A melanéziai és polinéziai kultúrákban a mana egy természetfeletti erő, amely áthatja az egész világegyetemet. A szó az ausztronéz nyelvekből származik, jelentése: erő, hatékonyság, a kifejezés alatt valami természetfeletti erőt értenek. Úgy hitték, hogy ez inkább az energia és az erő ápolása vagy birtoklása, mintsem egy erőforrás. Ez egy szándékos erő."Mana (Polynesian and Melanesian religion)". Encyclopedia Britannica. Egyes természeti népek hitében egy személytelen erő vagy hatalom. Bárki vagy bármi rendelkezhet manával. Lakozhat minden megszokott és rendkívüli tárgyban, kövekben, növényekben, állatokban, emberekben, sőt halottakban is.

A manáról leginkább a polinéziai kultúrákkal kapcsolatban beszéltek, de a melanéziai kultúrákban, különösen a Salamon-szigetekenRoger_Martin_Keesing (1982). Kwaio Religion: The Living and the Dead in a Solomon Island Society. New_York: Columbia egyetem. és Vanuatuban is fontos szerepet játszik.Robert_Henry_Codrington (1891). The Melanesians: Studies in Their Anthropology and Folk-lore. New York: Clarendon Press. 118 oldal.Ivens, W. G. (1931). "The Place of Vui and Tamate in the Religion of Mota". The Journal of the Royal Anthropological Institute of Great Britain and Ireland. 61: 157–166.Carlos Mondragón (2004). "Of Winds, Worms and Mana: The traditional calendar of the Torres Islands, Vanuatu". Oceania. 74 (4): 289–308.Alexandre François (2013). "Shadows of bygone lives: The histories of spiritual words in northern Vanuatu" (pdf).Alexandre François (2022). "Awesome forces and warning signs: Charting the semantic history of *tabu words in Vanuatu" (pdf). Oceanic Linguistics. 61 (1): 212–255. Az itt élő természeti népek mana-hitére a 19. század végén Robert Codrington protestáns misszionárius figyelt fel. A 19. században a tudósok a manát hasonló fogalmakhoz, például az irokézek által ismert orendához hasonlították, és azt a elméletet állították fel, hogy a mana egy univerzális jelenség, amely megmagyarázza a vallások eredetét. Az ezt követő tudományos kutatások azonban elvetették ezt az elméletet; a korábban ezzel kapcsolatban felállított számos párhuzamot megalapozatlannak ítélték.

A mana-hit az őskori emberek vallásáig vezethető vissza. A legkorábbi vallásos elképzelésekben betöltött szerepe, jelentősége, e fogalom általánosító volta ma is beható viták tárgya. A mana-hit maradványait ismerhetjük fel a különleges, isteni erővel felruházott kegytárgyak (érmék, amulettek, ereklyék), szent helyek, szent emberek (papok, szentek) mind a mai napig meglévő kultuszaiban.

Etimológia A rekonstruált óceániai ősnyelvű *mana szó valószínűleg inkább „a természet hatalmas erőire, például a mennydörgésre és a viharos szélre utalt, mint természetfeletti hatalomra." Ahogy az óceániai nyelvű népek kelet felé terjeszkedtek, a szót inkább a láthatatlan természetfeletti erőkre kezdték használni.Robert_Andrew_Blust (2007). "Proto-Oceanic *mana Revisited". Oceanic Linguistics. 46 (2): 404–423.

A polinéz kultúrákban A mana a polinéz vallások alapvető eleme, egy természetfeletti eredetű spirituális tulajdonság és egy szent, személytelen erő. A mana birtoklása befolyást, hatalmat és hatékonyságot jelent: az adott helyzetben való cselekvőképességet. A mana nem korlátozódik az egyénekre; népek, kormányzatok, helyek és élettelen tárgyak is birtokolhatják, birtokosai tiszteletben részesülnek. A mana védi a tulajdonosát, egymástól függenek a növekedésükben, mind pozitív, mind negatív értelemben. Az attól függ, hogy az ember hová viszi a manáját.

Polinéziában a manát hagyományosan „áldást hozó transzcendens erőnek” tekintették és tekintik ma is, amely különböző módon „közvetlenül kifejezheti magát”, de leggyakrabban „próféta, pap vagy király beszédén, mozdulatain vagy hagyományos rituáléin keresztül nyilvánul meg."Carlson, Kathie; Flanagin, Michael N.; Martin, Kathleen; Martin, Mary E.; Mendelsohn, John; Rodgers, Priscilla Young; Ronnberg, Ami; Salman, Sherry; Wesley, Deborah A. (2010). Arm, Karen; Ueda, Kako; Thulin, Anne; Langerak, Allison; Kiley, Timothy Gus; Wolff, Mary (eds.). The Book of Symbols: Reflections on Archetypal Images. Köln: Taschen. 730 oldal.

Hawaii és tahiti A hawaii és tahiti kultúrában a mana egy spirituális energia és gyógyító erő, amely helyeken, tárgyakon és személyeken is megjelenhet. A hawaiiak úgy vélik, hogy a mana cselekedetekkel nyerhető vagy veszíthető el, a hawaiiak és tahitiak szerint a mana külső és belső erő is egyben. A Hawaii-szigetek és a Francia Polinézia területén található helyekről úgy tartják, hogy rendelkeznek manával – például a Maui-szigeten található Haleakalā vulkán és a Társaság-szigetekhez tartozó Raʻiātea-szigeten található Taputapuatea marae.

Az ősi hawaiiak szerint Molokaʻi szigete több manával rendelkezik a szomszédos szigetekhez képest. Az I. Kamehameha király által megalapított hawaii királyság előtt csaták folytak a sziget déli partján található halastavak birtoklásáért, amelyek a 19. század végéig léteztek.

Az ember pono, vagyis helyes cselekedetek által szerezhet manát. A hawaiiak szerint két út vezetett a manához: a szexualitás vagy az erőszak. Legalábbis ebben a hagyományban a természetet dualisztikusnak tekintik, és mindennek van párja. Kú és Lonó istenek között egyensúly alakult ki, akik révén a manához vezető két út (ʻimihaku, vagyis a mana keresése) létrejött. Kū, a háború és a politika istene erőszakos cselekedetek révén biztosítja a manát; Kamehameha így szerezte meg a manáját. Lonó, a béke és a termékenység istene szexuális cselekedetek révén biztosítja a manát. Az imákban is van mana, amelyet az akuának (szellemek és istenek csoportja) küldtek el, amikor a pap általában azt mondta: „amama ua noa”, jelentése: „az ima most szabad vagy elrepült”.Scott_Cunningham (1995). Hawaiian Religion and Magic. Llewellyn Publications, 15 oldal.

A maorik körében Az Új-Zélandi maori kultúrában egy személy manájának két alapvető aspektusa van:

mana tangata, amely a whakapapa-ból (genealógia) származó tekintély forrása. mana huaanga, amelyet úgy határoznak meg: „az a tekintély, amely abból származik, hogy valaki gazdag erőforrásokkal rendelkezik, amelyeket másoknak adományozhat, hogy őket kölcsönös kötelezettségekbe vonja”.The Whanganui River report (pdf). Wellington, Új-Zéland: GP Publications. 1999. 35 oldal.

Hemopereki Simon, aki Ngāti Tūwharetoából származik, azt állítja: "a maori hiedelmekben a mana számos formája létezik. A szó az őslakosok számára a valóság megtapasztalását jelenti, ellentétben a nyugati nézettel.""View of Te Arewhana Kei Roto i Te Rūma: An Indigenous Neo-Disputatio on Settler Society, Nullifying Te Tiriti, 'Natural Resources' and Our Collective Future in New Zealand". Te Kaharoa. 9 (1)."The Ngāi Tahu Sea Fisheries Report 1992". Waitangi Tribunal.

Ezt megerősíti a mana definíciója Maori Marsden szerint:

"Spirituális erő és tekintély, szemben a tisztán pszichikai és természetes erővel (ennek neve ihi)."Maori_Marsden (1975). "God, Man, and the Universe". Te Ao Hurihuri: The World Moves. Wellington: Hicks Smith. 145 oldal.

Margaret Mutu szerint a mana hagyományos értelemben:

"Az atuáktól származó hatalom, tekintély, tulajdonjog, státusz, befolyás, méltóság, tisztelet."Margaret Mutu (2011). State of Māori Rights. Wellington: Huia Publishers. 213 oldal.

A vezetés tekintetében Carwyn Jones, a Ngāti Kahungunuról származó jogtudós így nyilatkozik: „A mana a maori vezetés és felelősségvállalás alapját képező központi fogalom.” A manát a maori társadalom alkotmányos hagyományainak alapvető elemének is tekinti.Carwyn Jones (2014). "A Māori Constitutional Tradition" (pdf). New Zealand Journal of Public and International Law. 11 (3): 187–204.

Az új-zélandi Igazságügyi Minisztérium szerint:

"A mana és a tapu olyan fogalmak, amelyeknek a kortárs írók egyetlen szóval határoznak meg. Fogalmakként, különösen maori fogalmakként, nem könnyű őket egyetlen angol szóval lefordítani. Mind a mana, mind a tapu számos kapcsolódó jelentéssel bír, attól függően, hogy milyen összefüggésben és kontextusban használják őket."Mana and tapu. Új-zélandi Igazságügyi Minisztérium.

A mana whenua-val rendelkező törzsnek bizonyítania kell hatalmát egy terület felett.

Általános angol használat A kortárs új-zélandi angolban a „mana” szó olyan személyre vagy személyekből álló szervezetre utal, akik nagy tekintéllyel és karakterrel rendelkeznek."Kiwi (NZ) to English Dictionary".

Akadémiai tanulmányok alt=A déli kereszt nevű hajó 1891-es ábrázolása. Ez volt az egyik hajó a Norfolk-szigeti melanéziai misszióban, ahol Codrington tanított és dolgozott.|bélyegkép|A déli kereszt nevű hajó 1891-es ábrázolása. Ez volt az egyik hajó a Norfolk-szigeti melanéziai misszióban, ahol Codrington tanított és dolgozott. Robert Henry Codrington misszionárius sokat utazott Melanéziában, és több tanulmányt is publikált az ott élő népek nyelvéről és a kultúrájáról. 1891-ben megjelent A melanéziaiak: antropológiai és népköltészeti tanulmányok című könyvében található az első részletes leírás a manáról angol nyelven. Codrington úgy definiálja, mint „a fizikai erőtől teljesen eltérő erő, amely mindenféle módon hat a jóra és a rosszra, és amelynek birtoklása vagy ellenőrzése a legnagyobb előnyt jelenti”.

Az animizmus előtti kor A preanimizmus fogalmának leírásához Robert Ranulph Marett a melanéziai mana fogalmát idézte (elsősorban Codrington munkájából): „Amikor a összehasonlító vallástudomány olyan őshonos kifejezést használ, mint a mana, kénytelen bizonyos mértékben figyelmen kívül hagyni annak eredeti vagy helyi jelentését. A tudomány tehát a manát általános kategóriaként fogadhatja el ...”. Melanéziában az „animae” az élő emberek lelkei, az elhunytak szellemei és a „szellemszerű megjelenésű” vagy élő embereket utánozó szellemek. A szellemek más tárgyakban is lakozhatnak, például állatokban vagy kövekben.

A mana legfontosabb tulajdonsága, hogy elkülönül forrásától, és attól függetlenül létezik. Az animák csak a mana segítségével tudnak cselekedni. A mana személytelen, megkülönböztethetetlen, és (az energiához hasonlóan) tárgyak között átvihető, amelyek többé-kevésbé rendelkezhetnek vele. A mana érzékelhető, „félelmetes erőként” jelenik meg (a félelem vagy a csodálat értelmében).  A manával rendelkező tárgyak a mana erejéből fakadó tisztelettel, áhítattal, engeszteléssel, szolgálattal hatnak a megfigyelőre. Marett felsorol néhány tárgyat, amelyek rendszerint manával rendelkeznek: „a természet megdöbbentő megnyilvánulásai”, „furcsa kövek”, állatok, „emberi maradványok”, vér, viharok, napfogyatkozások, vulkánkitörések, gleccserek és a bikaordító (angolul bullroarer) hangja.Robert_Ranulph_Marett (2013). Threshold of Religion. Hardpress. 

Ha a mana egy különálló erő, akkor külön kezelhető. Marett megkülönbözteti a varázslatokat, amelyek a manát objektíven kezelik, és az imákat, amelyek az animákhoz szólnak. Az anima elhagyhatta a testet, de a mana varázslat formájában megmaradt, amelyhez a mágia segítségével lehet fordulni. Bár Marett egy korábbi, animizmus előtti fázist, egy „kezdetleges vallást” vagy „mágikus-vallási” fázist feltételez, amelyben a mana animák nélkül jelenik meg, „tiszta „animizmus előtti” szigetet nem lehet találni”. Tylorhoz hasonlóan ő is egy közös vonást feltételez az animizmus és az animizmus előtti, a természetfelettivel azonosított – az ésszerűvel szemben „rejtélyes” – között.

Durkheim totemizmusa 1912-ben a francia Émile Durkheim szociológiai és teológiai szempontból vizsgálta az ausztrál aboriginek vallását, a totemizmust, és leírta, hogy a kollektív energia a totemikus elv vagy mana eszméjéből ered.

Kritika