A miskolci Déryné utca a Széchenyi István utcából ágazik északi irányba, és a Hősök teréig tart. 1984, a Széchenyi utca sétálóutcává alakítása óta a Déryné utcát csak a gyalogosok használják. Legismertebb épülete a Miskolci Nemzeti Színház, amely a homlokzatával ugyan a Széchenyi utcára néz, de a címjegyzék a Déryné utcába sorolja. A keleti oldal első házában nyílt meg Miskolc első antikváriuma, ma is az működik benne. A Színháztörténeti és Színészmúzeum az első, leégett miskolci kőszínház helyén, annak alapjain áll. A Kamaraszínház és a Játékszín közös épülete eredetileg a Gazdakör székházának épült, később működött benne a Miskolci Galéria és városi könyvtár is. A CIB Bank mai épülete korábban a miskolci postának is helyet adott. A zsinagóga a Kazinczy utcára van címezve, de főbejárata a Déryné utcáról nyílik.
Az utca történelmi neve Boldogasszony utca volt, az újvárosi, 1544-ben lerombolt templomról kapta a nevét. Később átmenetileg Zabari utca, majd – az első színház felépülése után – Színház utca néven jegyezték, hogy azután Deák Ferenc nevét is viselje. A Déryné nevet 1950-ben kapta.
Az Észak-Magyarország című napilap 2017-es internetes szavazása szerint a városlakók Miskolcon a Déryné utcát tartják a leghangulatosabb utcának.
Története bélyegkép|balra|450px|Miskolc térképe a 16–17. században. Zöld vonallal a városon átvezető országutak vannak jelölve. Utcanevek: 1 – Piac, 2 – Mészár, 3 – Fábián, 4 – Hunyad, 5 – Alsó piac, 6 – Papszer, 7 – Kandia, 8 – Újváros, 9 – Boldogasszony, 10 – Meggyesalja, 11 – Toronyalja A Déryné utca elődjét eleinte nem is tekintették utcának, csupán a Piac utca „betüremkedése” volt, neve először a 16. században olvasható korabeli írásos dokumentumokban. Az utca már a középkorban a Miskolcon áthaladó észak-déli országút része volt: a csabai országút folytatásaként, a Piac utcán áthaladva vezetett Sajószentpéter felé. Az utca végén állt az újvárosi Nagyboldogasszony templom (amit 1544-ben a törökök leromboltak), és az utca erről kapta Boldogasszony (Boldog Asszony) nevét, ami a templom elpusztulása után is megmaradt. Ugyancsak az 1544-es évszámhoz kapcsolódik a város adóköteles portáinak összeírása, amelyben említik, hogy a Boldogasszony utcán három adózó zsellérpalota található. A 17. században az utcát Újváros néven is említették, de ez feltehetően korabeli tévedés vagy elírás lehet, mert az Újváros utca kelet-nyugati irányban futott. A Boldogasszony utcanév fennmaradt a 19. század első harmadáig, de a 16–17. században használatos volt a Zabari név is. Zabari (Zabary, Szabari) Demeter Miskolc főbírája volt 1580-ban, és ebben az utcában volt a háza. Érdekes adalék, hogy 1609-ben Zabari konfliktusba keveredett azzal a Czikó Jánossal, aki szintén utcanévadó lett: a mai Kossuth utca viselte egykor a nevét. A Zabari utcanév lassan kikopott a használatból, a Boldogasszony név viszont megmaradt egészen 1823-ig, amikor ebben az utcában felépült az első miskolci színház, így az utca neve Színház utca lett. Deák Ferenc 1876-ban bekövetkezett halála után a város méltóképp akart megemlékezni a politikusról, egész alakos festményt készíttettek a Vármegyeháza dísztermébe, később szobrot is rendeltek (ezt 1925-ben állították fel a Deák téren), és a Színház utcát is róla nevezték el. A pontos dátum nem ismert, de az 1900-ban megjelent hivatalos miskolci utcajegyzék már Deák Ferenc utcának nevezi. Nagy-Miskolc létrejöttekor a belvárosi Deák Ferenc utca miatt nevezték át a diósgyőrit Bölcs utcára, a hejőcsabait pedig Hejő utcára.Felvidéki Népszava, 1947. február 6. Pár évvel később azonban a belvárosi utcanév megszűnt – a korábbi Szent Ferenc utca 1953-ban a Deák Ferenc tér nevet kapta, és a két egymáshoz közeli közterületnév zavaró hasonlósága miatt a színház melletti utcát ugyanekkor Déryné utcára nevezték át, míg a korábbi Déryné utca a Kommün utca nevet kaptaÉszak-Magyarország, 1953. január 18. (ma Tízeshonvéd köz).
Épületei bélyegkép|A Déryné (és a Kazinczy) utca térképe A Déryné utca legjelentősebb épületei a Színház és játszóhelyei, a Színészmúzeum, valamint az antikvárium épülete. A régi korok jeles telek- és háztulajdonosai közül említésre méltó a Zabari (Szabari)–Kéry–Miskolczy kúria (az 5–7. számú telkeken állt) és a Dominkovits-ház (11. számú telek). A mai 2–16. számú telkek egykor összefüggő, a Pecére lenyúló szalagtelket képeztek (a Pece az út mai végén keresztezte az utcát), s Ráczkövi-fundus néven ismertek. A következő, Almássy-fundusnak nevezett telken épült a zsinagóga.
Nyugati oldal Miskolci Nemzeti Színház (Déryné utca 1.)
Műemlék. Miskolc első színházépülete a Déryné utca 3. szám alatt állt, de 1843-ban leégett. A mai színház építése 1847-ben kezdődött, de csak 1857-ben nyitották meg. A színházi épületegyüttes 1991–1996 között jelentős felújításon és átalakításon esett át, minek következtében új játszóhelyek jöttek létre, egyetlen nagy komplexumba szervezve.
Színháztörténeti és Színészmúzeum (Déryné utca 3.)
A múzeum helyén állt az első, 1823-ban megnyitott, ám 1843-ban leégett miskolci kőszínház. A leégett épület helyén, annak alapjain katonai szálláshely (az ún. „ezredesi lak”) épült 1845-ben, építésze Miks Ferenc volt. Klasszicista stílusú, egyemeletes épület. Középrizalitjában három, szélein egy-egy tengely található. A középső ablak szélessége követi a földszinti kapu méretét. Ablakai egyenes záródásúak, a középrizalit emeleti ablakai fölött timpanonos szemöldökkel. A leégett színház oszlopsoros homlokzata felfedezhető a kiállító térben. A házat később, az 1870-es évektől iskolának használták (Városi Női Ipariskola), majd díszletraktárként is üzemelt, végül a színházi tömb 1990-es években történő átfogó rekonstrukciója keretében felújították a múzeum számára. A Színészmúzeum 1996-ban nyílt meg a Miskolci Galéria színháztörténeti gyűjteményeként.
Kamaraszínház–Játékszín (Déryné utca 5.) Az 1620-as években a Zabari családé volt a telek, majd a század végén már Csiszár-fundusként, 1793-ban Csiszár–Király fundusként említették. 1813-ban Melczer László volt a tulajdonosa a rajta álló földszintes épületnek. Ezt a telket vásárolta meg az 1901-től 1942-ig működő Kereskedők és Gazdák Köre, és 1929-re, Hevesi Lajos miskolci mérnök, építési vállalkozó tervei alapján és kivitelezésében felépítették a székházukat. Az építés tulajdonképpen hozzáépítés volt, az északi szárny a régi épület része volt. A Gazdakör a korában amolyan művelődési központ volt, már a megnyitón is Márai Sándor működött közre előadói estjével. Az 1960-as években az épületet a Miskolci Galéria kapta meg, emellett itt működött a déli szárnyban a Szabó Lőrinc városi könyvtár is. Az épületben rendezték a Grafikai Biennálét és a Téli Tárlatot, de más képzőművészeti kiállításokat is tartottak benne, az udvarán szabadtéri eseményeket rendeztek. Itt működött még a Művész klub is. A színházi épületegyüttes rekonstrukciója után az épületben kapott helyet a Kamaraszínház és a Játékszín, előteréből pedig megközelíthető a Nyári színház. Az átalakítás során a belső tereket funkcionális okokból átépítették, de a külső homlokzat változatlan maradt.
Étterem (Déryné utca 7.) Az épületet eredetileg valószínűleg az ősi Bük (Bükk) család építtette, de az 1817-es miskolci teleklajstrom feltünteti a telek belső részén még Csiszár Sámuelt is. A ház öttengelyes, udvarán árkádsoros épület volt. Az 1870-es években itt, az akkori cím szerint Boldogasszony utca 13. számú házban lakott Latabár Endre színidirektor, majd halála után – az 1880-as összeírás szerint – özvegye, Török Mária és elsőszülött fiuk, Latabár Dezső színész (aki ekkor már szintén özvegy volt) a ház lakója volt. Az özvegy 1895-ben bekövetkezett halála után Dobozy Dániel tűnt fel tulajdonosként, majd az 1930-as évektől Kluger Dávid kárpitosmester lakóháza, az udvari részen pedig műhelye volt benne. Az 1940-es évek közepétől az 1960–70-es évekig a Kluger utódok kárpitosműhelye működött a házban, ezután a Kárpitos Szövetkezet költözött az épületbe. 1991-ben új funkciót kapott az épület: az eredeti felépítményt tiszteletben tartó felújítás után a Gösser étterem-panzió nyitotta meg kapuját benne, amiből később Dolce Vita lett.
Csiszár–Bodnár-ház (Déryné utca 9.) A telek történetével kapcsolatban meglehetősen hiányosak a források. Az ismert, hogy 1817-ben Csiszár Pál volt a tulajdonos, és a Pecére lenyúló szalagtelek 328 négyszögöl területű volt. 1903-ban azután Bodnár Gyula építtette fel az egyemeletes bérházat. Az L alaprajzú épület földszint utcai részén két szobát, a déli oldalon zárt kapuátjárót alakítottak ki. Az emeleten az utcai fronton három szoba, a telek északi oldalán pedig szoba-fürdőszoba-kamrás lakás helyezkedik el. Ennek a háznak egykori telkén, annak nyugati végén alakították ki az Antall József teret. A házban a 2010-es években lakások és irodák vannak.
CIB Bank (Déryné utca 11.) A házat Cassanó József tervezte, és 1847-ben épült, tulajdonosa Dominkovics Lajos volt, aki Palóczy László lányát, Juditot vette feleségül. A férj 1850 körül meghalt, a feleség – aki újra férjhez ment – a Borsodmegyei Nőegylet fontos személyiségeként 1878-ban hunyt el. A Dominkovics–Palóczy-ház további tulajdonosai nem ismertek, de amikor az épületbe 1891-ben beköltözött a főposta, már Radványi-háznak nevezték. 1900 elején a telefonközpont is ide költözött, ezért toldalékokat építettek hozzá. A posta 1905–ben kiköltözött az épületből (a Kazinczy utcába települtek át), és a Miskolci Ipari Hitelszövetkezet vásárolta meg, amelynek nem kis köze volt az „első leány kiházasító egylet”-hez, és annak hatalmas botrányához. 1912-ben a Miskolci Asztalosok Bútorcsarnok Szövetkezete is ide költözött. Amikor 1917-ben az ungvári főreáliskolát Miskolcra helyezték, az iskola ezt az épületet kapta meg, teljes berendezésével. Az iskola 1939-ben átmenetileg Kassára költözött, de 1945-ben visszatért a házba, és a felújítások után Hunfalvy János Gimnázium és Dolgozók Gimnáziuma néven kezdte meg működését. A gimnázium 1950-ben Diósgyőrbe költözött (ez lett a Kilián, később Diósgyőri Gimnázium), de a Dolgozók Gimnáziuma itt működött tovább. A 20. század végén egy bank vásárolta meg az épületet, és a műemléki előírásoknak megfelelően átalakíttatta a homlokzatot, a belső tereket pedig a banki igényeknek megfelelően képezték ki.
Keleti oldal Dálnoky-ház (Déryné utca 2.)
A Széchenyi és a Déryné utca sarkán álló ház 1862-ben már állt, végső formáját az 1878-as árvíz után kapta meg. A ház tulajdonosa Dálnoky Nagy Barnabás (1823–1893) jogász, királyi főjegyző volt. Az épület mindkét utcai földszintjén üzlethelyiségeket alakítottak ki, amelyekben eleinte gyakran változtak a bérlők, de már a kezdetektől itt volt Miskolc első antikváriuma – ma is az van benne. Ezen kívül egy kis lakberendezési bolt, a Déryné utcai oldalon pedig presszó van. Az épület két utcai frontjának kinézete hasonló, csak a tengelyek kiosztása más.
Pilcz-ház (Déryné utca 4.)