Mihályfi Károly, Mihályfy Mihály Károly (Arad, 1857. július 27. – Budapest, 1936. május 13.)Halálesete bejegyezve a Bp. IV. ker. (belváros) állami halotti akv. 54/1936. folyószáma alatt. színész, a Nemzeti Színház örökös tagja, a III. osztályú magyar érdemkereszt tulajdonosa.
Életútja Apja, Mihályfi Károly (Löb János) tanár volt, anyja Schütz Borbála. 1875 virágvasárnapján lépett színpadra, Aradi Gerő orosházi társulatánál, mint kórista, 30 forint gázsival. Ez a társulat azonban nem volt hosszú életű, elkerült tehát Mezőtúrra, azután Szentesre, Szabó Antal társulatához, onnan Szalontára vitték. Járt ezután Szolnokon, Nagykárolyban, Nagybányán, Sátoraljaújhelyen, Nagykanizsán, Temesvárott. 1877-ben Szegedre szerződött, majd 1878. szeptember 4-étől Kolozsvárott működött, ahol első fellépte az Egy szegény ifjú történetében Odiot Maxime szerepében volt. Itt azonban nem volt kedve a maradáshoz, amiért ismét vidékre ment, de Paulay Ede, a Nemzeti Színház akkori igazgatója vendégszereplésre meghívta, majd 1879. szeptember 22-én fellépett az ország első színpadján, a Gringoire címszerepében, mire azonnal szerződtették. Mint szerződtetett tag 1880. március 31-én mutatkozott be a Cremonai hegedűs Filippojáként. Ettől fogva harminc éven át szerelmes-szerepeket játszott.
1882. augusztus 1-jén kötött házasságot Lázár Margit énekesnővel Budapesten, a józsefvárosi római katolikus plébánián, az egyik esküvői tanú Pauli Richárd volt.A budapest-józsefvárosi r.k. plébánia házassági anyakönyve, 365/1882. folyószám. 1891. szeptember havában az Operaház játékmesterévé nevezték ki. 1909. április 1-én a Nemzeti Színház örökös tagja lett. Indítványára 1893-tól az Abonyban évenként nyaraló Nemzeti Színházi tagokkal a színkör felépítésére előadásokat tartott. Az első jövedelem ezen év július 17., 18., 19-én 734 forintot tett ki. 25 éves Nemzeti Színházi működését 1905. április 2-án ülte meg, majd 1905. április 16-án a színház hivatalosan is ünnepelte, amikor a Kaméliás hölgyben fellépett, Duval Armand szerepében. 40 éves jubileuma 1920. április 10-én volt a Hamletben; 1923. április havában a Shakespeare-bizottság kültagjává választották, majd 1925. április 23-án megülte 50 éves színpadi működése jubileumát, Constantin abbéban. Művészi egyéniségének legfőbb vonása: az érzés melegsége, ez lüktetett minden alakításában, ez tartotta meg őt fiatalnak és ez éltette iránta is a közönség szeretetét változatlanul. A legszebben beszélő magyar művészek körébe tartozott. Minden szerepben tökéleteset produkált; soha nem utasított vissza szerepet, soha el nem késett egyetlen próbáról sem, mert számára mindig egy volt fontos, a színpad becsülete. Halálát érelmeszesedés, tüdőgyulladás okozta.
Fontosabb színházi szerepei Derblay Fülöp (Ohnet: A vasgyáros) A tanítvány (Goethe: Faust) Jean (Halévy–Crémieux-Decourcelle: Constantin abbé) Clémont (Vega: Király és pór) Oresztész (Szophoklész: Elektra) Fernando (Echegaray: Folt, amely tisztít) Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia) Kisfaludy Sándor (Himfy dalai) Hamlet (Shakespeare) Giovanni (Bizánc) Duval Armand (Kaméliás hölgy) Gloster (Shakespeare: Lear király) Nagytata (Fekete lovas) Klopov (Revizor) Egeus (Szentivánéji álom) Constantin abbé
Díjai Farkas–Ratkó-díj (1884)
Jegyzetek
Források Magyar színházművészeti lexikon Magyar színművészeti lexikon
Kategória:Magyar színészek Kategória:Aradiak Kategória:Farkas–Ratkó-díjasok Kategória:Tüdőgyulladásban elhunyt személyek Kategória:1857-ben született személyek Kategória:1936-ban elhunyt személyek Kategória:A Nemzeti Színház örökös tagjai Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek