A Nemzetközi Ellenőrző Bizottság (angol International Commission of Control, rövidítve ICC, albán Komisioni Ndërkombëtar i Kontrollit) az európai nagyhatalmak által, a londoni nagyköveti konferencia döntése értelmében és az 1913. július 29-én elfogadott albán statútum szellemében felállított, albániai székhelyű nemzetközi szervezet volt, amelynek fő feladatául a szintén nagyhatalmi akarattal létrehozott Albán Fejedelemség alkotmányos alapjainak megteremtését és közigazgatási kereteinek megszervezését tűzték ki. A ténylegesen 1913. október 16-án hét taggal felálló, vlorai székhelyű testület fél évet kapott a munka elvégzésére, de tízéves mandátumot arra, hogy az ország közigazgatását felügyelje, a fejedelem munkáját a továbbiakban is támogassa. A trónra kijelölt Vilmos fejedelem 1914 márciusában érkezett meg az országba, hogy átvegye a közügyek irányítását. Az addig eltelt időszakban a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság a belpolitikai helyzet konszolidálásán fáradozott, és a Qemali-kormány 1914. januári lemondásával, majd a Közép-albániai Köztársaság februári megszűnésével kezében összpontosult a végrehajtói hatalom. 1914 márciusára az 1913-as statútumot felváltó alaptörvény-tervezettel is elkészültek, amely végül 1914. április 10-én lépett életbe. Március után azonban a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság mozgástere beszűkült. Bár az ország új fővárosa Durrës lett, Vilmos ragaszkodott hozzá, hogy a szervezet székhelye továbbra is Vlorában legyen. A számottevő földrajzi távolság egyúttal azt is jelezte, hogy a fejedelem nem tart igényt a testület tanácsadói és támogatói szerepére, döntéseiket és javaslataikat többnyire figyelmen kívül hagyta. A bizottság ily módon szerepét nem tudta betölteni, jobb híján közvetítői szerepet vállalt a kormányzat és a Dél-Albániában kikiáltott Észak-epiruszi Autonóm Köztársaság, valamint a közép-albániai felkelés vezetői között. Albánia belpolitikai, katonai és pénzügyi helyzete egyre kezelhetetlenebbé vált, s az Európában kibontakozó első világháború is feszültségeket teremtett a bizottság tagjai között. 1914. szeptember 6-án, három nappal azután, hogy maga Vilmos fejedelem – a Përmeti-kormány tagjaival együtt – elmenekült az országból, a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság is feloszlatta önmagát. Az Albán Fejedelemség de facto megszűnt létezni.
Előzményei
Az 1912. október 8-án kitört első Balkán-háborúban Szerbia, Montenegró és Görögország elfoglalta az addig az Oszmán Birodalomhoz tartozó albán lakta területek nagy részét. Pár hónappal korábban az albánok fegyveres felkeléssel vívták ki a birodalmon belüli autonómiájukat (Albánia vilajet), az új helyzetben azonban félő volt, hogy területeik a szomszédos nemzetállamok martalékává válnak. Ezért több évszázados oszmán hódoltság után 1912. november 28-án a vlorai nemzetgyűlésen kikiáltották a független Albániát, és az ideiglenes Qemali-kormány is megkezdte működését. A háborúban harcoló felek 1912. december 3-án tűzszünetet kötöttek, s a nagyhatalmak által kezdeményezett londoni nagyköveti konferencián december 17-én megkezdődtek a békét előkészítő tárgyalások. A brit külügyminiszter, Edward Grey elnökletével zajló tárgyalássorozaton Franciaország, Németország, az Osztrák–Magyar Monarchia, Olaszország és Oroszország Londonba akkreditált nagykövetei vettek részt. Az albánok autonómiájának garantálása mellett 1913 folyamán megszületett a döntés az albán–montenegrói és albán–szerb államhatárok kérdéséről is (londoni egyezmény), 1913. július 29-én pedig elfogadták Albánia statútumát, amely a függetlennek elismert állam belső szervezeti felépítéséről rendelkezett.
Ezzel az aktussal hivatalosan is megszületett a független, örökletes Albán Fejedelemség. A statútum rendelkezései értelmében az ország semlegességét, közigazgatási és gazdasági ügyeit a hat nagyhatalom képviselőiből és egy albán küldöttből álló, héttagú Nemzetközi Ellenőrző Bizottság volt hivatott felügyelni elsősorban az albán trón elfoglalásáig és a közjogi rendszer kialakításáig tartó időszakban. A testület tízéves mandátumot kapott arra, hogy felügyeleti és tanácsadói munkáját az Albán Fejedelemség szolgálatába állítsa. Albánia azonban gazdasági, infrastrukturális és kulturális elmaradottsága mellett számos belpolitikai nehézséggel küzdött. Az ország jelentős területei idegen megszállás alatt álltak, az államhatárok kérdését a nagyhatalmak még nem tisztázták megnyugtatóan, és a még szabad területek albánságát is megannyi politikai érdek osztotta több frakcióra. A függetlenség óta az ország közügyeit irányító Qemali-kormány a fennhatósága alatt álló területen be tudott ugyan vezetni egyfajta közigazgatást, de az ország középső területein az Ismail Qemalival szembehelyezkedő Esat Toptani szervezett ellenkormányt és kiáltotta ki a Közép-albániai Köztársaságot, Shkodra városa nemzetközi katonai igazgatás alatt állt, az északi törzsek pedig megtartották függetlenségüket.
Megalakulása jobbra|bélyeg|450px|A Nemzetközi Ellenőrző Bizottság néhány tagja a Nemzetközi Csendőrség főtisztjeivel és albán notabilitásokkalBalról jobbra, a bizottsági tagok dőlt betűvel: Kral, Lamb, Leoni, de Veer, ismeretlen, Petrjajev, Thomson, Winckel, Libohova, Noga
A Nemzetközi Ellenőrző Bizottság ténylegesen 1913 őszén alakult meg vlorai székhellyel, első ülésükre 1913. október 16-án került sor. A nagyhatalmak képviseletében a bizottság tagja a brit Harry Harling Lamb, a francia Léon-Alphonse-Thadée Krajewski, az osztrák–magyar Aristoteles Petrović, az orosz Alekszandr Mihajlovics Petrjajev, a német Julius Winckel és az olasz Alessandro Leoni voltak. A Nemzetközi Ellenőrző Bizottság albán tagjává Myfit Libohova külügyminisztert választották, ezzel Ismail Qemali egyik legfőbb kormányon belüli támogatóját, veszítette el. Miután Libohova az 1914. március 18-án felesküdött Përmeti-kormányban megbízást kapott az igazság- és vallásügyi tárca vezetésére, a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság új albán tagja Mehdi Frashëri lett. Frashëri egyébként már 1913 augusztusától a bizottság mellé rendelt titkárok egyike volt, akárcsak Kostandin Çekrezi.
A bizottság fő feladata az albán társadalmi és politikai viszonyok feltérképezése, egy alkotmánytervezet, vagyis Albánia kormányzati formájának az államszervezet, közigazgatás, rendvédelem és gazdaságirányítás valamennyi területére kiterjedő kidolgozása volt. A munkával hat hónapon belül el kellett készülniük. A hetente négy alkalommal ülésező bizottság tagjai egyfajta munkamegosztással éltek. Lamb és Krajewski feladata a pénzügyek rendbetétele volt, Petrović és Winckel a rendvédelmi kérdésekben mélyedt el, Petrjajev és Leoni pedig az új állam közjogi vonatkozásaival foglalkozott.
A Nemzetközi Ellenőrző Bizottsággal párhuzamosan két másik, nagyhatalmi mandátummal felállított nemzetközi szervezet kezdte meg tevékenységét Albániában 1913 októberében. Egyikük a déli albán–görög államhatárt helyszíni bejárással, a lakosság etnikai hovatartozásának figyelembevételével véglegesítő Albánia Határait Kijelölő Nemzetközi Bizottság volt, amelynek munkája az 1913. december 17-én ratifikált firenzei egyezménnyel zárult le. A másik a holland tisztek irányításával 1913 októberétől szerveződő, Willem de Veer és Lodewijk Thomson parancsnoklása alatt álló Nemzetközi Csendőrség volt.
Tevékenysége Lépések a belpolitikai helyzet konszolidálásáért A Nemzetközi Ellenőrző Bizottság tagjai eleinte határozott utasítást kaptak arra nézve, hogy az államigazgatás helyi szerveit, vagyis az Ismail Qemali vezette ideiglenes nemzeti kormány, Esat Toptani durrësi ellenkormánya vagy bármely más regionális önkormányzati testület joghatóságát ne ismerjék el, sőt, amennyiben lehetséges, számolják fel. A helyi szervekkel szembeni merev elzárkózás hamarosan azonban enyhült, s 1913. november 28-án – Albánia függetlenségének első évfordulóján – a nagyhatalmak képviseletében eljáró Nemzetközi Ellenőrző Bizottság elismerte a Qemali-kormányt mint a független Albánia végrehajtó hatalmát.
Ezt követően azonban a Qemali-kormány még két hónapig volt hivatalban. Az 1914 januárjában Vlorában leleplezett oszmanista Grebena-összeesküvés kapcsán felmerült a gyanú, hogy maga Qemali állt az események hátterében, és bár bizonyítékokkal nem tudták alátámasztani e híreszteléseket, a Qemali-kormány egyébként is megfogyatkozott tekintélyét végletesen aláásták. 1914. január 15-én Ismail Qemali a nagyhatalmakhoz fordult azzal, hogy lemond az ideiglenes nemzeti kormány vezetéséről, és a végrehajtó hatalmat kész átadni a Nemzetközi Ellenőrző Bizottságnak arra az időtartamra, míg az időközben kijelölt albán fejedelem, Vilmos el nem foglalja az ország trónját. A kormány és a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság képviselői Vlorában, 1914. január 22-én formális keretek között aláírták a hatalomátvételről szóló dokumentumokat. Új ideiglenes kormány alakult Fejzi Alizoti vezetésével, amely a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság irányítása alatt január 28-án kezdte meg a tényleges munkát.
A bizottság elszánt volt a tekintetben, hogy további lépéseket tesz a belpolitikai helyzet megszilárdításáért az uralkodó megérkezéséig hátra lévő időben. Február elején a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság két tagja, a brit Lamb és a német Winckel felkereste Durrësban Esat Toptanit, a Közép-albániai Köztársaság és ellenkormányának vezetőjét, hogy arra buzdítsák, Qemali példáját követve hagyja el Albániát. Toptani erre nem volt hajlandó, ellenkormánya és a Közép-albániai Köztársaság feloszlatásának pedig azt szabta feltételéül, hogy ő vezethesse a leendő uralkodónak az albán koronát felajánló delegációt. Február elejére a korábban nemzetközi katonai igazgatás alatt álló Shkodra helyi tanácsa megszerveződött, s átvette a város irányítását a George Fraser Phillips ezredes vezette nemzetközi kontingenstől. Utóbb a város kormányzója a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság megbízásából Fejzi Alizoti, az 1914 január–márciusában működő ideiglenes kormány miniszterelnöke lett.
Ezekkel a lépésekkel a Nemzetközi Ellenőrző Bizottságnak 1914 tavaszáig sikerült elérnie, hogy az addig szétszabdalt albániai területek feletti ellenőrzés egy kézben összpontosuljon, ráadásul nagyhatalmi nyomásra a Dél-Albániát megszállt görög csapatok evakuálása is küszöbön állt.
Az Albán Fejedelemség alaptörvénye A bizottság mindeközben kötelezettségeinek megfelelően az Albán Fejedelemség alaptörvényén dolgozott, amelyet március közepén adtak át az időközben a trónját elfoglaló Vilmos fejedelemnek és a Përmeti-kormánynak véleményezésre. Az alkotmány 1914. április 10-én lépett életbe, ezzel az 1913. július 29-ei nagyhatalmi statútumot hatályon kívül helyezte. A dokumentumot ünnepélyes külsőségek között Vlorában írták alá a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság tagjai, illetve a Përmeti-kormány képviseletében az albán küldött, Mehdi Frashëri. Az alaptörvény nagyhatalmi garanciával deklarálta az ország semlegességét, felállított egy négy miniszterből álló, az uralkodónak felelős végrehajtó tanácsot, és elrendelte a törvényhozó nemzetgyűlés összehívását. A négyévente újraválasztandó nemzetgyűlésbe a hét prefektúra mindegyike három-három küldöttet delegálhatott, tíz képviselőt pedig maga az uralkodó jelölhetett ki. Emellett helyet kaptak a parlamentben a szunnita muszlim, a római katolikus, az ortodox és a bektási felekezetek vezetői, továbbá az Albán Nemzeti Bank vezetője.
A bizottság mozgásterének beszűkülése