Hasfelmetsző Jack (Jack the Ripper) néven vált ismertté az a londoni sorozatgyilkos, aki 1888-ban öt nőt – négy korosodó prostituáltat és egy fiatal nőt – ölt meg a Whitechapel nyomornegyedben (bár ennél több gyilkossággal gyanúsították). Neve a média által elterjesztett úgynevezett „Kedves Főnök”-levélből származik, melynek írója saját magát jelölte meg elkövetőként, és így írta azt alá. A levelet szélesebb körben csak kitalációnak vélték, amit egy újságíró írhatott, hogy a történet érdekességét növelje.
A gyilkos a tetteit ritka kegyetlenséggel követte el, sebészi pontossággal vágta ki az áldozatok belső szerveit (veséjüket, szívüket). A gyilkosságokat úgy követte el, hogy a bűntettek színhelyei egy keresztet formáljanak a térképen. A híresztelések szerint a gyilkosságok száma 1888 szeptemberében és októberében volt a legintenzívebb, és a média valamint a Scotland Yard is több nyugtalanító levelet kapott ebben az időszakban, amelyek íróját vagy íróit vélték az elkövetőnek. Az úgynevezett „Pokolból”-levél, melyet George Lusk, a Whitechapel negyed polgárőrségének elnöke kapott, egy fél emberi vesét tartalmazott, vélhetően az egyik áldozatét. A gyilkosságok különösen brutális mivolta és a média információi miatt az emberek egyre inkább hittek egyetlen sorozatgyilkos, Hasfelmetsző Jack létezésében. Teljes címlapok foglalkoztak az üggyel és gerjesztettek nemzetközi figyelmet a Hasfelmetsző iránt. A vizsgálatok nem tudták hitelt érdemlően az 1891-ig folyó gyilkosságok mindegyikét az 1888-as eseményekhez kötni, ennek ellenére Hasfelmetsző Jack legendája megszilárdult.
Bár számos elmélet született Hasfelmetsző Jack kilétét illetően, máig nem nyert egyik sem bizonyítást.
Történelmi háttér
A 19. század közepén ír bevándorlók tömege került Angliába, akik jelentősen felduzzasztották a nagyobb angol városok népességét, beleértve az East Endet is, London keleti részét. 1882-től kezdve Kelet-Európából és a cári Oroszországból költöztek zsidó menekültek a területre. London East Enden található Whitechapel nevű negyede hihetetlen mértékben túlzsúfolttá vált. Mind a munkalehetőség, mind a lakhatási feltételek egyre rosszabbak lettek, és egy jelentős lélekszámú létszínvonal alatt élő osztály alakult ki. Az általános jelenséggé váló rablások, az erőszak, az alkoholfüggés és a szegénység számos nőt kényszerített prostitúcióra. 1888 októberében a Metropolitan Police Service, vagyis a londoni Fővárosi Rendőrség 1200-ra becsülte a prostituáltak, és 62-re a bordélyházak számát a negyedben. A gazdasági problémák a társadalomban is növelték a feszültséget. 1886 és 1889 között rendszeresek voltak az olyan tüntetések, mint az 1887-es „Véres vasárnap”, melyek rendőri beavatkozást indukáltak és fokozták a lakosság nyugtalanságát. Rasszizmus, bűnözés, háborgások és nélkülözés táplálta azt a tényt, hogy Whitechapel az erkölcstelenség tanyája. Ezek a híresztelések erősödtek fel, amikor egy rosszindulatú és groteszk gyilkosságsorozat vette kezdetét a negyedben, mely a médiában „a Hasfelmetsző Jack-gyilkosságok” néven kapott rendkívüli figyelmet.
A gyilkosságok
bélyegkép|bal|400px|Az első hét gyilkosság helyszíne - Hanbury utca, Buck's sor, Dorset utca, Osborn utca, George Yard, Mitre tér és Berner utca (balról jobbra, felülről lefelé) Számos szörnyű támadás történt az East Enden az időszakban, amelyekkel kapcsolatosan mindmáig tisztázatlan, hogy hány áldozattal végzett egy és ugyanaz a személy. Tizenegy különböző gyilkosság után nyomozott a londoni Fővárosi Rendőrség, melyeket 1888. április 2-ától 1891. február 13-áig terjedő időszakban követtek el, és amelyeket a rendőrségi akták „Whitechapeli gyilkosságok” néven tartottak számon. A vélemények megoszlottak, hogy mindezek a bűnesetek egyetlen elkövető művei-e, de a tizenegy esetből ötnél, melyeket az „általános öt” néven emlegetnek, bizonyosan Hasfelmetsző lehetett a tettes. A szakértők a mély torokvágásokból, az arc, a hasi és a nemi szervek területén történt csonkításokból, a belső szervek eltávolításából arra a következtetésre jutottak, hogy ezek Hasfelmetsző jellegzetes módszerei. A „Whitechapeli gyilkosságok” aktájának első két ügye, Emma Elizabeth Smith és Martha Tabram esete, nem egyezik a fenti módszerrel, ezért nem tartoznak az „általános öt” közé.
Emma Elizabeth Smitht 1888. április 3-án kirabolták és megerőszakolták az Osborn utcában. Egy tompa tárgyat dugtak a hüvelyébe, amely átszakította a hashártyáját. Ez hashártyagyulladást, majd következő napon a nő halálát okozta a kórházban. Állítása szerint két vagy három férfi támadta meg, egyikük egy tinédzser. A támadást a média a későbbi Hasfelmetsző-gyilkosságokhoz kapcsolta,Pl. a Star magazin 1888. szeptember 8-ai számában, Begg: Jack the Ripper: The Definitive History, 155-156. o. de szinte bizonyos, hogy az eset független volt a sorozatgyilkostól.
Martha Tabram 1888. augusztus 7-én halt meg, 39 késszúrással végeztek vele. A gyilkosság kegyetlensége, a nyilvánvaló indíték hiánya, a whitechapeli helyszín és a többi Hasfelmetsző-gyilkosság időszakával való egybeesése miatt a rendőrség összekötötte az ügyet azokkal. Azonban ez a gyilkosság is eltérő jeleket mutatott az „általános öttől”, mivel az áldozattal szúrások végeztek, nem torkának vagy hasának felvágása, ezért napjaink szakértői már nem kapcsolják ezt az esetet sem a Hasfelmetsző-ügyhöz.
Az „általános öt” bélyegkép|150px|Mary Ann Nichols holtteste (1888. augusztus 31.) bélyegkép|jobbra|150px|Annie Chapman holtteste (1888. szeptember 8.) bélyegkép|jobbra|150px|Elizabeth Stride holtteste (1888. szeptember 30.) bélyegkép|jobbra|150px|Catherine Eddowes holtteste (1888. szeptember 30.) bélyegkép|jobbra|150px|Mary Jane Kelly megcsonkított holtteste a gyilkosság helyszínén (1888. november 9.) A Hasfelmetsző-gyilkosságok „általános öt” közé sorolt áldozatai Mary Ann Nichols, Annie Chapman, Elizabeth Stride, Catherine Eddowes és Mary Jane Kelly.
Mary Ann Nichols testét 1888. augusztus 31-én, pénteken reggel 3 óra 40 perckor fedezték fel a Buck's soron (ma Durward utca) Whitechapelben. Torkán két, hasának alsóbb részén egy mély, roncsolt szélű vágás volt, valamint számos metszés a hason, melyeket ugyanazzal a késsel ejtettek.
Annie Chapmanre 1888. szeptember 8-án, szombat reggel hat órakor bukkantak rá egy kapubejárat közelében, a Hanbury utca 29. szám hátsó részénél. Hasonlóan Nicholshoz, torkán szintén két mély vágás éktelenkedett. Hasát szinte teljesen felnyitották, és a méhét eltávolították. A nyomozás során egy szemtanú azt állította, látta Chapmant egy sötét hajú, kopott öltözetű férfival reggel fél hat körül.
Elizabeth Stride-ot és Catherine Eddowest 1888. szeptember 30-án vasárnap, korán reggel ölték meg. Stride testét hajnali egy óra körül találták meg a Berner utcában. Halálának oka egyetlen tiszta vágás volt, mely elvágta artériáját nyaka bal oldalán. Bizonytalan, hogy a Hasfelmetsző végzett-e vele, mert a hasi metszések ezúttal hiányoztak. Ennek oka azonban akár az is lehetett, hogy megzavarták a gyilkost. Azok a szemtanúk, akik úgy vélték, hogy látták Stride-ot egy férfival azon az éjjelen, különböző személyleírást adtak. Egyes leírások szerint szőke volt, mások szerint sötét hajú, egyesek azt állították, kopott ruházatú, mások szerint jól öltözött férfi volt.
Catherine Eddowes holttestét a Mitre téren találták meg, háromnegyed órával Stride-é után. Torkát elvágták, hasát hosszú, mély, roncsolt szélű vágással nyitották fel. Bal veséjét és méhének nagy részét eltávolították. Egy helyi lakos, Joseph Lawende, aki két barátjával a téren vágott át röviddel a gyilkosság előtt, látott egy szőke hajú, kopott öltözetű férfit egy nő társaságában, aki talán Eddowes volt. Lawende társai nem tudták megerősíteni a leírást.,Swanson főfelügyelő jelentése 1888. november 6-án (HO 144/221/A49301C), közzétéve: Evans és Skinner, 185-188. o.
Eddowes és Stride meggyilkolását később „dupla eseményként” emlegették. Eddowes ruházatának néhány véres darabját egy Goulston utcai bérház bejárata közelében találták meg. A ruhadarabok fölött a falon egy írás volt látható, amely Goulston utcai graffito néven vált ismertté, és ami egy zsidóra vagy a zsidókra igyekezett terelni a gyanút, de felderítetlen maradt, hogy a gyilkos írta, amikor a ruhadarabokat eldobta, vagy puszta véletlen, hogy a felirat éppen ott volt. (The Jews are the men that will not be blamed for nothing / A zsidók azok, akiket sosem hibáztatnak semmiért.) Charles Warren felügyelő aggódott amiatt, hogy a falfelirat antiszemita zavargásokat fog okozni, ezért még hajnal előtt lemosatta.Charles Warren levele Godfrey Lushington államtitkárnak 1888. november 6-án (HO 144/221/A49301C), közzétéve: Evans és Skinner, 183-184. o.
Mary Jane Kelly borzalmasan megcsonkított holttestét saját ágyában találták meg a Miller's Court 13. szám alatt 1888. november 9-én, pénteken reggel 10 óra 45 perckor. Torkát szinte a gerincéig átvágták, hasi szerveit gyakorlatilag teljesen kiürítették, valamint hiányzott a szíve.
Eme öt gyilkosság mindegyikét éjszaka követték el, hétvégén vagy közel ahhoz és hónap végén, esetleg egy héttel utána.A The Daily Telegraph 1888. november 10-ei száma, közzétéve: Evans és Skinner, 339-340. o. A csonkítások az események folyamán egyre borzalmasabbak lettek, kivéve Stride esetét, akinek a támadóját talán megzavarták.Melville Macnaghten jelentése, közzétéve: Evans és Skinner, 584-587. o. Nichols testéből gyilkosa nem távolított el szerveket, Chapman méhét eltávolította, Eddowesnak a méhe és veséje hiányzott és arcát is megcsonkította, Kelly testét kizsigerelte és arcát szétszabdalta, és a szíve eltűnt a bűntett helyszínéről.
Az a feltételezés, hogy ezt az öt gyilkosságot ugyanaz az ember követte el, azokból a dokumentumokból nyer bizonyítást, melyek tényei összekapcsolják és a többi esettől elválasztják őket. 1894-ben Sir Melville Macnaghten, a Metropolitan Police Service főfelügyelője és a Bűnügyi Vizsgálati Osztály (CID) igazgatója jelentésében kijelentette: „a whitechapeli gyilkosnak öt, és kizárólag öt áldozata volt”. Az öt áldozatot Thomas Bond rendőrségi orvos szintén egy ügyhöz tartozónak tekintette Robert Andersonnak, a londoni CID vezetőjének 1888. november 10-én írt levelében.Thomas Bond levele Robert Andersonhoz 1888. november 10. (HO 144/221/A49301C), közzétéve: Evans és Skinner: The Ultimate Jack the Ripper Sourcebook 360-362. o., Rumbelow 145-147. o. Néhány kutató kijelentette, hogy míg a gyilkosságok némelyike kétségtelenül egyetlen gyilkos műve, a többiért ismeretlen számú és kilétű személyek a felelősek. Míg a rendőrség bizonyítottan egyetlen ügyként kezelte az „általános ötként” emlegetett eseteket, Stewart P. Evans és Donald Rumbelow írók kétségbe vonják ezt. Véleményük szerint Nichols, Chapman és Eddowes halálát valóban egy kéz okozta, Stride és Kelly esetében ez már kevésbé bizonyos. Ezzel ellentétben mások Martha Tabram meggyilkolását is Hasfelmetsző tettének tulajdonítják. Dr. Percy Clark, George Bagster Phillips kórboncnok helyettese csak három esetet vonna össze, a többinél „(egy) gyengeelméjű személy(ek)… próbált(ák) egymást túlszárnyalni”.Interjú dr. Percy Clarkkel az East London Observer 1910. május 14-ei számában, közzétéve: Cook, 179-180. o., Evans és Rumbelow, 239. o. Macnaghten felügyelő csak egy évvel a gyilkosságok megtörténte után csatlakozott a nyomozáshoz, és jelentése komoly ténybeli hibákat tartalmazott a lehetséges gyanúsítottakkal kapcsolatban.
Későbbi whitechapeli gyilkosságok
Mary Jane Kelly meggyilkolását a Hasfelmetsző utolsó áldozatának tekintik. Bűncselekményeinek végét okozhatta a gyilkos halála, bebörtönzése, intézetbe kerülése vagy kivándorlása. A whitechapeli gyilkosságok aktája ennek ellenére további négy gyilkosság eseményeit tartalmazza, melyek az „általános öt” után történtek: Rose Mylett, Alice McKenzie és Frances Coles meggyilkolását, valamint a „Pinchin utcai torzó” esetét.