A Thunnus alalunga a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a makrélafélék (Scombridae) családjába tartozó faj.
Előfordulása A Thunnus alalunga az összes óceán trópusi és szubtrópusi részén megtalálható. A Földközi-tengerben is fellelhető.
Megjelenése A kifejlett állat átlagos testhossza 100 centiméter, de 140 centiméteres példányt is fogtak már. A felnőttkort körülbelül 85-90 centiméteresen éri el. Az eddigi legnehezebb példány 60,3 kilogrammot nyomott. A hátúszóján 11-14 tüske és 12-16 sugár, míg a farok alatti úszóján 11-16 sugár ül. A testét nagyon apró pikkelyek borítják. Testéhez képest a mellúszói hosszúak.
Életmódja Nyílt vízi halfaj. A felszíntől egészen 600 méter mélységig található meg. A 10-25 Celsius-fok között érzi jól magát. Tápláléka apró halakból, rákokból és kalmárokból tevődik össze. A rajokat azonos korú fajtársaival, vagy azonos méretű rokon fajokkal alkotja. Habár a nemek aránya a fiataloknál egyforma, felnőttkorra a hímek többségbe kerülnek.
Legfeljebb 9 évig él.
Veszélyeztetettsége, felhasználása A Thunnus alalunga rajta van a vándorló tengeri halakat védelmező, úgynevezett Annex I of the 1982 Convention on the Law of the Sea határozat listáján; ennek ellenére ipari méretben halásszák. A sporthorgászok is kedvelik, mivel hevesen küzd a kifogása ellen. Fagyasztva, konzervbe tárolva, főzve vagy füstölve árusítják. Igen keresett halfaj.
Képek
Források Thunnus alalunga (Bonnaterre, 1788) FishBase Collette, B.B. and C.E. Nauen, 1983. FAO Species Catalogue. Vol. 2. Scombrids of the world. An annotated and illustrated catalogue of tunas, mackerels, bonitos and related species known to date. Rome: FAO. FAO Fish. Synop. 125(2):137 p. Swedish Museum of Natural History Ichthyology name database
Kategória:Makrélafélék Kategória:Halfajok Kategória:Az Atlanti-óceán halai Kategória:A Földközi-tenger halai Kategória:A Csendes-óceán halai Kategória:Az Indiai-óceán halai