Karl-Otto Apel (Düsseldorf, 1922. március 15. – Niedernhausen, 2017. május 15.) német filozófus.
Életpályája Diákkora óta ismerte és jó barátságban volt Habermassal. 1950-ben szerezte meg a doktori fokozatot Bonnban, és 1961-ben habilitált Mainzban A nyelv fogalma a humanista tradícióban Dantétól Vicóig c. dolgozatával. A filozófia professzora lett előbb Kielben, majd Saarbrückenben és 1972-től Frankfurtban.
1970-es évek elején a Transformation der Philosophie című kétkötetes tanulmány-gyűjteményében megfogalmazta a diskurzusetika programját.
Művei Analytic Philosophy of Language and the Geisteswissenschaften (1967) Hermeneutik und Ideologiekritik (1971) Sprache, Brücke und Hindernis (1972) Dialog als Methode (1972) Transformation der philosophie: Sprachanalytik, Semiotik, Hermeneutik (1973) Transformation der philosophie: Das Apriori der Kommunikationsgemeinschaft (1976) Sprachpragmatik und philosophie (1976) Neue Versuche über Erklären und Verstehen (1978) Die Erklären/Verstehen-Kontroverse in Transzendentalpragmatischer Sicht (1979) Towards a Transformation of Philosophy (1980 & 1998) Charles S. Peirce: From Pragmatism to Pragmaticism (1981) Understanding and Explanation: A Transcendental-Pragmatic Perspective (1984) La comunicazione umana (1985) Diskurs und Verantwortung: Das Problem des Übergangs zur Postkonventionellen Moral (1988) Towards a Transcendental Semiotics: Selected Essays (1994) Ethics and the Theory of Rationality: Selected Essays (1996) Filosofia analitica e filosofia continentale (1997) From a Transcendental-Semiotic Point of View (1998) Mercier Lectures: "The Response of Discourse Ethics to the Moral Challenge of the Human Situation As Such, Especially Today" (2001) Fünf Vorlesungen über Transzendentale Semiotik als Erste Philosophie und Diskursethik (2002) Diskursethik und Diskursanthropologie (2002) Paradigmen der Ersten Philosophie: Zur reflexiven – transzendentalpragmatischen – Rekonstruktion der Philosophiegeschichte (2011) Transzendentale Reflexion und Geschichte (2017)
Magyarul megjelent írásai Két erkölcsfilozófiai tanulmány (Áron, 1992); különlenyomat a Magyar Filozófiai Szemle 1992/3-4. számából A transzcendentálpragmatikai diskurzuselmélet. Előadások és vitairatok, 1986–1998; L'Harmattan–Könyvpont, Budapest, 2015 (Kritikai elméletek sorozat)
Cikkek Utópia-e az ideális kommunikációs közösség etikája? Az etika, az utópia és az utópia-kritika viszonyáról. In: Magyar Filozófiai Szemle, 1992. (36. évf.) 3–4. sz. 491–526. old. A diskurzus-etika határain? In: Magyar Filozófiai Szemle, 1992. (36. évf.) 3-4. sz. 527–556. old. A „nyelvanalitikus” filozófia kibontakozása és a „szellemtudományok” problémája. In: Magyar Filozófiai Szemle, 1995. (39. évf.) 5–6. sz. 873–930. old. Wittgenstein és Heidegger. A lét értelme és a metafizika értelmetlensége. In: Kortárs német filozófusok (KLTE, Debrecen, 1997) 128–193. o. Wittgenstein és a hermeneutikai megértés problémája. In: Kortárs német filozófusok (KLTE, Debrecen, 1997) 194–247. o. Első filozófia – ma? In: Magyar Filozófiai Szemle, 51 évf. (2007) 3–4. sz. 375–454. old. Az angol-amerikai „kommunitarizmus” programja a diskurzusetika perspektívájából: Melyek a posztkonvencionális ész-személy identitásának lehetőségfeltételei? In: Fordulat, 2012. (5. évf.) 19. sz. (Fordította: Weiss János) 152–170. old.
Irodalom Felkai Gábor: Ideális beszédhelyzet és egyetemes kommunikációs közösség. Jürgen Habermas és Karl-Otto Apel diszkurzív felelősségetikája. In: Medvetánc, 1988/2–3. szám, 33–78. o. Weiss János: Frankfurt centrumában és perifériáján: Karl-Otto Apel 1922–2017 In: Magyar Filozófiai Szemle, 62. évf. (2018) 1. sz. 181–188. o. Günther Witzany, Transzendentalpragmatik und Ek-sistenz. Normenbegründung - Normendurchsetzung, Verlag Die Blaue Eule, Essen 1991. ISBN 3-89206-317-6.
Jegyzetek
Kategória:1922-ben született személyek Kategória:2017-ben elhunyt személyek Kategória:Német filozófusok Kategória:Düsseldorfiak Kategória:Hermeneutika