bélyegkép|A TV Tokyo logója A japán média eszközei közé számos japán televízió- és rádiócsatorna, magazin és napilap tartozik. A legtöbb televíziós csatorna a már létező rádió-csatornák befektetései révén jött létre. A műsorok legnagyobb részét az beszélgetős műsorok, doramák és a hírműsorok teszik ki.
Számos másodcsatornán nyugati filmeket is vetítenek. Vannak olyan csatornák, ahol csak angol nyelvű műsorokat adnak, japán felirattal.
Japánban a kommunikációs eszközök közé tartoznak az internetes médiahálózatok, közösségi oldalak és fórumok, blogok is. Jellemző az intenzív közösségi élet az internetes felületeken is, a felhasználók is részt vesznek a közösségi oldalak építésében. Ez annak is köszönhető, hogy 2011-ben az élet valamennyi területét érintve megkezdték a kommunikációs hálózatok fejlesztését, majd később felhasználóbaráttá alakítását. Számos szolgáltatás elérhetővég vált online felületeken. Több rádió- és tv-közvetítés internethasználattal is igénybe vehető.
Újságok, napilapok
Napilapok Az első újságok 1868-ban jelentek meg Tokió, Oszaka, Kiotó és Nagaszaki városokban, bár ezek még nem napilapok voltak. Az első napi rendszerességgel készült napilap az 1870-ben megalakult jokohamai Mainicsi Simbun volt. Napjainkban a legtöbb vezető japán napilap története az 1870-es évekre nyúlik vissza. bélyegkép|A Jomiuri Simbun első kiadása A mai vezető napilapoknál jellemző a hatalmas médiacégekkel való egyesülés, gyakran televíziócsatornákkal, esetleg professzionális sportegyesületekkel és más üzleti cégekkel való összeolvadás. (A 2016-os évben egy háztartásra átlagosan 0,78 napilap jutott.) A nagyobb hírlapok átlagosan napi kettő újságot adnak ki, van reggeli és esti kiadás (kivétel a vasárnap), és az eladott példányok 95%-a egyenesen a háztartásokba jut. Ráadásul nem csak hírlapok vannak, számos sport-, politikai témájú, gyárspecifikus és szabadidős tevékenységekkel foglalkozó napilap is szerepel a japán médiában.
Az öt legnagyobb hírlap országos szinten kerül eladásra, regionális híreket közöl. A legfontosabb japán napilapok a következők: Jomiuri Simbun (読売新聞): Világszinten is első helyen áll a legyártott és eladott szám tekintetében is, reggel 10 millió, este majdnem 4 millió példánnyal. Szerződésben áll a brit The Times című hírlappal. A Nippon Televízióval egyesült. Enyhén konzervatív beállítottságú. 1955 óta angol nyelven is olvasható, ugyanettől az évtől online is olvasható. Aszahi Simbun (朝日新聞): Reggeli példányszám 8 millió, esti 3,6 millió. Világszinten második helyen áll, az eladási darabszám tekintetben is, előfizetői között főleg doktorok, ügyészek, mérnökök vannak. Liberális beállítottságú. A TV Aszahi-val olvadt egybe. Több amerikai napilappal áll kapcsolatban, többek között a The New York Times-szal is. Online, angol nyelven is elérhető. Mainicshi Simbun (毎日新聞): Naponta 4 millió példány az eladási száma. A TBS-szel (Tokyo Broadcasting System) áll szerződésben. Mai nevét 1943-ban kapta, több napilap beolvasztása után. Az angol változat 1922 óta létezik. 2001-től online is elérhető, angol nyelven is. Nikkei Simbun (日本経済新聞): A The Wall Street Journal gazdasági témájú újsághoz hasonló. Napi 3 millió példány kerül eladásra. A TV Tokió-val egyesült. Nihon Keizai Simbun: Röviden Nikkei, Japán vezető gazdasági napilapja. Napi 4 millió darab példány jellemző. A gazdasági hírek mellett a kiadó más ágazatokhoz kapcsolódó számos szakmai lapot és hetilapot ad ki. Szankei Simbun (産経新聞): Japán hatodik legnagyobb napilapja. 2001-től elérhető az online változata is, annak lehetőségével együtt, hogy a kinyomtatott napilap cikkeit az online felületről le lehessen tölteni, és ki lehessen nyomtatni. Megjegyzendő, hogy 2005-ben alacsony látogatottság miatt az esti kiadással kapcsolatos online szolgáltatás megszűnt. Japánban három angol nyelvű napilap van. A fentiek közül a Jomiuri Simbun és az Aszahi Simbun angol nyelvű változata, a Daily Jomiuri és az International Herald Tribune/The Aszahi Simbun, illetve a szintén online elérhető The Japan Times. A növekvő okostelefon- és internethasználat mellett viszont a napilapokra történő előfizetések száma csökken, főleg a fiatalok körében. A hírlapokban szereplő hirdetések száma is csökken, ennek köszönhetően a kiadók kénytelenek újabb üzleti témákat megjelentetni az újságokban.
Regionális hírlapok Japánban a Csunicsi vállalat alá tartozik két regionális újság. Az egyik a Kanto prefektúrában kiadott Tokió Simbun, amely napi szinten körülbelül 900 ezer példányt ad ki. A másik az Aicsi prefektúrában a Csunicsi Simbun, amely azon a területen elsődleges napilapnak számít. Más területeken kiadott újság például Kjúsú szigetén a Nisinippon Simbun, Hokkaidó szigetén a Hokkaidó Simbun, Tóhóku régióban a Kahoku Simpó.
Szakmai hírlapok Nikkan Kogjo Simbun: Az egyik vezető szakmai napilap Japánban. Napi szinten 420 ezer példányt adnak el. A kiadó központja Tokióban található. A napilap fő témái közé tartoznak a gazdasági hírek, autó-, elektronikai cégekkel kapcsolatos hírek, illetve telekommunikációs-, információs technológiai hírek is. Szeikjó Simbun: A Szóka Gakkai nevű buddhista szervezet napilapja. Címe szó szerint „A spirituális tanítások hírlapját” jelenti. Japán harmadik legnagyobb napilapja. Gazdasági és nemzetközi híreket is közöl.
Napilapok megítélése Japánban a média a legnagyobb befolyással rendelkező erő. Egy 2012-es felmérés alapján kiderült, hogy a többség a napilapokat megbízhatónak, a magazinokat érdekesnek találja, a rádióadókhoz pedig könnyen elérhetőséget soroltak. Fontos, hogy a napilapok tartalma nagyban befolyásolja az olvasók gondolkodását. A társadalom elöregedésével párhuzamban gondolják, hogy a napilapok 68%-a megbízható.
Magazinok és könyvek balra|bélyegkép|A Weekly Sónen Jump logója 2014-ben megközelítőleg 85 ezer könyvet és magazint adtak ki Japánban, a másolatokkal ez a szám 4,7 milliárdra nőtt.
Az újonnan kiadott könyvek széles körben fednek le különböző területeket. Kategóriák szerint szociológiai és irodalmi témák, illetve művészeti, technológiai témájú, történelmi kiadványok és gyermekeket célzó magazinok és könyvek jelennek meg. Eladások tekintetében a történelmi-, misztikus témájú regények nagy számban vannak, műfajtól függetlenül főleg a középkorú emberek körében.
Japánban a magazinok lehetnek hetente, kéthetente, havonta, negyedévente kiadott lapok. A kiadók közé tartozhatnak a nagyobb sajtócégek, könyvkiadó vállalkozások, illetve magazinra specializálódott kiadócégek, továbbá független- és speciális érdeklődési körben létrehozott szervezetek magazinjai is megjelennek. A heti magazinok eredetileg és elsősorban a napilapokat kiadó cégek kiadványai. A könyvkiadók 1956 februárjában kezdtek előre törni a magazingyártás területén, a Weekly Sincso című újsággal. Az első heti magazinokban az aktuális politikai eseményekről, híres emberekről és bűntényekről írtak.
Míg az általános magazinok – mint például a Bungei Sundzsu, Csuo Koron, Szekai – és más nagyobb hírnévvel rendelkező, hosszú ideig kiadott havilapokat főleg a tanult emberek olvasták, voltak női olvasókat célzó magazinok is, mint a With és a More. Az elmúlt években a lapok jobban fókuszáltak a tartalomra, korcsoportok, végzettségek, érdeklődési körök tekintetében. Megjelentek olyan magazinok, amelyekkel esetleg gyűjtőket, sportrajongókat, vagy esetleg az informatika területével foglalkozókat is megcéloztak. A népesség növekedésével együtt pedig egyre több olyan lapot adtak ki, amely a közép- és idősebb korosztálynak szóló témákkal szolgált.
A külföldi magazinok japán változatai is részei a piacnak, mint például a Newsweek japán nyelvű változata, amelyet 1986-ban adtak ki először. Másik irányból nézve, az előző években igen magas lett a tengerentúlra exportált – mint például Dél-Korea és Kína – japán lapok száma, főként a fiatalabb női korosztályt megcélozva.
A képregényes magazinok és könyvek (ismertebb néven mangák) a fiatalok és felnőttek körében egyaránt nagyon népszerűek. A japán animáció világszintű elterjedésének köszönhetően az újabbnál-újabb történeteket magukba foglaló képregényeket nagy számban külföldre is exportálják, leggyakrabban angol nyelvre fordítás után. Az egyik leghíresebb a Súkan Sónen Jump (angolra lefordítva Weekly Sónen Jump), amely az egyik leghosszabb ideje futó mangamagazin, hetente 2,8 millió eladott példánnyal.
Heti magazinok listája Aera (アエラ)' Friday (フライデー): fényképészeknek Dzsoszei Dzsisin (女性自身): nőknek Nikkei Business (日経ビジネス): gazdaság Súkan Aszahi (週刊朝日): liberális Súkan Economist (週刊エコノミスト): gazdaság Súkan Kinjóbi (週刊金曜日): liberális Súkan Bunsun (週刊文春): konzervatív Súkan Diamond (週刊ダイヤモンド): gazdasági Súkan Dzsoszei (週刊女性): nőknek Súkan Post (週刊ポスト): konzervatív Súkan Sincsó(週刊新潮): konzervatív Súkan Tojo Keizai (週刊東洋経済): gazdaság Sunday Mainicsi (サンデー毎日): liberális
Havi magazionok listája Bungei Sundzsu (文藝春秋): konzervatív Csúó Kouron (中央公論): A Jomiuri lapkiadóval egyesült. Konzervatív. Szeiron (正論): A Szankei lapkiadó adja ki. Konzervatív Szekai (世界): liberális
Közvetítés
Áttekintés Japánban az első rádiósugárzás az I. világháború után kezdődött 1925-ben. Ez három nagyobb várost érintett: Tokiót, Oszakát és Nagoját. 1926-ban létre is hozták az első állami sugárzási szervezetet, a Nippon Hoszo Kjókai-t (röviden NHK), amely a mai napig a legnagyobb közszolgálati csatorna Japánban. Megjelentek az első vetítőkocsik, megépítették az első vetítőtornyot Kimutában, 1939-ben pedig elkészült a Toshiba első televíziós készüléke, és próbavetítések voltak.
1940-ben elindult a Juge Mae (Yuge-Mae), Japánban az első dorama, amely 12 perces volt részenként. A II. világháború után a próbaadásokat felfüggesztették, majd 1951-ben elindult az első kereskedelmi csatorna. Az első hivatalos vetítés 1953. február 1-jén kezdődött el. Az NHK csatornáján hírműsorok voltak délben és este, valamint eseményeket közvetítettek.
1953-tól elindultak az első élő közvetítések Jokohamában, 1953-ban élőben közvetítették a császári pár esküvőjét. 1960. szeptember 10-én elindultak az első színes adások, 1964-ben a tokiói olimpia volt látható, később az egész országot lefedő mikrohullámú adórendszert hoztak létre.
A filmgyártó cégek nem járultak hozzá ahhoz, hogy a filmjeiket közvetítsék. Ez azt eredményezte, hogy a filmipar és a televíziózás szétvált, filmeket csak moziban vetítettek. (A televíziózás elterjedésével az emberek ritkábban jártak moziba, ezért a filmipar bevétele csökkent.) Elkezdték amerikai sorozatok vetítését, kísérlet volt a hírműsorok és szórakoztató műsorok egyenlő arányú elosztásával, de később ez is megbomlott.
1969-ben Japánban is közvetítették a Holdra szállást. 1983-ban kezdték vetíteni az Oshin-t, ami egy reggel közvetített szappanopera volt.
Az NHK 1987-ben megkezdte a műholdas közvetítést (röviden BS) két csatornával. 1990-ben elindították a WOWOW nevű csatornát, amely szintén kereskedelmi csatorna volt. Az analóg formátumú kommunikációs műholdas közvetítés (röviden CS) 1992-ben indult, majd a digitális közvetítések 1996-ban a PerfectTV-vel (napjainkban SKY PerfectTV) indultak el. 2000 decemberében a BS digitális közvetítés 10 televíziós csatornával indult, ami magában foglalt rádiót is.