Míg a második világháborút követően a japán nők jogi helyzete rendeződött (egyenlő jogok férfitársaikkal), a gazdasági feltételek továbbra is kiegyenlítetlenek. A modern-kori politikai kezdeményezések célja általában a gyermek- és munkavállalási kedv fokozása, azonban ezek a kezdeményezések vegyes eredményeket produkálnak. Bár a japán nők nagy százaléka egyetemi végzettséggel rendelkezik, 77%-uk részmunkaidőben alkalmazott. A nők továbbra is 27%-kal kevesebb fizetésre számíthatnak férfi társaikhoz képest. A tradicionális elvárások a házas nőkkel és anyákkal szemben továbbra is gátat szabnak a teljes gazdasági egyenlőség megteremtésében.
Kultúra A különböző korok alatt és a társadalmi berendezkedések változása nyomán a nők társadalomban betöltött szerepének mértéke folyamatosan változott. A 8. században a japán uralkodók között nőket is találhatunk, a 12. században (Heian-kor) örökösödési joggal rendelkeztek, így tulajdont örökölhettek és tarthatták fent azokat saját maguk: „A nők tulajdont birtokolhattak, részt vehettek az oktatásban, és ha tapintatosan kezelték azt, akár szeretőket is tarthattak.”
Az Edo-kort követően azonban a nők helyzete hanyatlásnak indult. A 17. században a konfuciánus Kaibara Ekken által szerzett „Onna Daigaku”, vagy „Nőknek szóló nagy tanítás” műve leplezetlenül fejtette ki a japán nőkkel szemben támasztott elvárásokat azon kijelentésével, miszerint „(a nő) személyiségének ostobasága az, amely „velejárója”, és képes megmutatkozni a legapróbb részletekben is, abban például, ahogyan nem bízik önmagában, és ahogy férjének engedelmességgel tartozik.”
A Meidzsi-kor idején végbemenő iparosodás és városiasodás visszaszorította az apák és férjek tekintélyét. Ugyanakkor az 1898. évi Meidzsi Polgári Törvénykönyv (kiváltképpen az ie azaz 'családi rendszer' bevezetése) nem ismerte el a nők jogait – pontosabban azokat a háztartások vezetőinek fennhatósága alá vetette.The Meiji Reforms and Obstacles for Women Japan, 1878–1927
A második világháborút követően a nők jogi helyzetének megszületett egy új meghatározása, hiszen a megszálló erők az 1947-es Alkotmányba és az 1948-as átdolgozott Polgári Törvénykönyvbe is belefoglalták az egyenlő jogokról szóló záradékot. Az egyéni jogok elsőbbséggel bírtak a családi kötelezettségekkel szemben. Csakúgy, mint a férfiak esetében, a nők számára is elérhetővé vált a házastárs és a hivatás szabad megválasztásának joga, ugyanakkor örökölhettek vagy birtokolhattak saját, nevükre írt tulajdont, és jogukban állt megtartani a gyermekfelügyeleti jogukat.
Viselkedési elvárások bélyegkép|Japán lányok egy pacsinko árkádsorban, Ikebukuroban Egy 1985-ös Szugijama Lebra japán antropológus vezetésével japán háztartásbeliekkel készített interjúsorozat eredményeképp kutatók azt állapították meg, hogy a társas, nőies viselkedés Japánban számos mintát követ, melyek összefüggésben állnak a szerénységgel, tisztasággal, udvariassággal, engedelmességgel és önbizalommal. A szerénység fogalma beszélgetések és cselekvések során tovább bővült egyfajta „némasággá”. A tisztaság fogalmába már beletartozott a személyes megjelenés, és egyben a tiszta otthon is. Míg az udvariasság, mint egy újabb jellemvonás, magában foglalta a vendégek szórakoztatását, vagy akár a tea elkészítését és felszolgálását.
A Lebra által feltárt belső nőies magatartási jellemvonások közé tartozott az engedelmesség is (például: egy gyermek nem utasíthatja vissza szüleit). A női önbizalom azért kapott fontos szerepet, mivel a bizonytalan nőkre teherként tekintettek. Lebra az interjúban részt vevő japán családok esetében megjegyzi, hogy míg a fiúkat inkább hagyták az iskolai feladatokkal foglalkozni, addig a lányoktól általában elvárták azt, hogy kisegítsenek a ház körüli munkákban. Lebra munkáját számos kritika érte, azért mert a japán nők csupán egy bizonyos gazdasági szegmensére összpontosított.
Bár Japán továbbra is konzervatívnak számító társadalom, amely csak részben kimondott nemi szerepekkel rendelkezik, a japán nők és a japán társadalom merőben eltér azoktól a túlzó sztereotípiáktól, amelyek a külföldi médiában, útikalauzokban szerepelnek. Ezek a források a háztartásbelieket „alávetett” nőkként írják le, olyanoknak, akik nem rendelkeznek szabad akarattal.Rethinking Japan: Social sciences, ideology & thought, by Adriana Boscaro, Franco Gatti, Massimo Raveri, pp. 164-173 A másik erős sztereotípia Japánnal kapcsolatban az, hogy a nők nem lépnek ki a házból, sem a háziasszony szerepéből, így nem vesznek részt a közéletben: valójában azonban a legtöbb nő alkalmazottként dolgozik – a 15-64 év közötti nők esetében a foglalkoztatási ráta eléri a 64,6%-ot (2015, OECDhttp://stats.oecd.org/Index.aspx?).
2. A nők politikai helyzete bélyegkép|190x190px|Masa Nakayama, az első nő a japán kormányban, aki 1960-ban egészségügyi és jóléti miniszter lett A japán alkotmány, amely az Egyesült Államok alkotmányának mintájára készült, és amelyet az ország a háború utáni időszakban elfogadott, egy olyan jogi keretrendszert teremtett meg, amely a japán női egyenjogúság előremenetele számára szerencsésnek mondható. 1946-tól a nők is rendelkeznek szavazati joggal. Ez nagyobb szabadságot biztosított számukra, nagyobb egyenlőséget a férfiakhoz képest, és egy magasabb státuszt a japán társadalomban. A háború utáni időszakban további olyan reformok következtek be, amelyek például megnyitották az oktatási intézmények kapuit a nők számára, vagy épp az egyenlő munka, egyenlő bér rendszerét vezették be. 1986-ban bevezetésre került Az Egyenlő Bánásmód és Foglalkoztatás törvény. Jogilag azonban néhány olyan gát továbbra is fennáll a nők esetében, amelyek az egyenlő mértékű társadalmi részvételt és érvényesülést gátolják. Társadalmi szempontból pedig továbbra is kevesebb lehetőséggel rendelkeznek a munka területén, amely egyrészt a rendkívül hosszú munkaidőből, és a munkahelyeken érzékelhető férfi dominanciából ered.
Japán a 123. lett 189 ország közül abban az átfogó felmérésben, amelyben az országgyűlések nemi összetételét vizsgálták. A japán országgyűlés kevesebb, mint 10%-a nő a kormány azon törekvése ellenére, miszerint 2020-ig ezt a rátát 30%-ra szeretné emelni. Az országgyűlés alsóházának mindössze 8%-a, míg a felsőház 19%-a nő. A polgármesterek közül kevesebb, mint 1% az, aki nő.
A japán kormány, a 21. században, a Heiszei-korban a különböző célzott intézkedéseken keresztül kifejezte azon törekvését, hogy orvosolja a fent említett problémát. 2012-ben a kabinet által meghirdetett közvélemény kutatás azt mutatta ki, hogy a japán nők 70%-a egyetért abban, hogy a férfiak továbbra is különleges bánásmódban részesülnek.
Szakmai élet A 21. században a japán nők nagyobb arányban vesznek részt a munkaerőpiacon, mint az Egyesült Államok női munkavállalóinak teljes száma.Soble, Jonathan. A jövedelmi szintek eltérést mutatnak a férfi és női munkavállalók között Japánban. Az átlagos keresettel rendelkező női munkavállaló Japánban 40 százalékkal kevesebb jövedelemhez jut az átlag férfi munkavállalóhoz képest, míg a vezetői pozíciókban elhelyezkedők tíz százalékos különbségekkel számolhatnak. A részmunkaidős és átmeneti/határozott munkaidős pozíciókban sokszor találkozhatunk női dolgozókkal. Ezeket a pozíciókat 2012-ben 77%-ban nők töltötték be. A dolgozó nők körében elvétve találkozhatunk női érdekeket képviselő szakszervezetekkel, amelyek azonban csupán kis létszámmal és hatásossággal működnek. A fiatal japán nők körében jellemző foglalkozás az irodai munka, ahol a női dolgozók tipikusan a „rózsaszín galléros” munkákhoz kapcsolódó feladatokat látnak el, mint például a tea felszolgálása, titkárnői vagy adminisztratív feladatok.
Japánban régi hagyománynak számít az, hogy a nők a házasságot követően a családnak szentelik az életüket, és háztartásbeliek lesznek. Abban az esetben, ha az anyák mégis munkavállalásra adják a fejüket, főként részmunkaidős, alacsony bérezésű munkákat vállalnak – gyermekük vagy férjük időbeosztásától függően. A családról és a háztartásról gondoskodni továbbra is főként a női szerepkörhöz kötődik, épp ezért a dolgozó nők körében is ugyanannyira él az elvárás az ilyen jellegű feladatok teljesítésével kapcsolatban, mint nem dolgozó társaikkal szemben. Mindazonáltal, az elmúlt években a munkavállaló nők száma nőtt: 2014-ben Japán munkaerejének 42,7%-át nők tették ki.http://data.worldbank.org/indicator/SL. Japánban a részmunkaidős munkát vállaló nők százaléka továbbra is kirívóan magas, akiknek nagyobbik része szülő.Yu, p. 494
Egy felmérés során a megkérdezett anyák 30%-a úgy nyilatkozott, hogy munkahelyükre való visszatértük után „szülési zaklatás” („maternity harassment”) vagy „matahara” áldozatai voltak. Az obento doboz hagyomány (az anyák ebédet készítenek gyermekeiknek, amelyeket dobozban az iskolába vihetnek), egy újabb példa a társadalmon belüli női szerepre.Anne Allison. 2000.
A világháborút követően életbe lépett számos olyan kormányzati és privát szabályozás, amelyek hozzájárultak egyfajta nemi alapú munkamegosztás kialakulásához. Ezek között megemlíthetjük a cégek által a családosok számára külön kialakított bércsomagot, amelyek egészségügyi és lakhatási támogatásokkal szolgáltak, a házassági bónuszokat és egyéb olyan bónuszokat, amelyek gyermekvállalás után járnak a dolgozók számára. Ezek mellett fontos megemlíteni azt a juttatást, amelyben azok a háztartásbeliek részesülhetnek, akiknek a jövedelme alacsonyabb egy bizonyos szinthez képest. Mindezeken felül, 1961-ben a munkavállaló férfiak feleségeinek jövedelme 10.000 dollár alatt adómentességet élvezett, míg az efölötti jövedelmet úgy kezelték, mint a teljes háztartás jövedelmének kiegészítését. A céges kultúra szintén fontos szerepet játszik a nemi alapú munkamegosztásban. Míg a férfiak esetében egyszerűen elvárt a főnökükkel való szocializálódás egy hosszú munkanap után, addig a nők nehezebben találják meg az összhangot a gyermeknevelés és a munkaidőt követő társas események között.
Egyes közgazdászok azt feltételezik, hogy egy jobb, a dolgozó anyákra szabott támogatási rendszer (rövidebb munkanapok) több nő számára tenné lehetővé a munkavállalást, miközben Japán gazdasági növekedéséhez is hozzájárulhatna. Épp ezért, 2003-ban a japán kormány célul tűzte ki a 30%-os női foglalkoztatást a vezető, kormányzati pozíciók esetében. 2015-re ez a szám 3,5%-ra emelkedett, így a kormány jobbnak látta módosítani korábbi elképzeléseit. Jelenlegi céljai alapján, 2020-ig a 7%-os foglalkoztatás a cél, míg a privát szektorban 15%.
Családi élet A nők hagyományos szerepe Japánban a „három alávetettség” alapján került meghatározásra: a fiatal nők alávetik magukat apjuk akaratának; a házas nők alávetik magukat házastársuk akaratának, míg az idősebb nők alávetik maguk fiaik akaratának. A jelenkori Japán továbbra is számos kötődést mutat ez irányba, ahol a háztartásbeliek feladata a főzés, takarítás, gyermeknevelés mellett a háztartás pénzügyeinek kezelése is. Azonban ahogyan az olyan háztartások száma egyre nő, ahol a házastársak mindketten keresők, úgy osztoznak egyre jobban a férfiak és nők a mindennapi házimunkán. Kutatások kimutatták, hogy az olyan háztartásokban ahol egyre inkább megoszlanak az ilyen jellegű munkák, nagyobb elégedettség mutatható ki a tradicionális háztartásokkal szemben. bélyegkép|Egy japán család, ahogyan azt egy 1950-es években megjelent magazin bemutatja.