Pársva vagy másképp Pársvanátha (szanszkrit: पार्श्वनाथ ; angol: Parshvanatha) a huszonharmadik tírthankara a dzsainizmusban.
Ma valódi történelmi személynek tekintik, aki a Kr. e. 9. században született (mintegy 250 évvel Mahávíra előtt). A hagyomány szerint 70 éven át ét vándoraszkétaként élt, és a négyszeres önmegtagadás törvényét tanította, melynek alapelemei: ahinszá (nem-ártás) aszatja-tjága (igazmondás, ld. még szatja) asztéja (a tulajdon tisztelete) aparigraha (nem-kötődés sem emberekhez, sem tárgyakhoz) A 11. századi dzsaina kommentátorok alapján az utóbbi magába foglalja a brahmacsarja (önmegtartóztatás) elvét is, a Mahávíra által kijelölt ötödik nagy fogadalmat.
A dzsaina iratokban Pársva "a legjobb", "a megvilágosodott", "a mindentudó", akihez Biháron és Nyugat-Bengálon keresztül tett vándorútjai során egyre több követő csatlakozott. Ezeken a helyeken ma is nagy tisztelet övezi a nevét, különösen a Szamméta-hegyen (Parasnath), ahol elérte a nirvánát és meghalt.
Észak-Indiában számos helyen találtak Pársva-ábrázolásokat, amelyeken az e dzsinát jelképező, kobrák alkotta védőernyő alatt ül.
Jegyzetek
Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009
Kategória:Dzsainizmus