rock című dalukat felhasználták Michael Mann 2006-os Miami Vice-jában. Clint Mansellel és a Kronos Quartettel együttműködve részük van a 2006-os A forrás zenéjének elkészültében. Szerepelnek a 2009-es Introspective című, posztrock témájú dokumentumfilmben. 2010 áprilisában az Amnesty International PEACE projektje részére írtak egy dalt. 2012-ben ők komponálták a francia Canal+ csatornán futó Visszajárók sorozat zenéjét, melyet középlemez formájában 2013. február 25-én adtak ki. A Kids Will Be Skeletons című számuk szerepel a 2015-ös Life Is Strange című játékban.
2015-ben ők készítették el Mark Cousins Atomic, Living in Dread and Promise dokumentumfilmjének betétjét. Az átdolgozott anyag Atomic néven 2016. április 1-jén jelent meg saját kiadójukon keresztül. 2016. május 1-jén Ausztriával kezdve európai és japán turnéra indultak, ahol koncertjeiken a háttérben a film forgatásáról vetítettek részleteket. 2017 januárjában Amerikában is bemutatták az albumot.
Zenei stílus A formációra a Fugazi, MC5, My Bloody Valentine, Sonic Youth, Pixies, The Cure és a posztrock-úttörő Slint együttesek gyakoroltak hatást. Első albumukat így jellemezték: „lenyűgözően dinamikus… észrevétlenül [vált] a nyugtató zenéről az idegölő fehérzajra és kalapácsütésre”. A SPIN egy 1999-es számában Douglas Wolk a következőket írta a Mogwairól: „Kompozícióik bővültek és egyszerűbbek lettek, néha egy-két arpeggio akár tíz percig is ismétlődik; ez inkább a Slintre, mint bármely más bandára emlékeztet.” Barry Burns egyszer egy interjúban elmondta, hogy nem szeretik, ha szigorúan kategóriákba sulykolják a posztrockot, ők inkább részletesen vizsgálnak minden egyes számot.
Braithwaite a szövegek hiányáról a következőt mondta:
Tagok Jelenlegi Stuart Braithwaite – gitár, basszus, ének (1995 – ) Dominic Aitchison – basszus, gitár (1995 – ) Martin Bulloch – dob (1995 – ) Barry Burns – gitár, basszus, billentyűsök, szintetizátor, furulya, ének (1995 – )
Korábbi Brendan O’Hare – billentyűsök, gitár (1997) John Cummings – gitár, laptop (1995 – 2015)
Közreműködők Luke Sutherland – hegedű, gitár, ének, ütőhangszerek (1998 – ) James Hamilton – dobok (Martin Bulloch helyett) (2011 – 2013) Scott Patterson – gitár (John Cummings helyett) (2015) Alex Mackay – gitár, billentyűsök (Atomic turné) (2016 – )
Diszkográfia
Stúdióalbumok Mogwai Young Team (1997) Come On Die Young (1999) Rock Action (2001) Happy Songs for Happy People (2003) Mr Beast (2006) The Hawk Is Howling (2008) Hardcore Will Never Die, But You Will (2011) Rave Tapes (2014) Every Country’s Sun (2017) As the Love Continues (2021) The Bad Fire (2025)
Középlemezek (EP-k) 4 Satin (1997) Mogwai Fear Satan Remixes (1998) No Education = No Future (Fuck the Curfew) (1998) EP (1999) EP+6 (2000)