thumb|250px|De Lorean DMC–12 modellautók, az első az eredeti, a második a filmben is használt autó mása, tetején az áramszedőkkel

A Vissza a jövőbe (eredeti cím: Back to the Future) 1985-ben bemutatott sci-fi-filmvígjáték, amely a Vissza a jövőbe trilógia első része. A filmet Robert Zemeckis rendezte, és közösen írta Bob Gale-lel, a zenéjét Alan Silvestri szerezte, a producere Steven Spielberg volt. A főbb szerepekben Michael J. Fox, Christopher Lloyd és Lea Thompson látható. Az Amblin Entertainment készítette, a Universal Pictures forgalmazta.

Amerikában 1985. július 3-án, Magyarországon 1987. október 15-én, felújított változattal 2015. október 15-én mutatták be a mozikban. Új magyar szinkronnal 2002. október 1-jén adták ki DVD-n.

A film alapötlete Bob Gale-től jött, aki elgondolkozott azon, milyen lett volna, ha a saját apjával egyszerre járt volna iskolába. A forgatókönyv azonban egyik stúdiót sem érdekelte, egészen Zemeckis 1984-es filmje, A smaragd románca sikeréig. Ekkor csatlakozott producerként a stábhoz Spielberg is. A főszerepre már eredetileg is Michael J. Foxot szánták, azonban mivel őt szerződés kötötte a Családi kötelékek című tv-sorozathoz, így kezdetben nem vállalhatta a forgatást. Ezért aztán az első néhány hétben Eric Stoltzcal forgattak, de néhány hét elteltével rájöttek, hogy nem ő a tökéletes választás, és visszatértek Michael J. Foxhoz. Ehhez olyan rugalmas forgatási rendet kellett kitalálniuk, amelybe mindkét szerep belefért.

1985. július 3-án debütált, és az év legsikeresebb filmje lett. Elnyerte a Hugo-díjat, a Saturn-díjat, az Academy Awardson is tarolt, és jelölték Golden Globe-ra is. A sikernek köszönhetően két folytatást készítettek hozzá, valamint egy animációs sorozatot, videojátékokat, sőt még musicalt is.

Rövid történet Marty McFly, egy tizenéves srác balszerencsés körülmények közepette visszakerül 1955-be, ahol találkozik majdani szüleivel. Nemcsak össze kell hoznia őket, de annak is meg kell találnia a módját, hogy utána Dr. Emmett Brown időgépével visszajusson 1985-be.

Cselekmény 1985-ben a kaliforniai Hill Valley városában a 17 éves Marty McFly meglátogatja barátja, a kissé flúgos tudós, Dr. Emmett Brown laborját. Ugyan a Doki nincs otthon jó pár napja, de telefonon felhívja Martyt, és arra kéri, hogy szedjen össze neki pár dolgot és jöjjön el aznap éjjel a helyi pláza parkolójába. Marty elkésik a suliból, ráadásul a zenekara is elvérzik egy meghallgatáson, ezért aggódva mondja barátnőjének, Jennifernek, hogy az ambíciói ellenére talán úgy végzi, mint a szülei. Apját, a gyáva George-ot a főnöke, Biff Tannen egyfolytában megalázza, miközben az anyja, Lorraine, egy túlsúlyos, depressziós alkoholista. Az aznap esti vacsoránál (amikor is kiderül, hogy a családi autó összetört), Lorraine ismét felidézi, hogyan jött össze George-dzsal: George madárlesen volt, mikor lezuhant egy fáról, az apja elütötte, ezután Lorraine ápolta, és a védtelensége miatt megszerette (ez az úgynevezett Florence Nightingale-effektus).

Aznap éjjel negyed 2-kor Marty találkozik a Dokival a parkolóban. Doki felfedi előtte, hogy időgépet épített egy átalakított DeLorean-ből. Miközben felvázolja a működési elvét, elmondja, hogy az autó benzinnel működik, de az időutazást lehetővé tevő szerkezet, a fluxuskondenzátor működtetéséhez 1,21 GW energia szükséges, amelyhez nukleáris energia kell. Az ehhez szükséges plutóniumot líbiai terroristáktól lopta el, akiknek azt hazudta, hogy bombát épít belőle. A szerkezet bemutatásakor mintegy példaképpen beírja 1955. november 5-ét, a napot, amikor egy baleset következtében megjelent előtte a fluxuskondenzátor víziója, mely lehetővé teszi az időutazást. Már indulna is előre az időben 25 évet, amikor váratlanul megjelennek a terroristák és lelövik őt. Marty kénytelen bepattanni a DeLorean-be és menekülőre fogni, melynek során véletlenül aktiválja a berendezést és visszakerül 1955. november 5-ére.

A probléma csak az, hogy a visszaútra nem maradt elegendő plutóniuma. Besétál a városba, hogy megkeresse Doki fiatalabb alteregóját, és eközben találkozik az apjával. Kiderül számára, hogy Biff és a bandája már tinédzserkora óta egrecíroztatja George-ot. Kicsit később a nyomába ered, és látja, hogy George egy távcsővel kukkol, majd leszakad alatta az ág és egy autó elé esik. Marty az utolsó pillanatban félrelöki őt, de így őt gázolják el. A gázoló nem más volt, mint a saját nagyapja, aki hazaviszi, és végül nem más ápolja, mint a saját anyja, Lorraine, aki szemlátomást vonzódik hozzá.

Másnap Marty megkeresi Dokit, aki eleinte bolondnak nézi, de aztán amikor Marty elmondja neki, hogyan szerezte a sérülést a homlokán, meggyőződik róla, hogy igazat mond. Sajnos mint kiderül, a visszajutásban ő sem tud segíteni, mert az 1,21 GW rengeteg energia, plutóniumot pedig nem lehet akárhonnan szerezni. Az egyetlen lehetséges módszer a visszajutásra egy villám befogása lenne, és erre meg is van a mód: Marty egy szórólapról, amit még 1985-ben nyomtak a kezébe, tudja, hogy a város óratornyába egy héttel később, november 12-én, pontban 22:04-kor villám fog csapni. Doki nyomatékosan felhívja a figyelmét arra, hogy az elkövetkezendő egy hétben semmiképp se hagyja el a házat, mert ha igen, azzal megváltoztathatja a történelmet. Sajnos már késő: azzal, hogy félrelökte az apját az autó elől, máris sikerült ezt elérnie, mert a szülei így nem jönnek össze. Martynak így marad egy hete arra, hogy összeboronálja őket, különben ő maga is kitörlődik a létezésből. Marty sehogyan sem ér el sikereket: George-ot csak nagyon nehezen tudja rábírni, hogy hívja el Lorraine-t a bálba, amikor ez megtörténne, akkor pedig megjelenik Biff, és Martynak kell közbelépnie. Miután egy autós üldözést követően Marty sikeresen eléri, hogy Biff kocsijába bezúduljon egy nagy adag trágya, lefegyverezve őt, Lorraine végképp belehabarodik, és azt akarja, hogy Marty vigye el őt a Tengermélyi Varázs bálba (ahol George és Lorraine először csókolóztak). Marty közben megpróbálja elmondani a Dokinak, hogy mi fog történni vele a jövőben, de ő nem hajlandó meghallgatni.

Marty kitalálja, hogy a bál estéjén úgy tesz, mintha "visszaélne a helyzettel", George pedig odamegy és megmenti Lorraine-t. A terv visszafelé sül el, mert egyrészt Lorraine sokkal rámenősebb, mint azt gondolta, másrészt George helyett Biff érkezik előbb, aki elégtételt akar venni az autójáért. A bandájával bezárja Martyt a zenekar autójába, ő pedig erőszakoskodni kezd Lorraine-nel. Martyt kiszedik a csomagtartóból, de a gitáros Marvin Berry keze megsérül közben. Közben George is megérkezik az autóhoz, és látva a helyzetet, feldühödik, s egyetlen jól irányzott ütéssel kiüti Bifffet. Ezután elmennek a bálba, ahol Marty ugrik be a gitáros helyére, és miután a szülei csókolóznak, bebiztosította a saját létezését.

Időközben megérkezik a vihar, és ha viszontagságos körülmények között is, de sikerül az időgépet a megfelelő pillanatban energiával ellátni, mely így visszatér 1985-be. Mivel Doki nem volt hajlandó megismerni, mi vár rá a jövőben, ezért Marty 10 perccel korábbra állítja a gépet, de még így is későn érkezik: látja, ahogy a Dokit lelövik, a másik énje pedig visszamegy az időben. Ám ezúttal volt egy kis változás: a Doki felvett egy golyóálló mellényt, mert mindennek ellenére érdekelte, hogy mi fog történni. Hazaviszi Martyt, és elmondja, hogy 30 évvel előre készül a jövőbe. Marty másnap reggel döbbenten látja, hogy mennyi minden megváltozott: az apja egy magabiztos és sikeres író, az anyja egészséges és boldog, Biff pedig saját maga fényezi az autójukat. Mikor Marty találkozik Jenniferrel, és meglátja, hogy egy vadonatúj Toyotával fel tudnak menni kettesben a tavakhoz, váratlanul visszaérkezik Doki az immár fúziós energiájú meghajtásúra átépített időgéppel. Közli velük, hogy mindkettejüknek vele kell jönnie, mert valami gond van a gyerekeikkel, majd a DeLorean vadonatúj repülő üzemmódjával előremennek a jövőbe.

Készítése

Előkészületek Bob Gale és Robert Zemeckis már régóta ismerték egymást, amikor 1980-ban megfogalmazódott bennük az ötlet egy időutazásról szóló film elkészítésére. A gond csak az volt, hogy nem találtak az ötlethez megfelelő sztorit, ráadásul Zemeckis mentorával, Steven Spielberggel ekkoriban készítették el a bukásnak számító Meztelenek és bolondok című produkciót.

Az ezt követően készített vígjátékuk, a Tragacsparádé című filmjének elkészítése után Bob Gale a szülői ház pincéjében talált egy évkönyvet, amelyben azt látta, hogy apja volt a végzős évfolyam osztályelnöke. Gale elgondolkozott azon, milyen lenne, ha a saját apjával járt volna egy osztályba, és hogy ez egy időutazás keretein belül valósulhatott volna meg. Mikor visszatért Kaliforniába, elmesélte az ötletét Robert Zemeckisnek, neki pedig eszébe jutott, hogy a saját anyja által előadott fiatalkori emlékek gyakran ellentmondásosak voltak. Ezekből az alapötletekből 1980 szeptemberében a Columbia Picturesszel való megállapodásuk keretén belül elkezdték a forgatókönyv megírását. A történet főhőse a videokazetta-kalóz Brown professzor volt, aki egy időgép segítségével visszaküldi fiatal barátját, Martyt a múltba, aki megakadályozza a szülei első találkozását. Ekkoriban számos időutazásos film úgy kezelte a múltat, mint ami megváltoztathatatlan, és ettől mindenképpen el szerettek volna térni. 1981 februárjára el is készült a forgatókönyv első változata, amit a Columbia Pictures elnöke, Frank Price érdekesnek talált, ugyanakkor szerinte jelentősen át kellett dolgozni.

Egyes korai elképzeléseket elvetettek. Az eredeti tervek szerint Marty 1955-ös döntései jóval nagyobb hatással lettek volna a jövőre, így 1985 sokkal futurisztikusabb és modernebb lett volna, amikor visszatér - ezt mindenki, aki olvasta a forgatókönyvet, rossz ötletnek tartotta. Ugyancsak elvetették azt is, hogy Marty apja, George bokszoló legyen azután, hogy kiütötte Biffet. Az időgép ekkoriban még egy álló szerkezet volt, amit egy teherautó platóján hordtak-vittek. Az 1982-es The Atomic Café című dokumentumfilmen inspirálódva a lemerült időgépet úgy töltötték volna fel energiával, hogy egy nukleáris robbantás helyszínére vitték volna, egy titkos összetevő, a Coca-Cola felhasználásával. Gale és Zemeckis a történetet úgy írták meg, hogy az időgép feltalálója legyen egyetlen személy, ne egy csoport arctalan tudós. Az időutazásnak pedig mintegy balesetszerűen kellett bekövetkeznie, ezzel is erősítve azt, hogy a főhős nem előnyök szerzése végett veszi rá magát a kalandra.

Gale és Zemeckis nagy hangsúlyt helyezett a két idősík közti különbségekből fakadó poénokra - például arra, hogy amikor Marty besétál 1955-ben egy büfébe, a tulajdonos azt hiszi, hogy tengerész, mert a pufimellényét mentőmellénynek nézi; vagy arra, hogy Marty alapvető dolognak tart olyasmiket, amik a múltban még egyáltalán nem voltak elérhetőek. Gale és Zemeckis ekkoriban a harmincas éveik közepén jártak, így igazából egyik korhoz sem volt szoros kötődésük, ezért az esztétika során az "amerikai álom" hagyományos filmes ábrázolásaihoz nyúltak vissza, mint a fehér kerítéses családi házak és a Biffhez hasonló karikírozott figurák; de inspiráció volt még az Alkonyzóna című televíziós sorozat, a sci-fi filmek, valamint Robert Silverberg és Robert Heinlein könyveihttp://edition.cnn.com/2010/SHOWBIZ/Movies/10/20/bttf.anniversary.go/index.html. A Marty és Lorraine közötti ödipális kapcsolat feloldását Gale úgy oldotta meg, hogy annak Lorraine vet véget, méghozzá úgy, hogy azt mondja, amikor megcsókolja, olyan érzés, mintha a bátyja lenne. Gale viccesen tette hozzá, hogy ugyan senki nem kérdezi meg, hogy honnan van ehhez összehasonlítási alapja, mégis elfogadják a magyarázatot, mert senki nem akarja, hogy ez a kapcsolat fennmaradjon. A második forgatókönyv 1981 áprilisára lett kész.

Munkálatok