A drezdai repülőtér (IATA: DRS, ICAO: EDDC, 1995 előtt: ETDN; németül Flughafen Dresden, 2008 óta Dresden International) Drezda nemzetközi repülőtere. A város északi részén fekszik, Klotzsche városrészben. Utasforgalom alapján Németország tizenhatodik legnagyobb repülőtere (2014).Arbeitsgemeinschaft Deutscher Verkehrsflughäfen: Kapacitása 3,5 millió fő.
Fekvése és megközelítése thumb|left|A drezdai repülőtér 2012-ben A repülőtér Drezda központjától 9 km-re északra fekszik, területe 280 hektár, tengerszint feletti magassága 230 méter. Autóval az A4-es autópályán és a 97-es úton közelíthető meg (előbbi észak-északkeleti irányban párhuzamosan fut a repülőtér futópályájával). A repülőtéren körülbelül 3000 parkolóhely található. A drezdai 77-es és 80-as buszjárattal is megközelíthető.
A regionális S-Bahn-hálózat egyik állomása a 2001-ben átadott repülőtéri vasúti pályaudvar, amely közvetlen átjáróval rendelkezik a terminálra. Az S2 jelű vasúti járat 30 percenként jár a drezdai főpályaudvarról Drezda-Klotzsche, valamint Drezda Neustadt pályaudvarokon át körülbelül 30 perc alatt érhető el vele a repülőtér.
A repülőtér Nyugat-Lengyelország és Észak-Csehország közeli területeit is kiszolgálja, vasúton Ústí nad Labem, Děčín és Liberec kevesebb mint két óra alatt érhető el, a 17-es autópálya 2006. decemberi befejezése óta autóval Ústí nad Labem és Teplice körülbelül egy óra alatt elérhetőek.
Története thumb|A régi drezdai repülőtér Heller városrészben A drezdai polgári repülőtér 1913 és 1926 között a Kaditz városrészben elhelyezkedő Drezda-Kaditz repülőtér volt, 1926 után pedig a Heller városrészben lévő Drezda-Heller repülőtér. Utóbbinak már terminálépülete is épült, a mai Industriegelände S-Bahn-megálló közelében. Ez azonban a légiközlekedés egyre elterjedtebbé válásával már nem tudta kiszolgálni a fennálló igényeket, bővítésére pedig nem volt lehetőség; további zavaró tényezőt jelentett a közelben két nagyméretű kémény.
Bár a versailles-i békeszerződés értelmében Németországnak 1919 után tilos volt légierőt fenntartania, már a weimari köztársaság idején megkezdődött titokban a katonai pilóták kiképzése. A pilótákat először a polgári repülőiskolákban, könnyű repülőgépekkel képezték. 1924-ben a szovjet Lipeck közelében titkos pilótaiskola és tesztrepülőtér épült, amely 1933-ig üzemelt. Itt évente körülbelül 240 német pilótát képeztek ki, és egyben új, Németországban kifejlesztett repülőgéptípusokat is teszteltek. 1935. február 26-án Hitler a tilalom ellenére parancsot adott Hermann Göring légiközlekedési miniszternek a náci Németország légiereje megalapítására. 1935-ben a Drezda melletti Klotzsche településen új repülőtér épült, melynek déli része szolgálta ki a polgári légiforgalmat, az északi pedig a klotzschei katonai pilótaiskolát.
Katonai repülőtérként Az akkor még Drezdától különálló településeknek számító Klotzsche és Weixdorf, valamint a Königsbrücker Straße (a mai Königsbrücker Landstraße) között épült a 38/III Drezda-Klotzsche légibázis és a drezdai háborúspilóta-iskola. Utóbbi egyike volt a Luftwaffe négy nagy tisztképzőjének, amelyek 1937-ig felépültek. A háború idején itt tanulták és gyakorolták a műszerrepülést Ju 52 gépeken. Az alábbi táblázatban szerepelnek a Luftwaffe 1934 és 1945 között itt állomásozó egységei (a tanuló és kiegészítő egységek nélkül):
Mettől Meddig EgységHenry L. deZeng IV: Luftwaffe Airfields 1935-45 Germany (1937 Borders), S. 140–142, abgerufen am 13. September 2014.1941 december1942 április4.(F)/Aufkl.Gr. 121 (4. Staffel der Aufklärungsgruppe 121)1945 február1945 áprilisStab, II., III./SG 4 (Stab, II. und III. Gruppe des Schlachtgeschwaders 4)1945 március1945 márciusIII./TG 2 (III. Gruppe des Transportgeschwaders 2)1945 március1945 áprilisI./KG 4 (I. Gruppe des Kampfgeschwaders 4)1945 április1945 április14./KG 55 (14. Staffel des Kampfgeschwaders 55) A háborúspilóta-iskola épülete a náci időkből maradt fenn. Tervezői Ernst Sagebiel, Johannes Krüger és Walter Krüger professzorok. Drezda bombázása idején nem sérült meg komolyabban, és az azt követő napokban a sebesült és otthonukat elveszített drezdaiakat segítő mentőközpont működött benne. A világháború utolsó napján szovjet csapatok foglalták el a bázist és az iskolát is, az ezt követő években ők használták pilóták kiképzésére és egyéb katonai célokra. Mivel a drezdai repülőtér, a keletnémet hadsereg és különféle cégek éveken keresztül használták, az építmények viszonylag jó állapotban maradtak fenn.
A ma a repülőtér felé haladó S-Bahn-vonalat 1936-37-ben építették ki a klotzschei pályaudvarról az akkori légibázisig.
Polgári repülőtérként thumb|A drezdai repülőtér felülnézetből thumb|„Hansahaus”, 2003 1935. július 11-én indult az első utasszállító repülőgép az új repülőtérről; ugyanekkor a Hellerben található régi repülőteret bezárták. Az új repülőtér egyik építészeti jellegzetessége a délkeleti részén fekvő, Kurt Otto tervezte és abban az időben modernnek számító adminisztratív és utaskiszogáló épülete, amelyet a Lufthansa után Hansahausnak neveztek el. Az épületegyüttes az 1930-as évek drezdai építészetének kiemelkedő példája volt.
A légiforgalom egyre fejlődött, a legfontosabb járat a Berlinből Drezdán át Prágába és Bécsbe tartó repülőjárat volt, melyet a Lufthansa, valamint osztrák és csehszlovák cégek közösen üzemeltettek. Emellett voltak járatok Breslauba, Kölnbe, a Lipcse/Halle repülőtérre, Hannoverba, Hamburgba és több más városba is. Utasszállító járatok 1940 tavaszáig használták a drezdai repülőteret, utána a polgári légiközlekedés a II. világháború végéig megszűnt a repülőtérről.
1945-től 1990-ig Klotzsche települést 1950-ben Drezdához csatolták. Miután a futópályát észak felé meghosszabbították, és a repülőtér – és vele Drezda – területe is megnőtt, 1955-ben újraindult a polgári légiközlekedés. 1957. június 16-án érkezett az első, menetrend szerinti járat, a keletnémet Lufthansa gépe. 1958. február 2-án egy szovjet Tu–104 érkezett, ez volt az első sugárhajtású gép, amely keletnémet repülőtéren szállt le. A Malév első charterjárata 1959. május 22-én érkezett Budapestről. 1955 és 1960 között, mivel a repülőtér nem rendelkezett elég kapacitással, az utaskezelésre a drezdai főpályaudvar közelében került sor, ahonnan buszokkal szállították az utasokat a repülőtérre, egyenesen a várakozó gépekig.
A repülőtér egykori katonai reptéri területén épült egy repülőgépgyár, az Elbe Flugzeugwerke. Itt fejlesztették ki a Baade 152 nevű négyhajtóműves repülőgépet, melynek első prototípusa 1959. március 4-én, második repülése során lezuhant.
1960-tól a keletnémet Lufthansa, majd utóda, az Interflug vette át a repülőtér polgári repülésre használt részét; továbbfejlesztették a belföldi légiforgalmat, az utaskezelést pedig a pályaudvarról teljes egészében a repülőtérre helyezték. 1967. május 3-án indult a repülőtérről az első nemzetközi járat.
thumb|An-26 der TS-24 in Dresden, 1990 1962-ben a repülőtér egy részét a Keletnémet Néphadsereg vette át, a repülőgépgyárat katonai repülők javítására használták. 1963. október 22. és 25. között a keletnémet légierő későbbi szállító repülőszázada, a Transportfliegerstaffel 24 (TS-24) Dessauból Drezda-Klotzschéba költözött. A katonai járműpark 1982-ig An–2, Il–14P, valamint Hubschrauber Mi–2 repülőgépekből állt. 1980-ban került ide az első a 12 An–26 gépből.
A katonai repülőtér fejlesztése kapcsán a légierő, a repülőgépgyár és a polgári légiközlekedés érdekei ütközésbe kerültek egymással. Míg a belföldi közlekedésben a repülőtér veszített jelentőségéből, és 1980-ban a belföldi járatok le is álltak, a nemzetközi járatok száma egyre nőtt. Az 1970-es évek végén a drezdai repülőtérről már járatok üzemeltek Budapestre, Moszkvába, Leningrádba, Szófiába, Várnába, Burgaszba és Poprádba. 1962-ben körülbelül 54 00, 1985-ben már 390 000 utas használta a repülőteret.
1988-ban és 1989-ben a repülőteret hosszabb időre lezárták a futópálya felújítása, valamint az egész repülőtér jelentős átépítése érdekében. 1989. október 31-én indult meg újra a forgalom a felújított drezdai repülőtérről. A politikai változások eredményeként az Interflug elindította első járatát Hamburgba, majd az ezt követő hónapokban további járatok indultak nyugatnémet és nyugat-európai városokba.
1990 után thumb|A repülőtér forgalmi előtere thumb|Start vom Dresdner Flughafen Richtung Süd-Südwest, im Hintergrund das Dresdner Elbtal A német újraegyesítés után a repülőteret az újonnan alapított Flughafen Dresden GmbH vette át, amelynek részvényesei a Mitteldeutsche Flughafen AG, Szászország állam, Meißen megye és Bautzen megye. Megkezdődött a repülőtér modernizálása és bővítése.
A repülőtér hadsereg általi használata 1990 és 1993 között az egykori keletnémet légierő 24-es szállító századának üzemeltetésére korlátozódott, melyet az NSZK légiereje átvett. 1993-ban az időközben Drezda-Klotzsche légi szállítási csoportra átnevezett századot feloszlatták és a repülőgépeket eladták. Az újraegyesítés után a repülőtér jelentősége a polgári repülésben ugrásszerűen megnőtt: 1992-ben már t9bb mint egymillió, 1995-ben 1,7 millió utas használta. Már 1992-ben bővíteni kellett a repülőteret, és a Hansahaus mellett új épülete épült, a kapacitás azonban így is korlátozott maradt. 1995-ben újabb épülettel bővült, amelyet a közeli repülőgépgyár egyik épületéből alakítottak ki. Ezzel párhuzamosan a repülőtér nagy részén átfogó modernizálás zajlott.
Kapacitás és biztonság A repülőtér kapacitása évente 3,5 millió fő, óránként 1500. A terminál nyugati szárnya bővíthető, ezzel a repülőtér elérheti az éves 4,5 millió utas kapacitást. A repülőgépek számára 28 állóhellyel rendelkezik, ebből hat van utashíddal ellátva. Összesen 13 kapu van a terminálon.
A repülőtér 80 méteres szárnyfesztávolságig képes repülőgépeket fogadni (ICAO F kategória). Ez azt jelenti, hogy az Airbus A380 és az Antonov An–124 is képes le- és felszállni. A repülőtér óránként 30 gépmozgásra (le- vagy felszállás) alkalmas. A 22-es futópálya IIIB műszeres leszállító rendszerrel rendelkezik, minden időjárási körülmény közt használható; a 04-es pályavég szintén rendelkezik műszeres leszállító rendszerrel, de csak I-es kategóriájú.
2008 októbere óta a repülőtér korlátozza az éjszakai repülést; a menetrend szerinti és charterjáratok 23:30 óra után és 5:30 előtt nem közlekedhetnek.ld-dresden.de
Események és érdekességek 2002 és 2010 között a használaton kívüli 1-es terminálon a város legnagyobb diszkója üzemelt „Terminal 1 – The Airport Club” néven. thumb|Az épület, ahol az Airbus A380 szerkezeti terhelési tesztjei folytak
2002 nyarán, amikor hatalmas áradásokra került sor, a drezdai repülőtérről 1234 repülőjáratot irányítottak, amelyekkel embereket mentettek ki az árvíz sújtotta területekről, valamint kórházakat evakuáltak, homokzsákokat és eszközöket szállítottak. Az egykori 2-es terminált az operaház és a színházak elárasztott raktáraiból kimentett tárgyak ideiglenes elhelyezésére használták.
2005 szeptemberében megkezdődtek az Airbus A380 szerkezeti terhelési tesztjei egy csarnokban a repülőtér északkeleti részén. A tesztek, melyeket az IABG és a drezdai székhelyű IMA GmbH Dresden végzett, a világ legnagyobb, teljes egészében lefolytatott tartóssági tesztelése, amelyet polgári repülőgép teljes törzsén végeztek.Referenz: Airbus A380-800 Full Scale Fatigue Test, abgerufen am 20. September 2014.
2006 decemberében nukleáris hulladékot szállítottak a drezdai repülőtérről a podolszki atomkutató intézetbe. A szállítmány 200 kg nagy mértékben dúsított, valamint 100 km enyhén dúsított uránt tartalmazó üzemanyagrudakból és pelletből állt, melyek a szétszerelt rossendorfi kutatóreaktorból származtak.
2007. február 6-án egy Airbus A380 repülőgép látogatott el Drezdába, ahol öt alkalommal hajtott végre Touch-and-Go-manővert, vagyis csak pár tíz méteren át gurult leszállás után, majd újra felemelkedett. Ezzel tesztelték, hogyan közelíti meg a nagyméretű gép a repülőteret.
thumb|A Lufthansa A380-as gépe Drezdában