A Taira család (平氏, Hei-shi) egy szamurájokból álló nagycsalád volt Japánban. A család neve a 9. század elején tűnt fel először és hamarosan mély nyomot is hagyott Japán történelmében.
Taira család
A Japán történelmi leírások alapján a Taira család elnevezés egy ajándék volt a császártól a Heian-korban (egy japán történelmi időszak, amely 794-től 1185-ig tartott). Ekkoriban Heiankjó volt a japán főváros, innen ered a korszak elnevezése is. A Taira családnak a kitüntetésért cserébe azonban meg kellett gátolniuk a császári család volt tagjainak cselszövéseit, továbbá kötelességükké vált védelmezni az uralkodót. Gyakran hivatkoznak rájuk Heisi (平氏,Taira család) vagy Heike (平家, Taira Ház) néven is. Kanmu japán császár néhány unokája kapta meg először a Taira elnevezést körülbelül 825 táján.
A Kanmu Heishi vérvonal
Kanmu császár (eredeti nevén Jamabe) volt az ötvenedik császár a hagyományos öröklődés szerint. Kanmu maga 781 és 806 között uralkodott. Ő volt a legidősebb fia Sirakabe hercegnek (később Konin császárként ismert), azonban eredetileg nem őt, hanem féltestvérét, Oszabe herceget akarták megválasztani apja halála után uralkodónak. Végül mégis Kanmu volt az, aki édesapjuk nyomdokaiba léphetett 781-ben. Nem sokkal ezt követően feleségül vette Oszabe húgát, Szakahito hercegnőt. Élete során összesen 32 fia és lánya született, bár nem mind a feleségétől.
Azon utódai, akik megkapták a Taira nevet (Kanmu Taira vagy Kanmu Heishi néven emlegették őket) a későbbi generációk kiváló harcosaivá váltak, mint például Taira no Maszakado, Tairo no Kijomori és (egy további családnév bővítéssel) a Hódzsó család.
A későbbiekben Ninmjó Császár, Montoku Császár és Koko Császár családtagjai hasonlóképpen megkapták ezt a vezetéknevet. Innentől kezdve ezen leszármazottakra a császár posztumusz neve és a Heisi elnevezés összekapcsolásával hivatkoztak, pl. Kanmu Heisi.
A Kanmu Heisi vonalat 889-ben fedezték fel Taira no Takamocsi által (az 50. Kanmu császár dédunokája, uralkodott 781–806) , aki bebizonyította, hogy ez a család volt az egyik legerősebb és legbefolyásosabb a kései Heian-korban. Ekkoriban a klán egyik legkiemelkedőbb alakja Taira no Kijomori volt, aki megalapította az első szamuráj-uralkodó kormányt Japán történelmében.
Kanmu Heisi több neves családdal is rokonságban volt, többek között a Hódzsó, Csiba, Miura, Tadzsiri és Hatakejama családokkal.
A Hódzsó család kezében volt az örökletes úton kijelölt kormányzó ellenőrzési joga a Kamakura sógunátus idején (1203-1333). Ezen kívül elhíresültek a Zen buddhizmus terjesztéséről és a mongol hadjáratok idején képviselt szilárd védelmükről.
A Csiba család a Taira család egyik ága volt, amely Csiba no Szuke-től eredeztethető, aki Taira no Tadacune fia volt. Ők kormányozták Simosza tartományt és róluk kapta a nevét a ma is létező Csiba városrész.
A Miura család eredetileg a Minamoto családból eredeztethető. Sokat ellenségeskedtek a Hódzsó családdal a kormányzati jogok miatt a 13. század közepén.
A Hatakejama család a Tairához hasonlóan egy szamuráj család volt. Eredetileg Taira no Takamocsitól eredeztethetően jött létre a Hatakejama ág.
Azonban nem csak egy Kanmu Heisi-ről beszélhetünk a Taira családdal kapcsolatban. Takamune-o (804-867), Kazurahara-Sinnó (786-853) legidősebb fia és Kanmu Császár unokája elnyerte a Taira no Aszon kabane címét 825-ben nemes viselkedésének és hűségének köszönhetően. Ez egy nagy presztízsű ősi japán cím volt, amelyre csak a legrátermettebbek és legkiválóbbak szolgálhattak rá. Nem egy konkrét megnevezést jelentett, elnyerői felvehették többek között saját családjuk legkiemelkedőbb alakjának a nevét. A Taira család esetében ekkoriban ez Kanmu Heisi neve volt. Mivel a család megnevezését a családfő nevéből kiindulva vezették le ekkoriban, így innentől két Kanmu Heisi család is létezett, az egyik Takamune, a másik pedig az unokaöccse, Takamocsi (Takami herceg fia) leszármazottaiból.
A négy jelentős család
A Taira család volt az egyike azon négy jelentős családnak, melyek nagy hatást gyakoroltak Japán politikájára a Heian-kor (794–1185) idején. A másik három ilyen család a következő volt:
A Fudzsivara család a japán történelem egyik legkiemelkedőbb udvaronc dinasztiája volt. Elmondható, hogy az egész Heian-kor idején ők uralkodtak a császár nevében. Az ő családnevük is egy, a császártól kapott dicsőséget sugalló elnevezés volt (eredeti nevük Nakatomi). A nagy befolyásra úgynevezett házasságpolitikájukkal tettek szert, azaz a lányaikat rendszerint a császári család tagjaihoz adták hozzá.
A Tacsibana család jelentősége a bírói feladatkörükre vezethető vissza. Továbbá a Fudzsivara családhoz hasonlóan ők is igyekezték lányaikat a császári család tagjaival összeházasítani. Azonban a Fudzsivarvákkal ellentétben ez a módszer a Tacsibana család tagjainak nem megerősödést biztosított, hanem ellenkezőleg, szétszórta őket az országon belül. A szétszóródás következtében a várt eredmény ellenére elgyengültek és a bírói feladatkörük is a fővároson kívülre korlátozódott.
A Minamoto család a Tairákhoz hasonlóan egy jelentős szamuráj család volt, akik a katonai képességeikkel vívták ki maguknak a császár elismerését. A Taira és Minamoto családok között több ellentét is volt, amely háborúzásba torkollott. Az egyik legismertebb Taira-Minamoto háború a Genpei-háború volt 1180-ban.
A hogeni és a heidzsi lázadások
Taira no Tadamori (1096-1153), Taira no Maszamori fia egy kiemelkedő szamuráj volt ebben a korban, aki a Kebisi, az akkori japán császári rendőrség tagja is volt. Ezen kívül megválasztották a Harima, az Isze, a Bizen és a Tadzsima tartományok vezetőjévé is. Őt illeti az egyik mai napig nagyon híres templom, a Rengeó-in megépítésének dicsősége is, amely Kiotó-ban található. Emiatt az építkezés miatt kapta meg jutalmul a Tadzsima tartomány vezetői címét. Munkássága olyannyira lenyűgözte a császárt, hogy ő volt a legelső szamuráj, aki hivatalosan is a császárnak dolgozhatott. Ez az esemény természetesen növelte a Taira család befolyását.
Tadamori fia, Taira no Kijomori, szintén kiemelkedő személyiséggé vált a Heian-korban. Katonai vezetőként ő volt az első, aki megalapította az egyedülálló szamurájok által irányított kormányzati rendszert Japán történelmében. Élete során daidzsó daidzsin pozícióra emelkedett, miután nagy sikereket ért el a hogeni (1156) és a heiji (1160) csatározások során. bélyegkép|330px|Hógen-lázadás
Hógen-lázadás
A hógen-lázadás(1156, július 28 - augusztus 16) egy rövid polgárháború volt, melynek célja a japán császári örökség kapcsán felmerülő viták és problémák megoldása volt. A viták nem csak az örökösödéssel kapcsolatban merültek fel, de probléma volt a Fudzsivara család túlnyomó hatalmával is, ami ekkorra egész Japánra kiterjedt. Habár a család elméleti síkon csak a császár régenseként működött, valójában teljhatalommal rendelkeztek a Heian-kor ezen időszakában.
A lázadás azonban váratlan következményekkel járt. Felmerült a kérdés, hogy melyik szamuráj klánra kellene bízni ezek után az ország felügyeletét és biztos alapokra helyezését. Ennek a láncreakciónak köszönhetően kialakult a későbbiekben az első hivatalosan is szamurájok által irányított kormány Japán történelmében.
A császári udvaron belül három jelentős személy között alakult ki a viszálykodás. A formális Toba császár és a szintén formális Szutoku császár az eredeti uralkodóra, Konoe császárra negatív hatással bíró eseménysorozatot indított el, a császár tudta nélkül.
Miután azonban Konoe császár meghalt 1155-ben Toba és Szutoku egymással kezdtek el vitázni, hogy ki kövesse az uralkodót a trónon. Végül Toba császárnak ítélték a címet, de uralkodása nem tartott sokáig. Nem sokkal ezt követően Go-Sirakava császárt választották meg uralkodónak, aki el is fogadta ezt a hivatalt. Szutoku és Toba értetlenséggel vegyes haraggal tekintett az újonnan felemelkedő császárra. 1156-ban végül Toba meghalt. Toba halála után az eddig hűséges emberek Go-Sirakava császár ellen fordultak és Szutoku-t kezdték el támogatni.
Ezt követően ez az ellentét csatározásba fordult, melyben a Fudzsivara, a Minamoto és a Taira család is részt vett. Mindegyik családból akadtak támogatók mindkét császár oldalán. Szutoku oldalán harcolt Taira no Tadamasza, az akkori Taira családi vezető, míg Taira no Kijomori Go-Sirakava oldalán ragadott fegyvert. Kijomori és Minamoto no Jositomo egy éjszakai rajtaütést terveztek Szutoku császár csapatai ellen, melynek során végezetül lángba borították az ellenséges erők táborait, ezzel győzelmet hozva Go-Sirakava császárnak.
Minamoto no Jositomo és Taira no Kijomori a csata után együttes erővel irányította mind politikai, mint katonai szempontból Kiotó-t. Azonban ezt nem sikerült rivalizálás nélkül megoldaniuk, így ennek, valamint a lázadásoknak eredményeképpen 1160-ban egy újabb lázadás tört ki Heidzsi-lázadás néven. bélyegkép|330px|Nidzso császár menekülése a palotából
Heidzsi-lázadás
A Heidzsi lázadás egy rövid polgárháború volt Go-Sirakava császár szövetségesei között, akik 1159-ben küzdöttek a császár hatalmának stabilizálásáért és az akkori politikai viták megoldásáért. Feltehetőleg ez a hógen-lázadás következtében kialakult csatározás volt, azonban a hógen-lázadással ellentétben itt nem a klánok tagjai fordultak egymás ellen, hanem két, egymással rivalizáló család ragadott fegyvert. Ezt a lázadást egy szélesebb körű polgárháború előfutáraként is emlegetik.
Go-Sirakava császár visszalépett az uralkodói tisztségéből, de a trónt nem a leszármazottja kapta meg, pedig ő a legidősebb fiát választotta ki a poszt betöltésére. Ennek ellenére a trónt Nidzso császár foglalta el, azonban az összes ügyintézés továbbra is Go-Sirakava kezében maradt.
1159-ben Taira no Kijomori, a Taira család ekkori vezetője, valamint Nidzso császár támogatója személyes okokból elhagyta Kiotó-t a családjával. Ez remek alkalmat kínált ellenségeinek, Fudzsivara no Nobujori-nak és a Minamoto klánnak, hogy szembeszálljanak az uralkodóval és ezáltal a Taira családdal is.
Így az ellenséges csapatok elindultak és a gyújtogatásaik közepette elrabolták Nidzso és Go-Sirakava császárt is. Nidzso császárt házi őrizetbe vették és megölték a helytartóját, Fudzsivara no Micsinori-t. Nobujori önmagát császári kancellárnak nyilváníttatta és további politikai lépéseit kezdte tervezgetni.
A Minamoto család azonban nem volt felkészülve arra a retorzióra, amit Kijomori visszatérése jelentett, így a vezető visszaérkezése után nem tudták visszaverni a Tairákat. A visszatérést követően Minamoto tétovázni kezdett a Taira család erejét látván.
Kijomori látszólag békeajánlatokat próbált tenni Nobujorinak, valójában azonban ez egy csel volt. Hiszen amíg Nobujori az ajánlatokat fontolgatta, Go-Sirakava és Nidzso császár megszöktek Nobujori fogságából.
Kijomori rengeteg hála-ajándékot és hatalmas tiszteletet kapott a császártól azért cserébe, hogy szembeszállt Nobujorival és Jositomoval. Taira no Sigemori (Kijomori legidősebb fia) 3,000 lovas katonával támadta meg a császári palotát ahol Nobujori és Jositomo tartózkodott. Nobujori azonnal elmenekült, de legidősebb fia, Minamoto no Josihira harcba szállt Sigemorival és heves küzdelmet vívtak egymással. Végül Josihira elfogta Sigemorit és börtönbe záratta.
A Taira család visszavonult és a Minamoto család is elhagyta az uralkodói palotát. Egy különálló Taira csapat foglalta el végül a császári palotát és elvágták a Minamoto család menekülési útvonalát. A Minamoto család tagjai végül Rokuharában, Kijomori központjában kötöttek ki, ami szintén nagy csatározásokat váltott ki a rivális családok között, de végül a Minamoto családnak sikerült elmenekülnie.
Taira no Kijomori balra|bélyegkép|290x290px|Taira no Kijomori