Isihara Sintaró (japánul: 石原 慎太郎, Hepburn-átírással: Ishihara Shintarō) (Kóbe, 1932. szeptember 30. – 2022. február 1.) japán politikus, író, 1999-től 2012-ig Tokió kormányzója.
Bestsellerek szerzője, neves díjak kitüntetettje, de elismert újságíró és filmrendező is. 1989-ben megjelent könyve Japán Mondhat Nemet, ("No" to Ieru Nihon), mit Morita Akióval együtt írt, felszólította japán népét, hogy álljanak ellen az Egyesült Államoknak.
Korai irodalmi pályafutását követően a parlamentben szolgált 25 évig, egészen az 1995-ös tokiói gáztámadásig. Később Tokió kormányzója volt, 1999 áprilisától 2012-ig. Lemondását követően rövid ideig társvezetője volt a Felkelő Nap Pártnak (太陽の党 Taijó no Tó, szó szerint a Nap Pártja) majd a Japán Restaurációs Pártnak. A 2012-es általános választásokon beválasztották a Képviselőházba,. Japan Times. December 16, 2012 ezt követően sikertelenül újraválasztást követelt 2014 novemberében. A rákövetkező hónapban hivatalosan is visszavonult politikától.
Ifjúkora és művészi munkássága Isihara Sintaró Kóbe, Szuma-ku kerületében született. Apja, Kijosi egy halász cég alkalmazottja, később annak igazgatója volt. Sintaró Kanagavában nőtt fel. 1952-ben jelentkezett a Hitocubasi Egyetemre, ahol 1956-ban diplomát szerzett. Két hónappal a diplomaosztó előtt Isihara elnyerte az Akutagava-díjat (japán legrangosabb irodalmi díja) A Nap évszaka című regényéért. A filmadaptációban (amihez Sintaró írta a forgatókönyvet) öccse Júdzsiró is szerephez jutott, ezt követően a két testvér egy ifjúsági mozgalom középpontjává vált. Isihara egyéb filmek rendezését is elvállalta. Korai filmkészítő éveiről 1990-ben a Playboy riporterének így nyilatkozott: "Ha rendező maradtam volna, biztosíthatlak, jobb lennék mint Kuroszava Akira.".Playboy, Vol. 37, No. 10, p. 76.Stonefish, Isaac (November 1, 2013) The Man Who Would Be Warlord.
A hatvanas évek elején figyelme az irodalomra koncentrálódott, írt színdarabokat, regényeket és A kincses sziget egy musical változatát. Későbbi regényében (Elveszett ország, 1982) elmélkedik, hogyan végezte volna Japán a Szovjetunió irányítása alatt.Larimer, Tim (April 24, 2000) "Rabble Rouser" , TIME Asia. Ezek mellett igazgatott egy színházi társulatot, meglátogatta az Északi-sarkot, versenyzett jachtjával (A Grófnő) és keresztülmotorozott Dél-Amerikán. Utazásának emlékiratait Nanbei ódan icsiman kiro címen adták ki.
1966-tól 1967-ig a Jomiuri Újság felkérésére tudósított a vietnámi háborúról, és ennek hatására döntött úgy, politikai pályába kezd.
Politikai pályafutása Isihara 1968-ban a Liberális Demokrata Párt párt jelöltkén indult, és bekerült a Tanácsosok Házába. A LDP listájának élére tört egy ezelőtt példátlan 3 millió szavazattal.Emmerson, John J., Arms, Yen & Power: The Japanese Dilemma, (Tokyo: C.E. Tuttle, 1971), p. 339. A felsőházban töltött négy év után, Tokió 2. kerületét képviselve megnyerte a választásokat, és bekerült a Képviselőházba.
1973-ban harminc LPD törvényhozóval együtt csatlakozott az antikommunista Szeirankaihoz (Kék Vihar Csoport), a szervezet hírhedtté vált vérrel pecsételt esküjükről.
1975-ben Isihara indult Tokió kormányzói címéért, de veszített az akkor 71 éves, népszerű szocialista Minobe Rjókicsivel szemben. Isihara kora miatt kétségbe vonta Minobe alkalmasságát.
Ezután Isihara visszatért a Képviselőházba, és felküzdötte magát a párt belső ranglétráján, mint a környezetvédelmi hivatal főigazgatója, Fukuda Takeo (1976), majd mint közlekedésügyi miniszter, Takesita Noboru (1989) vezetése alatt. A nyolcvanas években Isihara népszerű LPD személyiség volt, mégsem tudott elég támogatót szerezni egy valós párt kialakításához, mely elősegítette volna felemelkedését a nemzeti politika hierarchiában."'There's No Need For an Apology': Tokyo's boisterous governor is back in the headlines ," TIME Asia, April 24, 2000. 1983-ban kampányvezetője szórólapokat tűzött ki egész Tokióban, melyek szerint Isihara akkori politikai ellenfele egy észak-koreai bevándorló volt. Isihara cáfolta e mozzanat diszkriminatív jellegét, szerinte a népnek minderről joga volt tudni.河信基 『代議士の自決ー新井将敬の真実』（河信基・三一書房）
1989-ben, a pártelnökségért folytatott szoros verseny elvesztése után, Isihara könyvében (Japán Mondhat Nemet) felszólította Japán népét, hogy álljanak ellen az Amerikai Egyesült Államoknak, magára vonva ezzel a nyugat figyelmét.
Hamada Kóicsi politikus szerint Isihara anyagi és politikai támogatást nyújtott az Aum Sinrikjónak, annak a radikális vallási szervezetnek, melyet a kilencvenes évek elején számos merényleti kísérlettel hoztak kapcsolatba, köztük a macumotói gáztámadással is.浜田幸一. 「ハマコーの非常事態宣言」 (1995.7) 1995-ben, a Tokiói gáztámadást követően Isihara azonnal felhagyott a nemzeti politikával, véget vetve ezzel 25 éves politikai pályafutásának.
1999-ben egy független platform politikusaként indult, és megválasztották Tokió kormányzójának.
2012 októberében Isihara bejelentette: lemond a kormányzói címről, hogy egy új politikai pártot hozzon létre a közeledő nemzeti választásokra. Bejelentését követően a Tokiói fővárosi közgyűlés elfogadta lemondását 2012. október 31-én, hivatalosítva is azt. Isira Sintaró 4941 napig volt pozícióban, ez Szuzuki Sun'icsié után a második leghosszabb terminus.
Felkelő Nap Párt Isihara tervei szerint, az új nemzeti párt a jobboldali Felkelő Nap Párt tagjaiból született volna, melynek létrehozását 2010-ben erősen támogatta.Nagata, Kazuaki, "Ishihara leaves office with sights on Diet seat", The Japan Times, November 1, 2012. A párt vezetői, Isihara Sintaró és Hiranuma Takeo 2012. november 13-án bejelentették: új koalíció létrehozásán fáradoznak, mely magába foglalta Oszaka polgármesterének, Hasimoto Tórunak Japán Restaurációs Pártját (Nippon Isin no Kai).Aoki, Mizuho (November 14, 2012) "Ishihara, Hiranuma unveil new party", The Japan Times.
2012 novemberében Isihara és társvezetője, Hiranuma Takeo nyilatkozata szerint, a Felkelő Nap Párt legfőbb céljai: egy független alkotmány lefektetése; japán védelmi képességeinek megerősítése; a költségvetési gazdálkodás fundamentális megreformálása; és az adózási rendszer átláthatóbbá tétele. A nukleáris energia jövőjéről, és a fogyasztói adó emelésének kérdéséről már a koalíciókkal együtt kívántak álláspontot hozni.
A Felkelő Nap Párt és a Japán Restaurációs Párt egyesülése Négy nappal a Felkelő Nap Párt megalapítását követően, 2012. november 17-én Isihara és Hasimoto Tóru, a Japán Restaurációs Párt vezetője kijelentették egyesítik erőiket, a párt vezetését Isiharára bízva. A 'Mindenki Pártja' (Minna no Tó) nem csatlakozott, ahogy a Genzei Nippon sem, mivel az utóbbiak politikája (fogyasztói adó emelés ellen) nem egyezett a JRP nézeteivel.New parties merge forces / Taiyo no To dissolves to join Ishin no Kai; Ishihara named chief.
Egy közvéleménykutatást követően 2012 decemberében az Aszahi Sinbun azt írta, a JRP nem egyesült az FNP-vel, hanem elnyelte azt. A 2012. decemberi alsóházi választásokat megelőzően a közvéleménykutatás azt is előrevetítette, hogy az összeolvadás ronthatja a JRP esélyeit egy vezető koalíció kialakításában, annak ellenére, hogy a JRP esélyesebbnek tűnt a hatalmon lévő Japán Demokrata Pártnál.Matsumura, Ai (December 4, 2012) "Survey: DPJ snubbed, Japan Restoration Party favored as coalition partner" . Asahi Shimbun.
Párt a Jövő Nemzedékeinek 2014 decemberében az általános választásokon a Párt a Jövő Nemzedékeinek jelöltjeként indult, de vereséget szenvedett. Ezt követően visszavonult a politikától.
Politikai nézetek Isiharát általánosságban Japán egyik legkiemelkedőbb szélsőjobboldali politikusaként tartják számon. Az Ausztrál Abc műsorán a japán Le Pen-nek nevezték.
Isihara kapcsolatba hozható a nyíltan revizionista Nippon Kaigi (日本会議?, "Japán tárgyalás") szervezettel.
Kormányzói politikája Isihara kormányzói intézkedései közül: Csökkentette városi kiadásokat: elvetette a Toei metróvonal építésének tervét, javasolta a városi létesítmények el- és bérbeadását. Megadóztatta a bankokat, azok bruttó profitját alapul véve (korábban nettó).DeWit, Andrew, and Masaru Kaneko, "Ishihara and the Politics of His Bank Tax" , JPRI Critique 9:4, May 2002. Kihasználtságot alapul vevő adó vetett ki a hotelekre"Tokyo hotel tax plan enacted ," Kyodo News International, December 24, 2001. Korlátozta a dízelüzemű járművek használatát egy nagy nyilvánosságú eseményt követően, ahol egy palack dízelkormot tartott fel kamerák és újságírók előtt. Bevezette a Kibocsátáskereskedelmi adót.Carbon Trades of Up to $212 Billion Opposed by Japan, South Korea Firms, Bloomberg, January 13, 2011. Kaszinókat nyitott Odaiba kerületben. 2005-ben kijelentette, szeretné ha Tokióban kerülne megrendezésre a 2016-os nyári olimpia."Tokyo governor suggests bid for 2016 Olympics ," Daily Times, August 6, 2005. Tokió pályázata végül veszített Rio de Janeiróéval szemben. Rávette a ShinGinko Tokió bankot, hogy kölcsönözzön kis- és közepesvállalkozásoknak Tokióban. A bank hozzávetőlegesen 1 milliárd dollár veszített nem megfelelő ügyfél kockázatbecslésből kifolyólag. Elnöke volt a sikeres '2020-as Tokió nyári olimpia' pályázati testületének. Kiirtatott 37000 varjút Tokió környékén,kiváltva ezzel állatvédők felháborodását (PETA)., First Regular Session of the Metropolitan Assembly, 2002. metro.tokyo.jp
Nemzetközi kapcsolatok Isihara régi barátja a fülöp-szigeteki Aquino családnak. Elsőként értesítette a leendő elnököt Corazón Aquinót férje, Benigno Aquino kormányzó meggyilkolásáról 1983. augusztus 21-én.
<span>Isihara folyamatosan bírálta Japán nem túl magabiztos külpolitikáját. Japán Egyesült Államokhoz való kapcsolatát illetően így nyilatkozott: "az amerikai-japán kapcsolatban Japánt kedvelem kevésbé, mert a két ország közül Japán az, amelyik nem képes érvényesülni." A kritika részeként Isihara kiadott egy könyvet, mit közösen írt az akkori maláj miniszterelnökkel, Mahathir bin Mohamaddal. A könyv "No" to ieru Ajia – tai Oubei e no hōsaku címen jelent meg 1994-ben.
Isihara sokáig kritizálta a kínai kormányt. Tokióba hívta a dalai lámát és a Kínai Köztársaság elnökét, Li Teng-hujt. Különös figyelmet fordított észak-koreai emberrablási ügyre, és gazdasági szankciókat kezdeményezett Észak-Korea ellen. Isihara sikertelen olimpiai kampányát (2016-os nyári olimpia) követően felhagyott a kínai kormány nyílt kritizálásával. Elfogadta a 2008-as pekingi olimpiai meghívást, és Japán egyik fáklyahordozójának választották.
Véleménye a Japánban élő külföldiekről 2000. április 9-én a Japán Önvédelmi Haderő előtt tartott beszédében Isihara nyilvánosan kijelentette, hogy illegális bevándorlók ún. szangokudzsin (sangokujin) (japánul: 三国人 kegyetlen bűncselekményeket követtek el. A kifejezést a nyilvánosság tiszteletlennek és degradálónak tartja. Ezen kívül azt is állította, amennyiben egy természeti katasztrófa sújtaná Tokiót, ezek a bevándorlók a polgári zavargások középpontjában állnának.original in Japanese: "今日の東京をみますと、不法入国した多くの三国人、外国人が非常に凶悪な犯罪を繰り返している。もはや東京の犯罪の形は過去と違ってきた。こういう状況で、すごく大きな災害が起きた時には大きな大きな騒じょう事件すらですね想定される、そういう現状であります。こういうことに対処するためには我々警察の力をもっても限りがある。だからこそ、そういう時に皆さん（＝自衛隊）に出動願って、災害の救急だけではなしに、やはり治安の維持も１つ皆さんの大きな目的として遂行して頂きたいということを期待しております。" Kijelentése félelmet keltett a koreai származású japánokban, többen követelték lemondását, és egy nyilvános bocsánatkérést. A beszédet illetően Isihara így nyilatkozott: "az említett számos szangokudzsin alatt azokat értem, akik illegálisan jöttek Japánba. Sejtettem, hogy sokan nem ismerik ezt a kifejezést, ezért megpróbáltam más szavakat használni, mint a gaikokudzsint és az idegent. Éppen simbunkjúkanbi (sajtó ünnep) idején történt, s hírügynökségek folyamatosan felemlegették a szangokudzsin részt, okozva ezzel a problémát. A második világháború után, japán vereségét követően kínaiak és tájföldiek a Koreai-félszigetről kiraboltál, üldözték, és bántalmazták a japánokat. Ebben az időben használták ezt a kifejezést, s ekkor nem degradáló jellege volt.