Javnica falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.
Fekvése Sziszek városától légvonalban 48, közúton 72 km-re délre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 9 km-re nyugatra, a Báni végvidék déli részén, Zakopa és Sočanica között fekszik.
Története A települést 1283-ban „Jamanicha” alakban említik először. 1328-ban „superior et inferior Jamnicza” (azaz Felső- és Alsó Jamnicza) néven szerepel. Neve a „jama” (gödör) főnévből, illetve annak kicsinyítő képzős változatából származik. Betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Javnica benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.
1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 721, 1910-ben 1184 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakói közül sokan csatlakoztak a partizánegységekhez. A harcokban elesettek és a megtorlások áldozatainak emlékművét 1961-ben avatták fel. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A falu 1991. június 25-én jogilag a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 48 állandó lakosa volt.
Népesség Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 721 841 861 950 1.032 1.184 1.130 485 424 392 352 298 275 219 72 48
Nevezetességei Szent Illés próféta tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális templomaÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7406. a 18. században épült. Az épület 1824-ig fából volt, ekkor épült a kőből újjá a templom. Ikonosztázát 1977-ben festette Dragan Bjelogrlić akadémiai festő. 1995 augusztusában a faluba benyomuló boszniai horvát csapatok felgyújtották. Ma romos állapotban áll. A nemzeti felszabadító háború emlékművét 1961-ben avatták fel, 1995-ben lerombolták.
Jegyzetek
Források Dvor község hivatalos oldala Dvor község rendezési terve Snv:hr: Filip Slikan: Kulturno historijski spomenici Banije Zagreb, 2008. A felső-károlyvárosi pravoszláv püspökség honlapja Petar Šimunović:Imena naselja u Banijskoj općini Dvor na Uni
Kategória:Sziszek-Monoszló megye települései