A Biblia írói több mint egy évezreden át írták a Biblia könyveit. Néhány könyv egy író munkája, míg más (egyetlen) könyv több szerzőé, de a könyvek nagy része különféle szerkesztéseken ment át, míg a ma ismert formájukban létrejöttek.
A hagyomány sokáig Mózest azonosította a Tóra szerzőjeként, Ezsdrást pedig további szerkesztőként. Szerintük Dávid király írta a Zsoltárokat, míg Salamon a Példabeszédeket és az Énekek Énekét. Bár a héber Biblia ritkán nevezi meg az íróit, az ókori közel-keleti prehellenisztikus világban a könyveket az írástudó közösségek készítették, őrizték és adták tovább.
Az alábbi cikk a modern bibliakutatók kutatásán, továbbá a keresztény és a zsidó vallási hagyományok nézetein alapul.
Isteni szerzemény A zsidóság szent könyve a Héber Biblia (Ószövetség); míg a kereszténység számára ez kibővül az őskeresztények által írt Újszövetséggel. Mindkét vallás a saját Szentírását Isten a prófétákon és a szent embereken keresztül közölt kinyilatkoztatásának tekinti.
A Timótheoszhoz írt 2.levél alapján (amelyet korábban Pál apostolnak tulajdonítottak): <blockquote> “A teljes Írás Istentől ihletett” 2Tim 3,16 </blockquote> – így a kereszténység jórésze magát Istent tekinti a Biblia szerzőjének, míg a Bibliai írói nézetük alapján csupán közvetítők voltak. Ezt a hitet kapcsolták a Biblia tévedhetetlenségéhez is.
A babiloni Talmud rabbijai szerint Isten a Tórát (Mózes első öt könyve) Mózesnek diktálta, próféciákat (jóslatokat) mutatott a prófétáknak, és inspirálta a Ketuvimot (az Ószövetség befejező részét) a Szent Lélek által. A korai egyházatyák egyetértettek abban, hogy az írások Isten által lettek ihletve, vagy lediktálva, viszont abban már nem, hogy melyik volt szentírás: ennek köszönhetően az ortodox egyház és a római katolikus egyház néhány könyvet inspiráltnak tart, viszont a protestantizmus nem. Egy ehhez hasonló vita épült az Újszövetség köré is, míg az i. sz. 4. században le nem záródott.
Az Isten által szerzett írások természete sokáig a viták főtárgya volt. Luther Márton szerint az emberi írók Isten diktálása után szerezték az írásokat, ugyanezt vallotta XIII. Leó pápa is a 19. században, viszont a 20. században számtalan katolikus és protestáns teológus is eltávolodott ettől a meghatározástól, és az emberi szerzőkre fektették inkább a hangsúlyt. A mai kutatói körök zömmel elutasítják azt a feltevést, hogy a Biblia írásai tévedhetetlen isteni eredetűek (→ bibliai tévedhetetlenség). A teológusok látszólag egyetértenek, hogy a Biblia igaz, de jelentős nézetkülönbségeik támadtak az igaz voltának a jelentéséről és annak mértékéről.
Még konzervatív tudósok is elfogadták a tényt, miszerint például Izajás (Ésaiás) – az Ószövetségben található egyetlen könyvének – több szerzője van és például Pál második levele a korinthosziakhoz valójában két egybeírt levél.
Héber Biblia (Ószövetség) A Héber Biblia (másképp Tanakh), azon írásokat foglalja össze, melyet a judaizmus használ Bibliaként; ugyanezek a könyvek, kicsit eltérő sorrendben, megegyeznek a protestáns Biblia Ószövetségével. A lent látható sorrend a Héber Biblia sorrendjén alapul.
Tóra (Mózes könyvei) jobbra|bélyegkép|A Tóra egy kézírásos példánya A Héber Biblia első fejezete a Tóra, melynek jelentése „utasítás” vagy „törvény”; szaknyelven sokszor említik görög nevén, Pentateuchként („öt tekercs”). A következő könyvek alkotják: Genesis (Teremtés), Exodus (Kivonulás), Léviták, Számok és Deuteronomium (2. Törvénykönyv). Ezek a könyvek kezdik minden keresztény Biblia Ószövetségét.
A rabbi hagyomány szerint a Tóra öt könyvét (Pentateuchus) Mózes írta, kivéve az 5. könyv (Deuteronomium) utolsó nyolc versét, mely a halálát írja le. Ma már azonban a tudósok legnagyobb része azonban egyetért abban, hogy Mózes öt könyve nem egy szerző által lett létrehozva, és hogy ezek összeállítása is évszázadokba telt.
Az első négy könyv A 19. század végétől a bibliakutató teológusok között többnyire egyetértés van, miszerint Mózes első négy könyve (Genesis, Exodus, Léviták, Számok) négy, egymástól független dokumentum összeállításából jött létre, amiket a következő néven ismernek:Gordon Wenham, "Pentateuchal Studies Today," in Themelios 22.1 (October 1996): 3–13. Jahvista forrás, Elohista forrás, Deuteronómista forrás, Papi forrás. Ez a nézet számos felülvizsgálaton ment keresztül,Van Seters (1997), p.16 és arra jutottak, hogy Mózes könyvei fokozatosan lettek összeállítva, egy hosszabb idő eltelte alatt. A kutatások alapján a könyvek végső változatának kialakulását időben későbbre helyezték, a Kr. e. 5. század köré, amikor Júda perzsa uralom alatt állt.Ska, Jean-Louis, "Introduction to reading the Pentateuch" (Eisenbrauns, 2006) pp.217 ff.
Az ötödik könyv A Deuteronomium (Mózes ötödik könyve) az előző négy könyvtől jelentősen eltér. Helye a dokumentarista hipotézisben rendhagyó, mivel a négy első könyvvel ellentétben, egyetlen „forrásra” utal.Miller, Patrick D., Deuteronomy (John Knox Press, 1990) pp.2–3. Az elkészültének folyamata valószínűleg több száz évet igénybe vett, a Kr. e. 8. századtól egészen a Kr. e. 5.–4. századig.Deuteronomy by Patrick D. Miller (John Knox Press, 1990) pp.2–3. Íróit profetikus körökként azonosították (különösen Hóseás próféta), továbbá lévita papok, bölcselők és írástudók személyei.
Könyv A hagyomány alapjána szerző és megírása A modern bibliatudomány alapjána szerző(k) és megírása Mózes első négy könyve(Genesis, Exodus, Léviták, Számok) Mózes, Kr. e. 15–13. század Egymástól független, négy dokumentum összeállításából jöttek létre,a végleges változat a száműzetés után, Kr. e. 5.–4. században alakult ki.Carr, David (2000). "Genesis, Book of" . A Freedmanben David Noel; Myers, Allen C. (szerk.). Eerdmans Dictionary of the Bible . Eerdmans. Enns, Peter (2012). The Evolution of Adam. Baker Books. Mózes ötödik könyve Mózes, Kr. e. 15–13. század Különböző személyek. Az 5–26. rész feltehetőleg a Kr. e. 7. század végén, Jósiás uralkodása (Kr.e. 641–609) idején született.Rogerson, John W. (2003b). "Deuteronomy". In Dunn, James D. G.; Rogerson, John William (eds.). Eerdmans Commentary on the Bible. Eerdmans. A könyv a száműzetés alatt (Kr.e. 586–539) a 1–4. és a 29–30. fejezetekkel bővül. A száműzetés után (Kr. e. 5–4. század) a 19–25. fejezetek kibővülnek és a könyv a 27. és 31–34. fejezetekkel lesz kiegészítve.
Egyesek kutatók az 5–26.résznél más dátum mellett érveltek, akár Manassé uralkodása alatt (Kr.e. 687–643), illetve a végleges változatnál a száműzetés utáni utáni időszakban (K.e. 6–4. század).Stackert, Jeffrey (2022). Deuteronomy and the Pentateuch. Anchor Yale Reference Library. Yale University Press. Davies, Philip R. (2013). Rethinking Biblical Scholarship. Changing Perspectives. Vol. 4. New York: Routledge.
Az elmúlt évtizedekben több tudós bírálta a négy forrás alapú modellt, és számos más megközelítés is megjelent. Így például egyesek úgy gondolják, hogy a Tóra fő narratíváját az idők során további anyaggal „kiegészítették”. Ezen kívül más nézetek is megjelentek.
Próféták bélyegkép|A 20. századi dokumentarista hipotézis diagramja. J: Jahvista forrás (i.e. 10–9. század) E: Elohista forrás (i.e. 9. század) Dtr1: korai (i.e. 7. század) deuteronomi forrás Dtr2: későbbi (i.e. 6. század) deuteronomi forrás P*: Papi forrás (Kr. e. 6–5. század) D†: Deuteronomi R: Redaktor DH: Deuteronomista történelem ( Józsué könyve, Bírák, Sámuel könyvei, Királyok könyvei Korai próféták és történeti könyvek A korai próféták (héber: Nevi'im Rishonim נביאים ראשונים), alkotják a Héber Biblia (Ószövetség) második fejezetének első részét, a Nevi'im-et, mely „prófétákat” jelent.
A Kr. u. 2. századbeli zsidó hagyományok szerint Józsué könyvét Józsué szerezte, A Bírák könyvét és Sámuel könyveit Sámuel próféta (néhány szakaszt Gád és Nátán próféta) és a Királyok könyveit pedig Jeremiás.Graham, M.P, and McKenzie, Steven L., "The Hebrew Bible today: an introduction to critical issues" (Westminster John Knox Press, 1998) p.57 1943 óta a tudósok többsége elfogadta Martin Noth nézetét, miszerint a Deuteronomion, azaz Józsué, Bírák, Sámuel és a Királyok könyvei összetartoznak, amit „deuteronomista történelemnek” hívnak,Knoppers, Gary, and McConville, J. Gordon, (eds), "Reconsidering Israel and Judah: recent studies on the Deuteronomistic history" (Eisenbrauns, 2000) mert nyilvánvalóan a szövetségre helyezi a hangsúlyt, ahogyan az Mózes 5. könyvében látható.
Noth vallta, hogy a „deuteronomista történelem” egyetlen író műve volt, aki a babiloni fogság alatt élhetett (Kr. e. 586-539). Ő kiindulópontként a Deuteronomion egyik korábbi verzióját használta, mely Jósiás király uralma alatt készülhetett (Kr. e. 7. század vége).Garry Knoppers, Is There a Future for the Deuteronomistic History?, in Romer, Thomas, "The Future of the Deuteronomistic History" (Leuven University Press, 2000), p.119Frank Moore Cross később azt mondta, hogy ez a forrás egy korábbi verziója Jeruzsálemben, Jósiás ideje alatt állt össze; ez az első verzió. A kutatók később újabb író-szerkesztőket fedeztek föl.Eynikel, Erik, "The reform of King Josiah and the composition of the Deuteronomistic history" (Brill, 1996) pp.14ff Az 1990-es években néhányan elkezdték megkérdőjelezni a Deuteronomista történelem létezésétEynikel, Erik, "The reform of King Josiah and the composition of the Deuteronomistic history" (Brill, 1996) p.14ff és a könyvek eredetének kérdése tovább is vitatott.Romer, Thomas, "The Future of the Deuteronomistic History" (Leuven University Press, 2000) pp.120ff
Míg a szöveg valószínűleg némi szerkesztésen esett át az idők során, a tudósok általában úgy vélik, hogy a Krónikák könyvei elsősorban egyetlen szerző munkája, a narratíva általános egysége miatt. A szerző kiléte ismeretlen, bár egyes zsidó és keresztény hagyományok Ezsdrásnak tulajdonítják. Sok tudós úgy véli, hogy a szerző egy lévita pap volt, aki valamikor a babiloni száműzetés után Jeruzsálemben élt.
Későbbi próféták jobbra|bélyegkép|Egy részlet a Holt-tengeri tekercsek között talált Izajás könyvéből A prófétai könyvek, mint például Ézsaiás, Jeremiás, Ámós, Sofóniás stb. szerzőségét hagyományosan annak a prófétának tulajdonítják, akiről az adott könyvet elnevezték, de sok mai bibliatudós alapján a kérdés jóval összetettebb, a későbbi írók és szerkesztők – talán az eredeti próféta tanítványai illetve mások is – szerepet játszottak a könyvek összeállításában, időnként a megírásában is.https://biblecentral.info/topic-guides/biblical-authorship/
Izajás (Ésaiás) A tudósok úgy vélik, hogy két vagy három fő részre kell osztani, ahol az Ézsaiás 1–39 fejezeteit általában az eredeti Ézsaiásnak, míg az Ésaiás 40–66-ot egy vagy több későbbi írónak tulajdonítják, akikre jellemzően „Deutero-” (második-) és „Trito-” (harmadik-) Ézsaiás néven hivatkoznak.
Mai kutatók Izajás (Ésaiás) könyvét leginkább három részre osztják: „Első Izajás” (1-39. fejezetek), melyben a Kr. e. 8. századi Izajás próféta szavait és tanítványainak későbbi kibővítéseit tartalmazza; „Deutero (második)-Izajás” (40-55. fejezetek), szerzője egy ismeretlen zsidó, aki Babilonban élt a babiloni fogság utolsó éveiben; „Trito (harmadik)-Izajás” (56-66. fejezetek), Deutero-Izajás ismeretlen jeruzsálemi tanítványai, a babiloni fogság után (habár számos tudós úgy véli, hogy az 55-66. fejezeteket Deutero-Izajás írta Babilon bukása után.)Blenkinsopp, Joseph, "A history of prophecy in Israel" (Westminster John Knox, 1996) p. 183
Jeremiás