Airco DH.5

Az Airco DH.5 brit gyártmányú, együléses vadászrepülőgép volt az első világháború idején. Gyártója az elavult DH.2 típus felváltására szánta. Egyike volt az első angol modelleknek, amelyekre a légcsavarkörön keresztül való tüzelést megengedő, újabb típusú szinkronizáló készüléket felszerelték. Sajátossága volt, hogy a pilóta jobb kilátása érdekében a felső szárnyát hátrább tolták.

A DH.5 rosszabb teljesítmény nyújtott, mint a már gyártásban lévő más antant-vadászrepülőgépek, ezért hamarosan felváltották az S.E.5a típussal.

Fejlesztése A DH.5-öt az Airco vezető fejlesztőmérnöke, Geoffrey de Havilland tervezte és a modellben szerette volna egyesíteni az elöl elhelyezett húzólégcsavaros konfiguráció jobb repülési tulajdonságait a tolólégcsavaros repülőgépek jobb elülső látómezejével. Ezért a felső szárnyat közel 70 cm-el eltolta hátrafelé.Jackson 1962, 49. o. A gépet egy darab 0.303 kaliberű Vickers géppuskával fegyverezték fel, amelyet a prototípusnál némileg felfelé irányoztak vagy állítható volt a magassága; a sorozatgyártásba kerülés után hagyományos módon fixen a motorházra erősítették, a középvonaltól balra.Bruce 1965, 129. o.Lamberton 1960, 42. o. A pilótaülés a repülőgép súlypontja elé esett, ezért a fő benzintartályt mögötte helyezték el, az olajtartály alatt. A felső szárny tetejére erősítettek egy kis tartalék üzemanyagtartályt is, amely a benzinpumpa elromlása esetén is működött.

Mire 1916 decemberére befejezték a tesztrepüléseket, a konkurens gyártók majdnem készen voltak a jobban teljesítő Sopwith Camel és Royal Aircraft Factory S.E.5 típusok tesztelésével. A DH.5 valójában sok szempontból rosszabbnak bizonyult a már frontszolgálatot teljesítő Sopwith Pupnál is. Mire kikerült a frontra, egy géppuskájával hátrányba került a szinte mindig két géppuskával felszerelt német vadászgépekkel szemben. A hadvezetés ettől függetlenül négy gyártótól is megrendelte a típust: az Aircótól 200-at, a British Caudrontól 50-et, a Darracqtól 200-at, a March, Jones & Cribbtől pedig 100-at.

Frontszolgálata 260px|bélyegkép A DH.5 kezdettől fogva népszerűtlen volt a pilóták körében. Szokatlan konstrukciója miatt azt állították róla (jórészt alaptalanul), hogy nehéz kezelni. 3 ezer méter fölött teljesítménye ugrásszerűen romlott és bár nagyon jól manőverezett, légiharc közben hajlamos volt magasságot veszteni. A hátratolt felső szárny miatt a pilóta nem látott ki jól maga mögé felfelé, márpedig a támadás többnyire innen érkezett. Másrészről a személyzet előre valóban jobban kilátott, a gép konstrukciója igen ellenálló volt és kisebb magasságon jól teljesített; mindezek miatt előszeretettel alkalmazták földi célpontok ellen. Ebben a minőségben jól teljesített a cambrai csatában.

Érdekesség, hogy ezzel a típussal szerelték fel az első ausztrál vadászszázadot, bár 1917 decembere után S.E.5a-kal felváltották. A brit századoknál ekkorra már csak mutatóban szerepelt néhány példány és 1918 januárjában teljesen kivonták a frontszolgálatból.Taylor 1969, 339. o. A megmaradt gépeket oktatási célra alkalmazták, de ott sem kedvelték meg és hamarosan teljesen eltűnt a Royal Flying Corps gépparkjából.Jackson 1962, p. 52.

Az Airco DH.5-ből nem maradt fenn eredeti példány, az USA-ban és Új-Zélandon építették meg röpképes másolatait. Rendszeresítő országok 2, 6, 7 repülőszázadok (a 6 és 7 gyakorlószázad volt) 24, 32, 41, 64, 65 repülőszázadok

Műszaki paraméterei 260px|bélyegkép|Az Airco DH.5 modern másolata személyzet: 1 fő szárnyfesztávolság: 7,83 m szárnyterület: 19,7 m² törzshossz: 6,71 m magasság: 2,78 m üres súly: 459 kg felszállósúly: 676 kg maximális sebesség: 164 km/h maximális magasság: 4800 m bevetési idő: 2 ó 45 p hajtómű: 1 db 110 lóerős, 9 hengeres Le Rhône 9J forgómotor fegyverzet: 1 db 7,7 mm-es Vickers géppuska

Jegyzetek

Források Bruce, J.M. British Aeroplanes 1914–18. London: Putnam, 1957. Bruce, J.M. Warplanes of the First World War, Vol. 1. London: MacDonald, 1965, pp. 128–132. Jackson, A.J. De Havilland Aircraft since 1915. London: Putnam, 1962. Lamberton, W.M. et al. Fighter Aircraft of the 1914-1918 War. Lethworth, Herts, UK: Harleyford, 1960, pp. 42–43. Taylor, John W.R. "D.H.5". Combat Aircraft of the World from 1909 to the Present. New York: G.P. Putnam's Sons, 1969. .

Fordítás

Kategória:Első világháborús brit repülőgépek Kategória:Brit vadászrepülőgépek