A japán kardmarkolat összetétele, összeillesztése az alaprészek összerakásából és a díszítések felhelyezéséből áll, ezek pedig a pengét (katana) veszik körül mikor viselik, vagy tárolják. A kosirae () a japán kardokon levő díszítésekre vonatkozik, például katana, amik akkor vannak a kardon, amikor a tulajdonosa viseli. A siraszaja (shirasaya) egy sima díszítetlen, igazából felszereletlen összeállítás, ami csak egy egyszeri hüvelyre és markolatra korlátozódik, amikor a kardot tárolják, illetve raktározzák. bélyegkép|525x525px|Két antik kosirae, katana (felül), vakizasi (középen), daiso (daisho) formában (összeillő szett). Legalul pedig egy kogatana látható. bélyegkép|525x525px|Daiso szett a Japán kardok tároló burkolatának siraszaja (shirasaya) a katana (felső) és a vakizasi (alsó) számára. jobbra|bélyegkép|594x594px|Ábra a katana és a kosirae részeiről.

Részei Fucsi (): A fucsi a markolat nyakrésze a kardmarkolat (cuka - tsuka) és a kardmarkolatvédő (cuba - tsuba) között. : A habaki egy ék alakú fém-gallér, ami meggátolja, hogy a kard kiessen a kardhüvelyből (szaja - saya) és összetartja a többi alkatrészt lent, a hamacsira (ha-machi) és a munemacsira (mune-machi) van erősítve, amiket a nakago (nakago) előz meg. Kaesizuno (): A kaesizuno kampó alakú alkatrész, aminek az a szerepe, hogy a kardhüvelyt (szaja - saya) az övhöz szorítsa miközben előhúzzák a kardot. Kasira (): A kasira egy markolat-záró sapka vagy markolatgomb a kardmarkolat (cuka - tsuka) végén. Kógaj (): A kógaj egy kard-tű a haj elrendezéséhez, amelyet néha Katana-Koshirae részeként hordtak a kardhüvelyben (szaja - saya) kialakított külön tokban. Koigucsi (): A koigucsi a szaja szája, amit hagyományosan bivaly szarvból készítenek. Kodzsiri (): A kodzsiri a szaja alján található erősebb illesztés, ami védi azt, szintén bivaly szarvból készül. : A kozuka egy díszítő fogantyú a kogatana számára, egy hasznos kis kés, ami belefér a szaján található zsebbe. Kurikata (: A kurikata fogantyú a szaja oldalán, ami a szageo hozzácsatolásához szolgál. : A mekugi egy kicsi szeg, ami a cukát a nagakohoz segíti jobban hozzáilleszteni. : A menuki egy díszítés, ami a cukán található (általában a cuka alatt, mondhatni a markolatban). Az a feladata, hogy a mekugit elrejtse, illetve azért található a cuka alatt, hogy jobb fogást biztosítson a markolaton, ne legyen kényelmetlen a használójának. Mekugiana (): Mekugianának hívjuk a mekuginak csinált lyukakat, amik a cukában és a nakagoban vannak. Szageo (): A szageo egy zsinór/kötél, amivel a szaját az övhöz erősítik, amikor viselik. Samehada (): Rája bőr minta. Samekava (): Rája vagy cápabőr csomagolás a cukán (markolat). Szaja (): A szaja egy fa hüvely a kard számára, amit hagyományosan lakkozott fából készítenek. Szeppa (): A szeppa egy alátét, ami a cuba alatt és fölött helyezkedik el, arra szolgál, hogy rögzítse, ez pedig lehet díszes, vagy sima is. Sitodome (): A kurigatán található kis dísz, ami a modern változatokban gyakran aranyozott fémből készül. Cuba (): Kardmarkolatvédő. Cuka (): A cuka maga a kard markolata, ami fából készül és samegavába van csomagolva. Cukamaki (): A cuka csomagolás művészetének a pontos megnevezése, ami tartalmazza a legelterjedtebb hineri makit és katate makit (harci csomagolás). Cukaito (): A cukaito az, ami a cukát betakarja, hagyományosan selyemből készült, de manapság leginkább pamutból és bőrből készítik. Varibasi (): Fém evőpálcikák, ami a szajában levő zsebbe lehet tenni.

Siraszaja A , "fehér hüvely", egy egyszerű japán fa kardtartó állvány, amely tartalmazza magát a szaját is (hüvely) és a cukát (markolat), hagyományosan nurizaja (nurizaya) fából készítik, ami a tárolásban segített, amikor épp nem használták a kardot. Külsőleg teljesen jellegtelenek voltak, de néha a kard adatai, a szajagakik (sayagaki) megjelentek rajta. Ennek a különleges burkolatnak az az oka, hogy a hétköznapokban látott kosirae felszerelés ártott a pengének, tönkretette a fát és elősegítette a korróziót. Ezeket a felszereléseket nem tényleges harcra szánták, a keresztvas és megfelelő markolat híján nem jutottak ki csatatérre. Habár hasonlítottak a rejtett burkolatokhoz, mint amilyen a sikomizue (shikomizue). Továbbá, régen rengeteg kardot így adtak el, míg mai másolataik már csak dekoratív replikák és csak kevésnek van használható pengéje.

Az ilyen burkolatok nem valódi harcra lettek tervezve, a cuba hiánya és a megfelelő markolatkötözés miatt a csatatérre nem is igazán juthattak ki. Viszont vannak olyan hihetetlenül egyszerű „rejtő” burkolatok, mint a sikomizue. Rengeteg kard nyúlik vissza a japán történelem során ebben a formában, amíg a modern idők mentén levő reprodukciók, legtöbbje tisztán csak dekorációnak van használva, a tényleges funkciókat betöltő kardok száma kevés.

Siraszaja kép galéria

Kosirae A kosirae szó a is a kosiraeru (koshiraeru, 拵える) igéből származik, ami manapság már nincs használatban. Leginkább a cukuru (tsukuru) szót használják, ami két jelentéssel is bír, „kreálni, gyártani”. Még pontosabb szó rá a tószó (tōsō, 刀装), ami maga a kard és annak alkatrészeit tároló polcot, tószógut (tōsōgu, 刀装具) jelenti, és a kanagu ami a fémből készült részekre utal. A gaisó (Gaisō, 外装) a külső burkolata, szemben a tósinnal (tōshin, 刀身), a kardnak a „testével”.

Az Edo-korszakban több szabályt is bevezettek: A kosiraet mindig markolattal balra kell kihelyezni, ami a békeidőre utal, ugyanis így körülményesebb előhúzni. Viszont háborús időszakban markolattal jobbra, mivel így azt könnyebb előhúzni a hüvelyéből.

A kosiraenak nem csak gyakorlati haszna volt, hanem esztétikai célokat is szolgált, valamint gyakran használták családi címerek (mon) azonosítására.

Kosirae típusok

Tacsi A tacsi stílusú kosirae, maga a tacsi burkolatának az elsődleges stílusa, ahol a kardpengével lefele van rögzítve két ponton asi (ashi), az övhöz kapcsolva. A markolat általában ívesebb, mint a penge, a klasszikus tacsinak nagyobb az íve a hegyétől a markolatig, a markolatot két fék (mekugi) veszi körül, ellentétben a rövidebb pengékkel, amit csak egy, például az ucsigatana (uchigatana) és a katana. A tacsi stílusú kosiraet pedig megelőzte az ucsigatana (katana) stílusú kosirae.

Ucsigatana (katana) Az ucsigatana stílusú kosirae a leggyakrabban használt kosirae, amit leginkább a szamuráj karddal társítanak össze. Ilyen módokon a kardokat pengével fölfelé viselik a tacsival ellenkezőleg, amit pengével lefelé viselnek.

Handacsi (fél tacsi) A handacsi (han-dachi) kosirae a katana stílusban használták, de tartalmazott néhány tacsi alkatrészt is, mint például a kabutogane (kabuto-gane) a kasira helyett.

Aikucsi bélyegkép|Aikucsi, körülbelül 1780-ból. A francia Musée de l'Armée, múzeumban Párizsban. Az aikucsi (aikuchi, 合口) a kisebb japán kardokra, vagyis nihontóra () jellemző burkolat, amin a markolat és hüvely közt nem jelenik meg a keresztvas. Eredetileg a kosigatanákon használtak, a vakizasi elődein, hogy magukhoz közel viselhessék. A Kamakura időszaktól inkább már a felső-osztályra volt jellemző a tantókhoz (tantō).

Alexander Takeucsi (Takeuchi) szerint az aikuchi a kosirae egyik formája, amit a tantokészítésnél használtak. A szó eredete, az „aikucsi” kard névjegyzéke a következő: a Japán ai az az angolban az ige „ing” végződéses alakjának felel meg, ami közös pontot jelent. Japánul a kucsi egy főnév, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy száj. Ugyanazon elv érvényesül a koigucsiban (koi-guchi). Tehát az aikucsi kezdetben egy japán kardmarkolat készítési stílus volt, amiben a fucsi találkozik a koigucsival.

Sikomizue A sikomizue (shikomizue, 仕込み杖, "előkészített cukornád") vagy dzsotó (jotō, 杖刀, "hosszú markolatú kard") egy sétabotba rejtett tőr. Arról lett híres, hogy Zaitoicsi (Zaitoichi) kardforgatómester használta (kitalált fiktív karakter).

A sikomizue egy burkolásfajta neve, ahol a kard pengéjét egy cukornád-szerű burkolatba, cuébe (tsue) teszik, ezzel elrejtve magát a kardot. Ezek a burkolatok nem összekeverendők a siraszajával (白鞘, "fehér hüvely"), ami egy egyszerű faburkolat, díszítés nélkül, a rövid leírásokat leszámítva.

Néhány sikomizuebe rejtettek mecubusit (metsubushi), láncot, horgot, és más hasznos tárgyat. A sikomizuet tulajdonosa bárhova magával tudta vinni anélkül, hogy bármiféle gyanút keltett volna az emberekben, ezért is volt a sinobik (shinobi) számára tökéletes felszerelés.

Kaiken A kaiken egy 8-10 hüvelyk hosszú, egy vagy kétélű tőr, díszítő elem nélküli csupasz burkolatban, eredetileg a szamuráj társadalmi réteg tagjai viselték. Nagyon hasznos volt önvédelem szempontjából, épületen belül főleg, ahol a katana a hosszú pengéje miatt, illetve a vakizasi a középhosszú pengéje miatt nehezen használható. A nők a kimonojuk zsebében, vagy az ujjában hordták maguknál, önvédelem, vagy öngyilkosság céljából, amit a nyaki ütőér elvágásával kiviteleztek.

Kosirae képgaléria

A kosirae részei

Saya egy japán kifejezés, ami kifejezetten egy kard vagy kés hüvelyére vonatkozik. A szaját normális esetben olyan fából állítják elő, aminek nagyon kicsi a súlya, egy külső lakk réteggel bevonva. Mivel a fa nagyon gyenge felépítésű, ezért óvatosan kell kihúzni a kardot, rosszul kihúzva a kard átvághatja a fát, ezáltal levághatja egy vagy több ujját a használójának. A helyes kihúzása és visszahelyezése a kardnak, vagy pengének inkább a munéval (mune) való érintkezést jelenti, mint a hüvellyel. A szajának van egy fogantyúja az oldalán, a fonott zsinórok (szageo), hozzácsatolására szolgál, amin akár található sitodome (shitodome) a kurigatának a díszítése, épp úgy, mint egy fémből készült záró sapka . Hagyományosan a koigucsi (koiguchi) és a kodzsiri bivaly szarvból készül.A szaja részekre osztva: Szageo A egy zsinór, ami selyemből, pamutból, vagy bőrből készült, amivel a kurigatanán (栗形) levő lyukon keresztül megy a szajához. Számos különböző módszer van a szageo szövéséhez és a szajához kötéséhez a jó megjelenés érdekében. Egyes Iaidó (Iaidō) iskolákban a szageot a hakamához (hakama) kötik gyakorláskor. Kurikata A kurikata (Kuri-kata) egy fogantyú, ami a japán kard hüvelyéhez kapcsolódik. A szageo (zsinór) biztosítja a szaját és a kardot, ez az, amit az övhöz kötnek a kurikatán található lyukon keresztül. Kodzsiri A kodzsiri a hüvelyen található záró sapka, egy erősebb illesztés, ami védelmet biztosít. Kogatana és kozuka A kogatana egy hasznos kis kés, ami elfér a hüvelyen található zsebben, a kozuka pedig egy díszítő fogantyú/markolat a kogatana számára. kógai A kógai (kōgai) a haj hozzácsiptetését/ hozzáillesztését segíti, és a szaján található zsebbe illik. Umabari Az umabari a kogatana kés egyik fajtája, szintén a szaján található zsebben tárolható.

Cuka A cuka a japán kard markolata.A cuka részei: Menuki A menuki egy díszítés, ami a cukán található (általában a cuka alatt található, az anyagban), a markolaton való fogórészbe teljesen illeszkedik, a kényelmesebb használathoz. Samegava A samegava rája bőr, amivel a markolatot burkolják be. Cukaito A cukaito (Tsuka-ito) az, amivel a cukát becsomagolják, hagyományosan selyemből, de manapság egyre gyakrabban pamutból, és néha bőrből készítik. Fucsi A fucsi egy gallér, vagy foglalat ami a cuka elejét befedi a japán kardoknál. A kard markolattüskéje átmegy a cukán keresztül a fucsi elejébe. Kasira A Kasira (kasira) egy tompa vonal vég (vagy nyeregkápa) a cuka végén.

Cuba