Magyarosan Francé Rezső, nemzetközileg ismert nevén Raoul Heinrich Francé, Raoul H. Francé (Bécs, 1874. május 20. – Budapest, 1943. október 3.) osztrák-magyar biológus, botanikus, valamint természet- és kultúrfilozófus. Polihisztorként is említik mikrobiológiai, geológiai, zoológiai, fiziológiai, biotechnikai, pszichológiai, művészeti Reader's Digest: Az emberiség megoldatlan rejtélyei, 319. o., (2010, Bp.) és filozófiai munkássága miatt. A specialistákkal ellentétben az egyetemes összefüggéseket kereste a szerves és szervetlen világ között.
Életrajza Rudolf Heinrich Franze néven 1874-ben született Bécsben. Miután tisztviselő édesapját a magyar fővárosba helyezték, tíz éves kora után ő is itt nőtt fel.
Autodidakta módon tanult analitikai kémiát és mikrotechnológiát már egészen fiatalon. 16 évesen a Királyi Magyar Természettudományi Társulat legfiatalabb tagja lett, ahol 1893 és 1898 között főszerkesztő-helyettesként tevékenykedett.
A budapesti műegyetemen tanult, Entz Géza mellett dolgozott, majd Klein Gyula tanársegéde lett, 1892-től foglalkozott algológiai és mikrobiológiai kutatásokkal. Első ilyen munkája 19 éves korában jelent meg a Charák ivarsejtjeinek szerkezetéről.
1898-ban lett a magyaróvári gazdasági akadémia tanársegédje, ahol növénykórtani kérdésekkel foglalkozott. Itt publikálta első természetfilozófiai munkáját.
1902-ben meghívták Münchenbe. Itt 1906-ban megalapította a Német Mikrobiológiai Társaságot, melynek igazgatója lett. Általános biológiai problémákkal, a talaj élővilágával és planktonkutatásokkal foglalkozott.
Magánélete 1916-ban találkozott későbbi feleségével, a német születésű biológussal, aki az asszisztense lett. Miután a nő elvált első férjétől, 1923-ban házasodtak össze és a felesége az Annie Francé-Harrar nevet vette fel. Ezután 1924-ben a házaspár átmenetileg Salzburgban telepedett le.
1931-ben Ausztriából a dalmát tengerpartra, Dubrovnikba költöztek.
Halála A II. világháború alatt, 1943-ban Budapestre menekültek, ahol az év őszén leukémiában meghalt.
Munkássága Világhírűvé nevét népszerű könyvei tették, 8 kötetes Leben der Pflanzen című műve (szerzőtársakkal) a Brehm botanikai párhuzama.
Jóllehet idealista és vitalista volt, s ezzel szemben állt a haladó materialista természetszemlélettel, színes stílusával sokakban felkeltette a természet szeretetét és kutatásának vágyát. A neolamarkizmus híve volt.
Mint a talaj élővilágának kutatója, nevéhez fűződik az edafon fogalom megalkotása. Munkái, mint a "Das Edaphon" és a "Das Leben im Ackerboden" a humusz- és komposzttermelés tudományos alapjait teremtették meg. Felesége, Annie Francé-Harrar, jól ismert biológus és írónő volt, hosszú éveken át dolgozott vele, és halála után is folytatta tudományos munkájának egyes részeit. Ő és férje teremtették meg a humusz- és komposzttermesztés tudományos alapjait.
Bírálta kora mechanisztikus botanikáját. Olyan nézeteket képviselt, amely alapján a növényeknek "értelmi élete" és célja van, hasonlóan az emberhez. De nem állította, hogy lelkük lenne vagy fájdalmat éreznének.
Az organikus gazdálkodás részben Francé megállapításain alapul, amelyeket az 1913-as "Das Edaphon" és az 1922-es "Das Leben im Ackerboden" (Élet a talajban) című könyveiben, valamint a Mikrokosmos folyóiratban megjelent cikksorozatában tett közzé, amelyeket a széles közönség számára is elérhetővé tettek. Jóval a környezetvédelem széles körű elterjedése előtt figyelmeztetett a természet pusztításának veszélyeire.
Francét ma újra felfedezik a „biotechnika” (ma „bionika”) egyik megalapítójaként.Das erste deutsche Patent im Bereich Bionik wurde 1920 Raoul Heinrich Francé für einen „Neuen Streuer“ nach dem Vorbild einer Mohnkapsel erteilt. - Deutsches Patentamt, Nr. 723730 Fő gondolata volt, hogy a szakembereknek, mérnököknek a természetben megfigyelhető jelenségeket és az élőlények "technológiai mechanizmusait" kell modellként használniuk. Erről szól többek között a "Die Pflanze als Erfinder" (A növény, mint feltaláló) című könyve is.
Számos progresszív gondolata csak a 20. század végén nyert el elismerést.
Emlékezete Münchenben és Dinkelsbühlben egy utca viseli a nevét.
Főbb művei Több mint hatvan könyvet írt és számtalan cikket. Magyarul is számos könyve jelent meg. A Craspedomonadinák szervezete (Budapest, 1897) Das Sinnesleben der Pflanzen (magyarul: A növények érzéki és szerelmi élete, Budapest, 1913) A növények érzéki és szerelmi élete / A darwinizmus mai állása; ford. Pogány József, Kovács Sándor; Athenaeum, Bp., 1913 (Természettudományi Könyvtár) Das Leben der Pflanzen (München, több kiadásban) Edaphon (München, 1922) A növények élete; ford. Lambrecht Kálmán; Dante, Bp., 1925 (Műveltség) A föld élete; ford. Vadász Elemér; Pantheon, Bp., 1925 (A Pantheon Ismerettára) Az élet könyve; ford. Lambrecht Kálmán; Dante, Bp., 1926 (Műveltség) Összehasonlító biológia; ford. Lambrecht Kálmán; Athenaeum, Bp., 1926 Élet a termőföldben / Kerti séták; ford. Gothard Sándor, Lambrecht Kálmán; Athenaeum, Bp., 1927 Der Weg zu mir (Önéletrajz, München, 1927) Ítél az élet; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1929 (Az írás mesterei) Az ember és a mindenség; ford. Lambrecht Kálmán; Dante, Bp., 1929 (Műveltség) Élet a nagy tengermélységekben (Budapest, 1930) A lét forrása; ford. Lambrecht Kálmán; Dante, Bp., 1930 (Műveltség) Az állatok csodálatos világa (Budapest, 1940) Földünk kincsei; Franklin, Bp., 1941 (A Búvár könyvei) Az élet titka; Béta, Bp., 1942 (Az emberi alkotás regényei) A növények élete; ford. Lambrecht Kálmán, átdolg. Feliczián Vilmos; bőv., átdolg. kiad.; Dante, Bp., 1942 Az állatok a történelemben (Budapest, 1943) Raoul Francé–Annie Francé-Harrar: A kék tenger csodái; ford. Őrley István; Franklin, Bp., 1943
Jegyzetek
Források Francé Raoul (Rezső) – Magyar életrajzi lexikon Szabó Zoltán: Francé Rezső halála (Botanikai Közlöny 1943) Rapaics Rajmund: A magyar biológia története (Budapest, 1953)
Kategória:Magyar biológusok Kategória:Magyar botanikusok Kategória:1874-ben született személyek Kategória:1943-ban elhunyt személyek Kategória:Szakírók Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek Kategória:Polihisztorok